Beszélgetés
Akinek esetleg nincs egyéb programja, annak lebilincselő, elgondolkodtató és érdekfeszítő eseményt ajánlanék.
„Hogyan beszélgessünk gyermekeinkkel a klímaválságról?” Ez a címe egy nyilvános rendezvénynek, amelyet a Facebook felületén hirdettek meg. „Beszélgetés Peer Krisztina gyermekpszichológussal.” Majd egy Magyar Narancs-os link.
Elsőként leszögezném, ha valaki a gyerekemmel a klímaszorongásról akarna beszélgetni, és ezzel a hülyeséggel traktálná, miközben az játszani szeretne, rollerezni vagy a mezőn rohangálni, feljelenteném megrontásért. Ezt éppúgy ne zúdítsa egy ártatlan gyerek nyakába, ahogy kikötözéses szexet vagy drezdai bombázás képeit se. Na, de nézzük tovább.
„Fontos önmagunkban is megfogalmazni, mi hogyan viszonyulunk a klímakatasztrófa gondolatához, mit tartunk fontosnak a klímaváltozás gondolatköréből. Ha mindezt tisztáztuk, akkor érdemes erről minél korábban beszélgetnünk a gyerekeinkkel is. A gyerekek először és elsősorban a mintakövetés és példamutatás mentén tanulnak, később ezt egészítheti ki a verbalitás, azaz a témáról való konkrét beszélgetés.”
Na, pont erről beszélek! El a kezekkel az ártatlanoktól!
De ha már a mélyenszántó és boncolgató, felkészítő beszélgetés a téma, lenne pár javaslatom, amiről el lehetne beszélgetni. Például: „Hogyan dolgozzuk fel, hogy Európa nyugati része lassan megszűnik létezni, és lesz egy hosszú időszak, amikor ki kell tartanunk kultúránk védelmében?” Vagy: „Hogyan dolgozzuk fel, hogy az ifjúsági és gyermekirodalomban és filmekben mind vadabb aberrációk jelennek meg szándékosan, és hogyan tudjuk ezektől csemetéinket megóvni?”; „Milyen volt élni a szovjet megszállás alatt?”; „Hogyan kezeljük a helyzetet, ha az utcán járva-kelve idegen kultúrájú emberek viselkednek úgy, mintha otthon lennének, és te nem mersz rájuk szólni?”
Ilyesmiről kéne beszélgetni. Nem, nem a gyerekekkel! Azokat békén kell hagyni a kisvakonddal meg a legózással. Azokkal, akik ilyen baromságokat szerveznek és találnak ki.
