Fotó: ShutterStock/Alexandros Michailidis
Hirdetés

Múlt héten Koppenhágában bekövetkezett az, amitől korábban tartani lehetett. Bár Donald Trump színre lépése a béke reménye mellett azt a lehetőséget is magában hordozta, hogy az EU változtat eddigi háborúpárti politikáján, ebből, úgy tűnik, egyelőre nem lesz semmi. Von der Leyen és köre ugyanis görcsösen ragaszkodik mindenhez, ami Európát a mostani cudar helyzetébe juttatta: a háborúhoz, Ukrajna uniós csatlakozásához és a migrációhoz. Hogy mindez megvalósulhasson, a tagállami vétó eltörlése, a pénzügyi zsarolás folytatása fontos eszközök Brüsszel kezében. Közben halvány reménysugárként látszik ugyan, hogy egész Európán végigsöpör a változás szele, legutóbb épp Csehországban győztek a patrióták, ez pedig alapjában változtathatja meg az erőviszonyokat az EU-csúcsokon, ám ellenpéldaként említhetjük Lengyelországot, márpedig varsói mintára Brüsszel nálunk is bábkormányt akar létrehozni. Ezen szerep betöltésére a Tisza Párt már készen áll. 2026-ban nemcsak Magyarország, hanem Európa sorsáról is döntünk tehát.

Donald Trump második elnöki ciklusa sok szempontból fordulópont, hiszen egy ízig-vérig patrióta politikus került ismét az elnöki székbe Washingtonban, aki nyíltan háborút hirdetett a liberális mélyállammal szemben. Ami nekünk legalább ilyen fontos, hogy Trump őszintén a béke pártján áll, nemcsak habitusa, de ambíciói miatt is. Így aztán az ukrajnai háború elmúlt három és fél évében ő volt az első olyan nyugati vezető, aki követte Orbán Viktor békepolitikáját, és megpróbálta rövid úton lezárni a konfliktust. Ez a nyugat-európai hatalmak mesterkedéseinek és az oroszok bizalmatlanságának következtében azonban nem történhetett meg.

Európa a háborúpártiság, valamint a liberális hübrisz miatt mostanra teljesen elszigetelődött a világpolitikában. Trump színre lépése tehát páratlan lehetőség lett volna arra, hogy ezt az önsorsrontó politikát végleg száműzzük Brüsszelből. Ám sajnos úgy tűnik, hogy ezzel a páratlan lehetőséggel nem él az a brüsszeli elit, amely túlságosan elkötelezte magát a háború mellett. Habár látják, hogy az elkövetkező években nem számíthatnak az Egyesült Államokra, mégis a konfliktus folytatása mellett tették le a garast. Alapfelvetésük, amit az elmúlt évek már sokszor cáfoltak, hogy Ukrajna továbbra is képes katonai győzelmet aratni a frontvonalon. Ennek oltárán pedig minden pénzt és eszközt a rendelkezésükre kívánnak bocsátani.

A másik feltevésük az, hogy Oroszország gazdasága hamarabb kimerül majd, mint Európáé. Ez önmagában nem lenne rossz elgondolás, de az oroszok mögött ott vannak a kínaiak és a BRICS mint csendes támogatók, ezért voltak teljesen hatástalanok a technológiai szankciók is. Mindemellett pedig egyre egyértelműbb, hogy a jelenlegi brüsszeli elit képtelen megfelelően mozgósítani Európa erejét. Politikájuk ugyanis nem erősíti, hanem gyengíti a kontinenst, már hosszú évek óta. Vagyis Brüsszel teljesen fals és a valóságtól elrugaszkodott érvrendszerrel akarja most háborús sorba állítani a kontinenst.

Kapcsolódó cikkünk

Menjünk kicsit vissza az időben, tíz évvel ezelőttig, ugyanis Európa gondjai ekkor kezdtek látványosan kiütközni. A kétezres évek végén a gazdasági válság megtépázta ugyan a kontinenst, de ebből sikerült nagy kínok közepette felállni (itthon a nemzeti kormány érdemeként). A fő gond a tömeges és kontrollálatlan migrációval kezdődött. Mikor milliók tűntek fel a határokon, és az egészséges immunválasz helyett Brüsszel és Nyugat-Európa tárt karokkal várta a migránsokat. Egyedül Magyarország lépett fel erélyesen a határok védelméért; a szabályok betartásáért azóta is politikai támadások érik, és fizetheti a napi egymillió eurós gigabírságot.

