Ciki lett a Tisza Párt

Nyár óta nyugodtan kijelenthetjük: drasztikus megszorítócsomag, levitézlett szürke kardigános, posztkommunista szakértők, kínos álelőválasztás, balos jelöltek, 200 ezres adatszivárgás. Ciki ez a Tisza Párt.

A „cikiséget” egyre több vidéki helyszínen visszaigazolják a szavazók is, akiket már-már lasszóval kell megfogniuk a tiszás aktivistáknak, hogy látszódjon néhány ember a nagyvárosok felett készített drónfotókon is. Amennyiben nem jönnek a helyiek, érkeznek „vattaembernek” az ország más pontjairól az utaztatott aktivisták személyében. Így volt ez Kecskeméten, korábban Nyíregyházán és Győrben is.

Magyar Péter lendülete már nyáron megtört, a nyári, quadozással, evezéssel, szörfözéssel, focizással töltött nyaralós turné teljes kudarcot hozott, tehát már ősz előtt elfogyott a „nafta” a Tisza elnökéből.

A Magyar Péter-i folyamatos hőbörgés, a hordószónoki fordulatok ugyanis egy ideig kétségkívül tudnak működni, a protestérzületet a kormányzattal szemben ciklus közepén a legkönnyebb felkorbácsolni, izzásban tartani. Csakhogy ahogy közelednek a választások, az emberek önkéntelenül is elkezdenek a tartalomra fókuszálni. A hőzöngés egy idő után üres kongásként hat, az eleinte még figyelemfelkeltő frázisok a végtelenségig ismételgetve unalomba fulladnak. A szavazó is úgy van vele, hogy oké, háborgunk, háborgunk, de azért aki vezetni akarja az országot, mondjon már valamit arról, hogy mit is tenne, ha hatalomra kerülne. Mondjon már Magyar Péter valamit a valós politikai ügyekről, ismertesse a szomszédban zajló háborúval, Ukrajna uniós csatlakozásával, a migrációval, a gazdasággal kapcsolatos valós álláspontját, illetve hogy ezeknek az elképzeléseinek milyen következményük lenne az országra, a nemzetre, az emberek mindennapi életére.

A nyár végén azonban Magyart baráti tűzzel sorozta meg Tarr Zoltán, a Tisza alelnöke. Megtudtuk ugyanis, hogy amennyiben elmondanák a valós szándékaikat, megbuknának, viszont az eltitkolt programot a választások után valóra lehet váltani, akkor majd mindent lehet. Tarr feltehetően nem saját kútfőből mondta, amit mondott, inkább a belső megbeszéléseken elhangzottakat tolmácsolhatta.

Ilyen kendőzetlenül korábban Magyar Péter beszélt – a felvett magánbeszélgetései során – párttársairól, szavazóiról.

Aztán a már szeptember elején napvilágra került szja-emelés, majd a napokban nyilvánossá vált 662 oldalas neoliberális sokkterápia bizonyította is Tarr szavait. Az a magabiztosság, ahogy ennek a programnak az ismeretében Tarr és Dálnoki Áron, a gazdaságpolitikai programért felelős tiszás előadta magát az etyeki fórumukon, arról is tanúskodik, hogy ezek a figurák valójában politikai outsiderek, akik képtelenek felmérni, hogy egy politikus szavainak milyen következményei lehetnek. És azt is visszaigazolták, hogy ők is felültek annak a hónapok óta tartó, arcátlan manipulációs technikának, amelyet a tiszás médiájuk, illetve közvélemény-kutatóik kreáltak.

Eszerint egy előre kitervelt kampánystratégiához – Magyar Péter karakterének, kommunikációjának feltételek nélküli erősítéséhez – görbítik hozzá a közvéleményt. A lényeg az, hogy azt próbálják tudatosítani, hogy a politikai térben mindennél többet ér Magyar Péter, a néptribun, aki a sértett társadalmi csoportokat integrálni tudja. A tizenöt éve folyamatos csalódásokat átélt, egykori ellenzéki szavazókról éppúgy szó van, mint a korábban a Fideszhez vagy a holdudvarához így-úgy kapcsolódó, de számításukat végül itt meg nem találó figurákról. Magyar Péter, Tarr Zoltán, Ruszin-Szendi Romulusz maguk is ilyen emberek. Az ő hitelességük azért finoman szólva is megkérdőjelezhető. És még ki tudja, hány ilyen, a valóságban összeférhetetlen volt önkormányzati politikus, tanácsadó, szakértő csapódott hozzájuk az egykori MSZP–SZDSZ háza tájáról is. A jelöltállítás folyamata (erről még lesz szó) is arról tanúskodik, hogy az ilyen szereplők alkotják a Tisza derékhadát. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a komcsi alvadt struktúrák összeérnek a saját kudarcaik miatt ellenzékinek állt, hiteltelen emberekkel, hanem arról is, hogy ez a halmaz nem építő, hanem romboló, destruktív energiákat hoz a felszínre.

