Belpolitikai kihívások Németországban

Németországban november 6-án késő este felbomlott a kormánykoalíció, miután Olaf Scholz (SPD) kancellár elbocsátotta pénzügyminiszterét, Christian Lindnert (FDP), ezzel megszüntetve a hárompárti koalíciót, amely 2021 óta kormányozta az országot. A kiélezett belső ellentétek és az európai gazdasági kihívások miatt már régóta sejthető volt, hogy az úgynevezett jelzőlámpa-koalíció jövője bizonytalan. A Németországban kialakult instabilitás azonban nem csupán az ország belpolitikájára van hatással, hanem az Európai Unió vezető gazdasági nagyhatalmaként az egész közösségre. Scholz elmondása szerint mindent megtett a koalíció életben tartásáért, míg többi koalíciós partnere megkérdőjelezi ezt. Ugyan a koalíció felbomlásának közvetlen előzménye az volt, hogy a három kormánypárt nem értett egyet a 2025-ös költségvetés tervezésében, azonban több tény is arra enged következtetni, hogy a koalíciós kormány a kezdetektől komoly kihívásokkal nézett szembe. Összesen tehát három évig bírta a mesterségesen „összeszerelt”, egyetérteni szinte semmiben sem tudó kormánykoalíció Németországban.

A most leköszönő szövetségi kormány kezdetben magasra tette a mércét. A szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok 2021. december 7-én a koalíciós megállapodásuknak a Merjünk több haladást! címet adták. A preambulum szerint a koalíció „a szükséges modernizációt kívánja előmozdítani” és „új dinamikát kíván elindítani”. A Merkel-korszak után az optimizmus szelleme uralkodott. Az ARD (németországi regionális közszolgálati műsorszórók szövetsége) választások utáni felmérésében a megkérdezettek fele úgy vélekedett, hogy az SPD, a Zöldek és az FDP az új kezdetet képviseli. Minden második német úgy vélte, hogy Olaf Scholz jó kancellár volt akkoriban. 177 oldalas megállapodásukban a pártok többek között több klímavédelmet, a közigazgatás digitalizálását, az infrastruktúra korszerűsítését, valamint megfizethető lakhatást ígértek. A Kérdezze meg az államot! elnevezésű program összesen 271 mérhető projektet azonosított, amelyeket a koalíció meg akar oldani a négyéves ciklus alatt. Ezen „koalíciós nyomkövető” szerint a szövetség a projektek jó harmadát részben vagy teljes egészben megvalósította. További egyharmadát pedig legalábbis elkezdte.

A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború aztán mindent a feje tetejére állított. Ukrajna támogatásának költségei, például a menekültek vagy a fegyverszállítások, eddig összesen 37 milliárd euróra rúgtak. A fegyveres konfliktus vége pedig egyelőre nem látszik. Az ukrajnai háború drasztikus hatással volt az energiaellátásra és a német gazdaságra is. Az áram- és gázárak emelkedtek, az infláció pedig rekordszintet ért el. A három partner közötti különbségek talán mégis a gazdaság terén mutatkoztak meg a legnyilvánvalóbban. A közös útról való megállapodás az eltérő fiskális politikai elképzelések miatt nem sikerült. Míg az SPD és a Zöldek több adósságot akartak felvenni a beruházások érdekében, addig az FDP ezt elutasította. A rossz költségvetési helyzet ellenére a koalíciós kormány különösen sok projektet hajtott végre a szociális ágazatban. Az SPD teljesítette a legfontosabb választásikampány-ígéreteket. A minimálbért törvényben óránként 12 euróra emelték, és az állampolgári juttatás felváltotta a korábbi „Hartz-rendszert”. A minimálbér-emelésből különösen a kelet-németországi nők és munkavállalók profitáltak. A jelzőlámpa-koalíció a társadalmi-politikai kérdésekben is a liberalizációt és a modernizációt szorgalmazta. Ezen a területen is bejelentett terveket hajtottak végre. Eltörölték az abortusz reklámozásának tilalmát, részben legalizálták a kannabisz termesztését és fogyasztását, és elfogadták azt az önrendelkezési jogot, miszerint a nembináris, transz- és interszexuális emberek szabadabban dönthetnek nevükről és családi állapotukról.

