Egyre aggasztóbb hírek érkeztek Brüsszelből az elmúlt hetekben. A szokásos támadások hazánk és Lengyelország ellen egyre csak erősödtek, ez pedig már a jövő évi EP-választási kampány kezdetének tekinthető.

Aztán szép lassan szállingózni kezdtek az információk: egymás után engedik vissza az EP-be a korrupciós botrány vádlottjait; soha ilyen közel még nem jártunk a migránskvóta elfogadásához; végül pedig az is kiderült, hogy egyszerűen hiányzik az EU költségvetéséből százmilliárd euró.

Hirdetés

Ezek mind nagyon súlyos fejlemények, de az utolsó talán a legfontosabb: miközben sosem látott válságban van a kontinens, két kézzel öntik a pénzt az orosz–ukrán konfliktusba, egy megnyerhetetlen háborúba. Erre adtak vajon felhatalmazást az európai választópolgárok?

Brüsszel elképesztő kudarcát mutatják ezek az események. Szebb időkben el lehet vitatkozgatni az uborka görbületén, de amikor krízis van a világban – amelyből a 2015-ös migrációs válság óta kijut bőven –, akkor az egész rendszer működésképtelenné válik. A Covid-világjárvány idején Brüsszel azzal bizonyította ezt, hogy a közös vakcinabeszerzés későn és drágán érkezett – arról nem is szólva, hogy kiderült: Ursula von der Leyen alighanem személyesen is profitált ebből, ámbár miután SMS-eit azóta sem leli, csak találgatni lehet ez ügyben.

A migrációs válság kapcsán is ugyanezt láthattuk: a 2015-ös krízis napjaiban elsősorban hazánk megrendszabályozásával voltak elfoglalva, miközben végtelen áradatban özönlöttek a tömegek Európába. Azt a Magyarországot támadták teljes erejükből, amelyik pont hogy betartotta jogi kötelezettségeit a határok védelmével és a migránsok visszafordításával. Azóta számtalan ügyben ítélte el hazánkat az Európai Unió Bírósága is: az uniós joggal összeegyeztethetetlenek voltak szerintük a tranzitzónák, valamint a biztonságos harmadik országokba való visszaküldés. Olyannyira, hogy most a migrációs paktum nevű tervezet pontosan ugyanezeket a lehetőségeket tartalmazza… Egy másik visszatérő javaslat mellett, ami pedig a migránsok kvóták szerinti szétosztására vonatkozik. Nyugat-Európa, amely felismerte, micsoda veszedelmet hozott saját nyakába, most szabadulna a beilleszkedésre képtelen, agresszív migránsoktól, és a keleti tagállamok tökéletes megoldást jelentenek a szemükben. Hiszen az EU már régóta így oldja meg a problémáit: a szegényebb tagállamokra tolják őket, aztán pedig fölényesen kioktatják ezeket az országokat a jogállamiság és demokrácia felkent papjaiként, hiszen nálunk semmilyen gond nincs már.

Ugyanilyen kudarcnak bizonyult az ukrajnai háború is, ahol a tagállamok közül csak Magyarország áll ki kezdettől fogva következetesen a béke mellett. Brüsszel az európai emberek elemi érdekei helyett ugyanakkor a háború mellett foglalt állást; először gazdasági szankciókkal próbáltak beleavatkozni a konfliktusba, de csúfos kudarcot vallottak. Ezt követte a fegyverek átadása az ukránoknak: Németország elképesztően rövid idő alatt jutott el oda, hogy sisakok helyett immáron tankokat küldjön a frontra. Ez utóbbiak sem hozták meg azonban a kívánt győzelmet, és míg a brüsszeli politikusok, valamint az idehaza kitartott dollárbaloldaluk szívesen harcolna a végtelenségig, az európai polgárok kezdenek belefáradni ebbe. Az idei év harctéri fejleményei azt mutatják, hogy ez a háború fegyveres erővel megnyerhetetlen. Csak a magyar álláspontnak van igazi realitása, az ugyanis a háború helyett a békét nyerné meg. Előbbi elérésére ezen a ponton már nemigen maradt más lehetőség az amerikai baloldal és Brüsszel számára, mint a közvetlen fegyveres beavatkozás. De annak beláthatatlan következményei lennének.

