Brandmauer

Új német szót tanul a világ: Brandmauer – tűzfal. Ezúttal elsősorban átvitt értelemben forog a közbeszédben, az Alternative für Deutschland, magyarul Alternatíva Németország számára, német rövidítéssel AfD nevű párttal szemben felhúzott politikai falat értik alatta, amely a falemelők szándéka szerint átjárhatatlanul megóv a túloldalon fenyegető tűzvésztől.

Mi is ez a tűzfal? Formálisan pártok egy csoportjának megállapodása arról, hogy bárhogy alakuljanak is a választói támogatások, a csoport egyetlen tagja sem vállal semmilyen együttműködést az AfD-vel, nem lépnek vele koalícióra, és nem szavaznak meg olyan törvényt vagy indítványt, amely csak az AfD támogatásával emelkedhet törvényerőre. A valóság persze sokkal prózaibb. A tűzfal felépítése nem más, mint a régi, kudarcot vallott politikai elitnek az elveket és meggyőződéseket sutba dobó véd- és dacszövetsége az új kihívóval szembeni közös fellépésre. 

Csakhogy az AfD-nek a legvisszafogottabb számítások szerint is legalább tízmillió aktív támogatója van Németországban. A kereszténydemokraták, a szociáldemokraták, a zöldek és a többiek nem egy párt néhány tucat vezetőjét akarják kiszorítani a hatalomból, hanem tízmillió honfitársuk akaratát veszik semmibe. Az ember szíve szerint fölkiáltana: meine Damen und Herren, ezt mégis hogy képzelik?

E fölkiáltásra azonban innen Budapestről nincs szükség, vasárnap, a szövetségi parlamenti választásokon minden bizonnyal megteszik majd maguk a németek. Abban egyelőre nem bízhatunk, hogy a régi elit önként lemond a hatalom kiváltságairól, az új berlini fal ledöntésére még várni kell. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy jövő hétfőtől Németországban sem mehetnek ugyanúgy a dolgok tovább, ahogy eddig. Persze azért korántsem mindegy, hogy pontosan hogyan alakulnak vasárnap a választási eredmények. Van miért izgulni, van minek drukkolni. De bárhogy alakulnak is a számok, a régi világba visszaút már nem vezet. És hogy az új világ milyen lesz, az rajtunk, választópolgárokon múlik.