Azóta látjuk, mi történt a nyugati fővárosokban: az idilli éveknek vége, tort ül az erőszak, a radikális iszlám és a terrorizmus. És ez nemhogy megoldotta volna a nyugat-európai gondokat, hanem tovább súlyosbította őket. Németország csak 2023-ban ötvenmilliárd eurót költött a migránsokra, ez csak a célzott támogatásokat jelenti, vagyis ebben például a rendészeti többletkiadások benne sincsenek. A Covid-válság idejére annyira legyengült Európa, hogy Moszkvában azt érezték, eljött a pillanat, hogy fegyverrel szerezzenek érvényt igényeiknek. Trump szívesen beszél arról, hogy ha elnök lett volna, ez a háború sosem tör ki – ugyanez igaz arra, ha egy erős Európa van az ukrán határ másik oldalán.

Ma már eljutottunk oda, hogy Brüsszeltől meg kell menteni Európát, mielőtt visszafordíthatatlanul szakadékba lökik. Erre vállalkoztak a Patrióták, ám amíg csak Magyarországon vannak kormányon, addig nincs esélyük változtatni a politikán. Hazánk egymaga képes bizonyos folyamatokat blokkolni, de arra nincs esélye, hogy érdemben befolyásolja az események menetét. Ehhez minimum egy Franciaország méretű országban kellene hogy változás következzen be – de talán ez sincs már olyan messze.

Bizakodásra ad azonban okot, hogy Csehországban a hét végén választásokat tartottak, amit nagy fölénnyel nyert meg Andrej Babiš patrióta pártja, az ANO. Amennyiben sikerülne kormányt alakítania, már két patrióta vezető nézne szembe a háborúpárti nyugat-európai többséggel a koppenhágaihoz hasonló találkozókon. Ez pedig már önmagában óriási változás lenne az erőviszonyokban. Most már nem lenne elég kizárólag azon gondolkodni Brüsszelben, hogy miként lehet egyetlen ország véleményét megtörni vagy kikerülni. Mert bár egy országnál még eladható ez a törekvés, kettőnél már nem. Ez ellenállást szülne a többi kis ország körében, amelyek világosan éreznék: ők is lehetnek bármikor harmadikak a megkerültek sorában.

Próbálkozásban most sem volt hiány: a csúcson megpróbáltak megint többségi döntéshozatalra átállni az egyhangúságról. Ám pechjükre ehhez a döntéshez is egyhangúság kell, Magyarország nemzeti kormánya pedig nem hagyta, hogy kivegyék a kezéből a gyeplőt. Brüsszel ezért is dolgozik már tavaly tavasz óta azon a projekten, ami nem egyszerűen külső eszközökkel történő nyomásgyakorlásból áll, hanem ezen továbblépve belső változást ér el. Ennek a két politikai törekvésnek az összhangjára mutatott rá Kollár Kinga: minél rosszabb a magyaroknak a pénzek visszatartása miatt, annál könnyebb a Tisza Párt dolga a választáson.

A recept adott: Lengyelországban a rossz brüsszeli politika és a zsarolás együttes ereje olyan állapotot idézett elő, amit aztán a választópolgárok a helyi kormányon vertek le, és hatalomra jutott egy olyan erő, ami hajlandó lemondani „egy kicsi szuverenitásról”, cserébe ismét érkeznek az EU-s pénzek. Eközben tűzzel-vassal, a legrosszabb diktatúrára emlékeztető eszközökkel küzdenek a szuverenista, patrióta erőkkel szemben. Az eredményt is látjuk azóta: Tuskék elkótyavetyélték ezeket a pénzeket, a lengyelek a semmiért mentek bele az alkuba. Magyar Péter ugyanerre készül, mindemellett pedig más intézkedésekkel is a magyarok ellen cselekedne: adókat emelne, kórházi ágyakat szüntetne meg, iskolákat záratna be. Ugyanis ez jelenleg Brüsszel elvárása velük szemben. De akkor mégis mire kell az a sok pluszbevétel nekik? Erre a választ az írás elején kereshetjük: a háború, Ukrajna uniós csatlakozása drága mulatság.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.