Bezzeg Lengyelország?
Az ismert elemző, Tarjányi Péter nyilvánult meg Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatosan.
Szerinte a lengyelek több tekintetben is jobb teljesítményt nyújtanak, mint mi. Az írta, a lengyelek szavának súlya van – itt nyilván a nemzetközi politikára gondolt. Pillanatnyilag a magyar kormányfő az, akivel három-négy napon belül minden jelentős, nagyhatalmi potentát tárgyalt. Ehhez képest, ahogy mondani szokás: a lengyel miniszterelnök a kanyarban sincs…
Aztán: Lengyelország fajsúlyos ország. Tényleg? Tehát akkor nincs pénzügyi zavarban? Nem nő Lengyelországban a munkanélküliség?
Nem rángatják zsinóron a miniszterelnökét Brüsszelből, mint a Pinokkiót?
Varsó a NATO fontos tényezője, folytatódik a Tarjányi-féle kinyilatkoztatás. Lehet, hogy az lesz, így is erős hadseregét 500 ezer katonára szeretné bővíteni, és nagy fegyvervásárlási programot indított, immár nemzeti jövedelmének öt százalékát költi katonai kiadásokra. Jerzy Buzek kormánya is látványos reformokba kezdett a ’90-es évek végén. A négy reform egyike a hadsereg megújításának amúgy átgondolatlan, és szintén bőkezű programja volt. Rendesen meg is feszítette Lengyelországot, Buzek kormányával együtt.
Végül pedig: Lengyelország szigorúan tartja külpolitikai irányát – állítja Tarjányi Péter. Szóval akkor a külpolitikai viszonylatok sosem gyűrűznek be a belpolitikába. Ez vicc? Az ország Brüsszel présszerű nyomása alatt áll. Miniszterelnöke ezt a létformát választotta az előző, vagyis a nemzeti kormány szuverenitási programja helyett. És ha Donald Tusk tevékenységét nézzük, akkor elmondhatjuk azt is, hogy a liberális kormány német és brüsszeli orientációra cserélte az ország betonbiztosnak és történelminek mondott amerikai gravitációját.
Na igen, az orosz ellenesség, az tényleg állandó…
