A sikeres ember könnyen esik egy sajátos tévedésbe. Azt föltételezi, hogy mivel ő sikeres, nyilván igaza is van, és ha valaki nem sikeres, az azért van, mert az illető nem követi a példáját, nem fogadja el az ő igazságát. A történelem azt mutatja, hogy ezt a tévedést nemcsak egyes emberek, hanem egész népek, egész kultúrák is képesek elkövetni.

Hirdetés

Úgy tűnik, hogy a nyugati világ értelmiségének meghatározó része, miközben önmagát példamutatóan elfogadónak látja, nem képes elsajátítani a másik fejével gondolkodás, a másik gondolati rendszerébe való beleérzés képességét. A világ többi részétől elvárja, sőt megköveteli, hogy az ő meggyőződéseit fogadja el, és el sem tudja képzelni, hogy valaki az övén kívül más szemléletre juthat.

Egyre világosabb, hogy az Európában most folyó nagy háborút is el lehetett volna kerülni, ha a Nyugat politikusai képesek lettek volna az oroszok fejével gondolkodni. Nem elfogadni az ő igazságukat, de megérteni, hogy az oroszok mitől félnek és mire törekszenek, mi fáj nekik és mi teszi őket elégedetté, miről hajlandók lemondani és miről semmiképpen sem. Korántsem csak Putyinról van szó, még csak nem is a politikai és a gazdasági elitről, hanem az orosz emberekről, a tág értelemben vett, ezerelemű orosz kultúráról, amely persze más, mint a miénk, de megvan a belső rendje és logikája, és amit Oroszország eddig tett és ezután tenni fog, abból következik.

Ha a Nyugatot vezető értelmiség és politikai elit elvégezte volna azt a szellemi munkát, hogy értse az oroszokat (korábban a vietnámiakat, líbiaiakat, afgánokat – a sor folytatható), Ukrajna körül is lett volna esély még időben megtalálni azt a kompromisszumot, amely minden érintett számára elfogadható. Nem tették, hanem követték a saját meggyőződésüket, a politikai és gazdasági érdekeiket. Félő, hogy továbbra is ezt fogják tenni, és ez a háború a belefáradásig tart majd. Szörnyű árát pedig a legkevésbé a Nyugatot vezető értelmiség fogja megfizetni.

Korábban írtuk