A másik, ami az utóbbi időben foglalkoztatta a közvéleményt, a bevándorlás kérdése, amely a 2024-es európai parlamenti és az azokat követő szászországi és türingiai tartományi választások kampányában a legfontosabb témává vált. A CDU–CSU és az AfD folyamatosan a menekültügyi törvények szigorítását, a határellenőrzés visszaállítását és több kitoloncolást követeltek – sikerrel. Németország 2024 tavaszán többéves tárgyalássorozat után beleegyezett a szigorúbb uniós menekültügyi szabályokba. A tervek egyebek mellett az EU külső határainál is előírják a menekültügyi eljárások betartását.

November 6-án Scholz kancellár élő tévéadásban bejelentette, hogy a kormánykoalíció felbomlott, és a Zöldekkel kisebbségi kormányzásra készül, amellyel legalább ez év végéig folytatni kívánja a munkát. Ezen időszak alatt azonban parlamenti támogatást kell szereznie egyes törvények elfogadásához, amiben a konzervatív CDU–CSU esetleges támogatása létfontosságú lehet. Olaf Scholz az elképzelések szerint december 16-án fog bizalmi szavazást kezdeményezni magával és kormányával szemben a szövetségi parlament alsóházában (Bundestag). Amennyiben – a jelenlegi várakozásoknak megfelelően – nem kap majd többséget, a kabinet a február 23-ai dátumra tesz javaslatot Frank-Walter Steinmeier államfőnek az előre hozott választások megtartására.

A jelzőlámpa-koalíció felbomlásával egy időben előkerültek az összeesküvés-elméletek kedvelői is, akik szerint az FDP tudatosan készülhetett a koalíció felbomlására. Az erről szóló sajtóhírek tovább szítják a vitát arról, hogy ki a felelős a koalíció bukásáért. Ki kit hibáztat? És hogyan befolyásolhatja a vita a választási kampányt? A berlini kormánykoalíció összeomlott, miután hetekig tartó nyilvános viták folytak a helyes gazdaságpolitikai irányvonalról. Azóta főként az SPD és az FDP vádolja egymást azzal, hogy a másik idézte elő a kormánykoalíció bukását. Ki viseli a politikai felelősséget a koalíció végéért?

Mindeközben Boris Pistorius védelmi miniszter bejelentette, nem indul a jelenlegi kormánypárt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) színeiben kancellárjelöltként az előre hozott választásokon. Pistorius döntését közölte mind a párt vezetésével, mind a szociéldemokraták frakciójának vezetésével. Ezzel az SPD kancellárjelöltjéről szóló nyílt vitát lezárva szabaddá tette az utat Olaf Scholz hivatalban lévő kancellár előtt, hogy újraindulhasson a tisztségért. A hivatalos jelölés korábbi jelzések szerint (és jelen cikk megírásának pillanatában) november 25-én, hétfőn lesz az SPD elnökségi ülésén. A kormánykoalíció november eleji összeomlását követően az SPD-n belül felerősödtek azok a hangok, amelyek Pistorius jelölését sürgették, tekintettel nagyobb népszerűségére és ezzel jobb választási esélyeire.

Kérdés, hogy az előre hozott választások relatív korai dátuma melyik parlamenti pártnak kedvez majd. A legnagyobb kormánypárt, az SPD minél korábbi időpontot szeretett volna, míg a legnagyobb ellenzéki erő, a CDU–CSU pártszövetség, amely egyben a nagy esélyes is, a tavaszi választások kiírásában volt érdekelt. Várhatóan az időpont érdemben nem változtat a kimenetelen. Az előrejelzések szerint a konzervatív CDU–CSU szerezheti majd a legtöbb szavazatot, és Friedrich Merz kerülhet a kancellári székbe. A koalíciós partner(ek) kérdése ugyanakkor még nem lejátszott kérdés, ezt vélhetően a következő hónapok eseményei döntik majd el.

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetközi kommunikációs koordinátora.