Bezzeg!

Cholnoky Viktor publicisztikáiból szemezgetek. Nem is tudtam, hogy ez a kötet megvan, csak mikor pakoltam a könyvtáram, a ködlovagoknál – a két Cholnoky, Török Gyula, Krúdy, Lovik – megláttam hátracsúszva. Az embert mindig éri meglepetés. Nemcsak azért, mert leltem egy könyvet, minek létéről már megfeledkeztem, hanem a benne lévő tartalom miatt. „Atyaég, hát nincs új a nap alatt? Hát már minden volt?” Ez dörömbölt bennem, amikor felütöttem. Bár igazság szerint ezen nem kellett volna meglepődnöm.

A Hazánk és a külföld című írásában az „ilyen is csak nálunk történhet” mentalitást ostorozza. Szó szerint, ezt a kifejezést alkalmazva. Döbbenet. Facebook-csőcselék már akkor volt? Hisz Cholnoky 1868-ban született. Támadja a „képtelenségét ennek a saját becses ábrázatunk következetes és rosszhiszemű szidásának”. S mikor végére értem, elibém villant egy mém. „Az ember az egyetlen, aki a nála hülyébbet tudja követni, az állatvilágban ilyen nem létezik.” Nem mennék bele abba, hogy az állatvilágban zömmel az erőt követik, az embernél meg az ügyességet, és ha valaki a hülyeséget jól tálalja, akkor az igenis életképes, de itt a tömegreakció izgat. Az ember a legutolsó! Ezt olyan élvezettel szajkózzák sokan, hogy beleborzongok. Miért öröm a magunk szidása? Teljesen beteg. Ez kizárólag a fehér ember hülyesége, semelyik másik kultúra nem ostorozza magát, pedig mi törődünk legtöbbet a környezetvédelemmel meg az állatok jogaival.

Hát, ha az állatoktól ennyire hasra kell esni, gondolom, az is követendő példa, amikor a gólya olykor kilöki a fészekből azt az utódját, amelyikkel már nem akar vagy tud foglalkozni. Az imádkozó sáska pedig megöli a párját orgazmus után. Mi, emberek meg közben azon nyavalygunk, hogy valaki megbámulta egy nő hátsóját a liftben, és ez vajon erőszaknak számít-e.

Semelyik élőlény nem törődik semmivel a saját pillanatnyi érdekén kívül, egyedül az ember. Ez az önostorozás engem a BLM-térdelésre emlékeztet.

Csak ennyit: az ember épít madárkórházat, és nem a madár emberkórházat.