Ne csodálkozzunk, hogy durvul a közbeszéd, hogy a Tisza-szimpatizánsok agresszívan lépnek fel a másképp gondolkodókkal vagy épp a jobboldali sajtó munkatársaival szemben. Magyar Péter negatív energiái tehát találkoztak ezzel a háborgó ellenzéki bázissal, ami létrehozta ezt a torzszülött régi-új ellenzéket, a Tisza Pártot.

De mint mondtam, a destruktivizmus végül mindig lendületet veszít, egy idő után eléri az üvegplafont a támogatottsága. Ez akkor még gyorsabban bekövetkezik, amikor az építő, pozitív energiával találkoznak, amikor határozottan fellépnek vele szemben. És ez nyár óta egyértelműen így van.

A Fidesz már júniusban a Harcosok Klubja, majd a Digitális Polgári Körök létrehozásával berúgta a motort, és december elejére a politika minden dimenziójában egyértelműen átvette az irányítást. A kormányzati teljesítmény, a családpolitikai, adópolitikai, lakáspolitikai kedvezmények garmadája, az árrésstop, a kamatstop fenntartása, a vállalkozók támogatása, a minimálbér 11 százalékos emelése, a 14. havi nyugdíj bevezetése, Orbán Viktor washingtoni és moszkvai útjának eredményei, tehát a jobboldali kormányzat politikai teljesítménye megtették a hatásukat. Mindezzel szemben a folyamatos hőbörgés nagyon kevés. Főleg úgy, hogy a háttérben brutális adóemelést, a nyugdíj- és egészségügyi rendszer magánosítását tervezik, és mindezt programba is foglalják. Ahogy egykor Horn Gyula, majd Gyurcsány Ferenc körül ott sündörögtek a Kéri meg Lengyel Lászlók, Felcsuti Péterek, most ugyanők Magyar Péter hátországának fő tartóoszlopai. Ez a tiszás tanácsadói kör hónapok óta riogat a rezsicsökkentés megszüntetésével, a nyugdíjadóval, a családi adókedvezmények megvonásával. Sőt, mindezt még le is írták egy programban, most meg próbálják letagadni.

A Fidesz–KDNP viszont profi ellenfél, az imént kivesézett médiamanipulációnak felülő tiszások elbízták magukat, mert most sorozatban kapják az ellenféltől a nagyobbnál nagyobb pofonokat és gyomrosokat. A Tisza a védekezés során még magát is képes megütni: a nevetségessé vált előválasztásról még a saját bázisuknak is egyértelművé válhatott, hogy előre eltervezett színjáték volt. Az is egyértelművé vált, hogy a szervezettségük is nagyon gyenge. A választókerületenkénti három jelöltből kettő ugyanolyan biodíszlet volt, mint a tiszás vidéki fórumokra más településekről utaztatott tapsolókommandók.

Kis szépséghiba a történetben, hogy a színjáték színjáték voltát nem minden vesztessel közölték. Ezért azok most perelnek, szétrobbantják a helyi Tisza Szigeteket, és így nehéz lesz kampányolni. Persze az sem örülhet felhőtlenül, aki végül elindulhat egyéni jelöltként a választáson, hiszen a tiszás megszorítóprogramról majd elsősorban őket kérdezik a szavazók. Az egy éles kampányban nem lesz elég kommunikáció, hogy Kiss Béláné Fehérgyarmatról ne a helyi jelölthöz forduljon felvilágosítást kérve, hanem írjon inkább e-mailt a tiszasajtókukacra.

Ez a párt Magyar Péterrel, a balos jelöltjeivel, a neoliberális sokkterápiájukkal együtt tényleg egyre cikibb. Az ellenzékváltó hangulat után ezért nemsokára jöhet majd a baloldalon a Tisza-váltó hangulat is.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.