Brüsszelt komoly belső gondok és korrupció is jellemzik. Tavaly decemberben kirobbant ugyanis az EU eddigi legnagyobb korrupciós botránya, a Brüsszel-gate, amely a fogadkozások ellenére is úgy tűnik, hogy érdemi következmények nélkül zárul. Legutóbb Tarabella képviselőt engedték ki a letartóztatásból, aki rohant is megszavazni a magyar korrupciót elítélő legújabb jelentést. Most felkészül ugyanerre a szerepre Eva Kaili is, aki már hetek óta építi saját mártíromságának mítoszát. Eközben az átláthatósági szabályokban semmi sem változott, nem szigorodott az ellenőrzés, és csak annyi derült ki, hogy nagyon sokan „elfelejtették” bejelentési kötelezettségüket a nagy értékű ajándékokról. Eközben elhibázott politikájuk beérik: százmilliárd euró hiányzik a költségvetésből, ezt most a tagállamoktól próbálják beszedni. Az összeg majdnem duplája azon visszatartott fejlesztési forrásoknak, amelyek 2027-ig járnak Magyarországnak.

A helyzetet tetézi, hogy a Soros-birodalomban is változások történtek. Gyuri bácsi átadta a stafétabotot fiának, Alexnek, ami komoly következményekkel jár. Az ifjabb Soros ugyanis elkötelezett politikai aktivista, szemben apjával, aki egy megveszekedett spekuláns, és saját bevallása szerint nem azért képviselte ügyeit, mert tényleg hitt volna bennük, hanem ezzel akarta saját lelkiismeretét megnyugtatni. Alex most pedig bizonyítani akarja, hogy a rendelkezésére álló befolyás milyen hatalmas is: míg az idősebb Soros alatt évekig semmi előrelépés nem történt a migráns­kvóta ügyében, az ő színre lépése után egy héttel máris sosem látott áttörésre került sor. Brüsszel pedig lelkesen hajtja végre az akaratát: talán még sosem tárgyaltak jogszabályjavaslatot olyan sebességgel az EU-ban, mint ezt. A cél egyértelmű: addig keresztültolni a javaslatot, amíg stabilan kezükben tartják a helyzetet mind a tagállamok többségében, mind az Európai Parlamentben. Az új, energikusabb globalista vezető valós veszélyt jelent és még komoly gondokat fog okozni a szuverenista tábornak Európában.

Eközben azonban történelmi lehetőség adatott meg nekünk is, ugyanis jövőre Magyarország tölti majd be a tanács soros elnöki tisztét, amikor az EP-választások után az új Európai Bizottság felállítása lesz a téma. Ez azt jelenti, hogy az egyik a brüsszeli intézményekből száműzött hang is megszólalhat végre, méghozzá egy olyan kritikus időpontban, amikor muszáj lesz odafigyelni rá, a szokásos fegyelmezési eszközökkel nem lehet majd elfojtani. A bizottság felállása utáni elnöki ciklust pedig Lengyelország nyitja, ami lehetőséget teremt arra, hogy a döntéshozatalban is érdemben megjelenjenek az európai emberek szempontjai a szűk globalista, liberális elit akaratával szemben. Mindezek alapján meglepő bárki számára, hogy megpróbálják minden eszközzel ellehetetleníteni ezt a két elnökséget, akár még azt is vállalva, hogy ha megakadályozni vagy eltolni nem tudják, úgy krízisidőszakban működésképtelenné teszik Európát?

Jövőre választás Európában, a fő kérdés: a büszke és erős szuverenista Nemzetek Európája, vagy pedig az önnön korrupciójába és tehetetlenségébe fulladó Európai Egyesült Államok? Magyarország már 2010 óta következetesen képviseli és idehaza felépítette azt az Európát, amely nagyon szúrja a liberális elit szemét. Hiszen nemcsak mindazt testesíti meg, amit gyűlölnek – Orbán Viktor CPAC Hungaryn elhangzott szavaival élve „nem a migrációra, nem a genderre és nem a háborúra” –, de egyúttal alternatívát is képez azzal szemben, amit Brüsszel kínál. Egy olyan világgal szemben, ahol a gyerek nem áldás, hanem teher, ahol a meg nem született gyerekeket migrációval akarják pótolni, és ahol a béke nem magától értetődő, sőt üldözendő álláspont.

Magyarország az igazi Európát képviseli, ezért is megy szembe a liberális elit által megszállt Európai Unióval.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk