Hirdetés

Az ember elhűlve szemléli, hogy Európán ismét a háborús pszichózis lett úrrá. Legalábbis néhány ország vezetőin mindenképp. Emmanuel Macron például néhány hónap alatt változott át háborús héjává. A francia elnök nyugati katonákat küldene a térségbe, és az atomfegyverek bevetését sem zárta ki. A nyilatkozat után kibertámadás érte a francia kormányzati szerveket. Moszkvában felhívták rá a figyelmet, hogy a világ katonai szuperhatalmának számítanak, és rögtön reagálnak, ha támadás éri Oroszországot. Megint csak néhány lépésre vagyunk az atomháborútól?

Macron, mint már utaltam rá, hirtelen vált háborúpártivá. Azért furcsa ez a változás, mert a háborús képsorok, a több tízezer halálos áldozat, a szétrombolt városok és infrastruktúra, a civilek szenvedése, a menekültek könnyei épp az ellenkező reakcióra kellett volna hogy sarkallják Macront. De nem, nyilatkozataival a válság kiterjesztésén, az esetleges nyugati célpontok kijelölésén dolgozik, miközben a mielőbbi fegyvernyugvást, a békét kellene szorgalmaznia. Ehelyett ő inkább olajat önt a tűzre. Egészen elképesztő, hogy egy atomhatalom vezetőjeként ennyire felelőtlen kommunikációt folytat, amellyel mélyíteni fogja az európai energia- és gazdasági válságot is. Mindenesetre a nyugati katonák Ukrajnába küldése, az atomfegyverek esetleges használatának lebegtetése nem épp stratégiai gondolkodásra vall.

Macronnal szemben ugyanakkor a francia szavazók nem háborúpártiak. Ezt az is mutatja, hogy az elnök népszerűsége a földbe csapódott, igaz, már előtte sem volt a franciák kedvence a második elnöki ciklusát töltő elnök. Az imént részletezett metamorfózisát tekintve élhetünk a gyanúperrel, hogy már a 2026 utáni esetleges karrierépítésére gondol a 46 éves politikus, mostani kemény retorikájával úgy gondolja, hogy az elnöki mandátuma után valamilyen uniós vagy globális szervezet vezetője lehet. Emellett felmerülhet az is, hogy úgy véli, az Egyesült Államokban mindent az elnökválasztási kampánynak rendelnek alá, az éles politikai szembenállás miatt a kongresszusi támogatása sincs meg az ukránok anyagi megsegítésének, katonai támogatásának, ezért át kell venni az USA szerepét a konfliktusban. A korábban már az autonóm európai politizálásról elmélkedő Macron elérkezettnek láthatta az idő arra, hogy az önálló Európa-politizálásból ízelítőt adjon. Amennyiben azonban ez volna a Macron-féle európai szuverenitás, inkább nem kérünk belőle.

Macronnal szemben a magyar kormány a feszültség kitörése, 2022 februárja óta változatlanul békepárti. Ez is szerepet játszik abban, hogy a Fidesz–KDNP-kormány stabilan vezeti a hazai közvélemény-kutatásokat. A háború okozta gazdasági válság ellenére a szavazók döntő többsége Európa legalacsonyabb rezsidíjait fizeti, a kormányzat az inflációt is leszorította. Emellett a magyarok békében akarnak élni.

Korábban írtuk

A XX. században bekövetkezett magyar sorstragédiák, az I. világháború, Trianon, a második világégés, a nyilasok, majd a kommunisták rémuralma, illetve 1956 is arra figyelmeztetnek, hogy a nagybirodalmi játszmákból mi mindig rosszul jöttünk ki. A történelem arra tanít minket, hogy minden erőnkkel kívül maradjunk a konfliktusokon, ne engedjük meg, hogy belesodorjanak minket a fegyveres válságokba.

Erre sajnos van törekvés kívülről, de belülről is, a két halmaznak vannak közös részhalmazai. A demokrata politikai aktivistaként és nem diplomataként viselkedő David Pressman amerikai nagykövet szinte naponta tesz közzé háborúpárti, a magyar kormánynak címzett fenyegető nyilatkozatokat. Aztán mosolyogva fogadja rezidenciáján azokat a „menő” influenszereket, popzenészeket, akik fiatalok százezreire vannak hatással. Egyértelmű, hogy az amerikai nagykövetség tavalyi háborús plakátkampánya nem volt túl sikeres, máshogy szeretné befolyásolni a közvéleményt.

Mindebből az is látszik, hogy az amerikai szuperhatalom budapesti követe mintha azt gondolná rólunk, hogy a gyarmatuk vagyunk. A diplomatákról szóló bécsi szerződést figyelmen kívül hagyva Pressman politikai szereplőként jelenik meg a magyar közéletben, üzenget, fenyegetőzik, szinte helytartói minőségben próbálja utasítgatni Budapestet. Ezt tette egy múlt heti eseményen is, amikor Magyarország NATO-csatlakozásának 25. évfordulóján tartottak pódiumbeszélgetést a CEU budapesti épületében. (Pedig azt hittük, hogy a Soros-egyetem Bécsbe menekült, de újra kiderült, hogy mégsem – a szerk.)

Pressman kétségkívül kiváló aktivista, ügyesebb és erősebb is magyar ellenzéki politikusoknál. Csakhogy egy alapvető dolgot figyelmen kívül hagy: Magyarországot nem Joe Biden vagy éppen Soros György, hanem a demokratikusan megválasztott magyar kormány vezeti. „Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia”, ajánljuk Pressman úrnak megfontolásra Kossuth Lajos gondolatait, amelyekből Abraham Lincoln is sokat merített.

Sajnos azonban, ahogy Kossuth idejében, most is van itthon törekvés a nemzeti érdekekkel szembeni fellépésre. Mindig is voltak olyan honfitársaink, akik a saját személyes céljaikat, egzisztenciájukat előrébb valónak tekintették, mint a nemzet érdekeit. Viszont nem hagyhatjuk, hogy döntési pozícióba kerüljenek azok, akik az ugyancsak háborúpárti brüsszeli vezetés céljait próbálják kiszolgálni. Az ő választási kampányukat az amerikai demokrata kormányzathoz közelálló Action for Democracy finanszírozta a guruló dollárokból. A szervezet vezetői az utóbbi hetekben a közösségi oldalakra felkerült videós vallomásaikban elmondták, Soros György volt az ellenzéket támogató „mikroadományozó”. Soros és fia, Alex Soros is elkötelezett háborúpárti politikát folytatnak és – nem meglepő módon – kiváló viszonyt ápolnak nemcsak az amerikai adminisztrációval, hanem Emmanuel Macronnal is.

A magyar ellenzéknek Soros holdudvarából adtak tanácsokat a 2022-es kampányban, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltjük Wesley L. Clark amerikai tábornokra hivatkozva küldött volna akár katonákat is a válságövezetbe, ha a „NATO úgy dönt”. A NATO azonban védelmi szövetség, és valójában nem dönt semmiről. Ugyanis a tagországok – és nem csak az Egyesült Államok – alakítják a szövetséget, tehát közös döntés szükségeltetik egy ilyen misszióhoz.

A következő időszakban a háborús nyomás még jobban fokozódni fog. Pressman láthatóan még aktívabb lett, miután Donald Trump vendégül látta Orbán Viktort. Az elkötelezett békepárti, konzervatív szövetség nagyon zavarja az amerikai kormányzatot, ezért a következő hónapokban, a november 5-i amerikai választásokig csúcsra járatják majd a háborús retorikát, és erre kell számítani az Európai Bizottságtól is.

Mindennek ellenére azonban nem Macronnak, Bidennek, Pressmannak és magyar szövetségeseiknek áll a zászló. A nyári uniós és novemberi amerikai választásokon a józan, békepárti szavazótáborok megállíthatják az esztelen öldöklést. Ehhez csak az kell, hogy Washingtonban Donald Trump, míg Brüsszelben a nemzeti, szuverenista európai pártszövetségek nyerjék meg a választást. Mondjunk végre búcsút fegyvereknek és ennek az őrült pszichózisnak!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.