Hirdetés

Zűrzavar, rendetlenség uralkodik az Európai Unió több tagállamában is. Az Egyesült Államokban a demokraták a jog eszközeivel próbálják ellehetetleníteni Donald Trumpot, Joe Biden elnök kihívóját. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a baloldal magát a demokráciát, az alapvető demokratikus jogokat is veszélyezteti.

Az elmúlt hónapok uniós és amerikai történésekből jól látszik, hogy a progresszív elitek saját hatalmuk biztosítása érdekében a jogtiprásoktól és az erőszaktól sem rettennek vissza. Ezért kell lecsapolni a brüsszeli és washingtoni liberális mocsarat, és a woke-talanítást is a zászlónkra kell tűzni.Nem véletlenül lesznek ezek az idei CPAC Hungary gondolati útmutatói. Az amerikai Konzervatív Politikai Akció Konferencia európai fórumát április 25–26-án rendezi meg az Alapjogokért Központ. A világ minden tájáról Budapestre érkező politikusoknak, politikai agytrösztök vezetőinek, publicistáknak, influenszereknek Európában idén is nálunk lesz lehetősége az együtt gondolkodásra. Lesz téma bőven, hiszen júniusban uniós választásokat, majd novemberben az Egyesült Államokban elnökválasztást tartanak.

Washingtonban Joe Biden kirakatba helyezésével jelenleg egy olyan konglomerátum tartja kezében a hatalmat, amelynek elhibázott lépéseit az egész világ nyögi. Elég csak az ukrajnai konfliktust „kezelő” álláspontjukat citálni ahhoz, hogy lássuk, a békekötés helyett az oroszokkal vívott proxyháború a cél, és az Oroszországgal szemben kikényszerített európai szankciós lépésekbe nem Moszkva, hanem az öreg kontinens megy tönkre. Az energiahordozók világpiaci árának növekedése minden ágazatban érezteti a hatását, az európai infláció szárnyalása is ennek volt köszönhető.

Az olcsó orosz gáz lecserélése hatalmas gondokat okozott. Például a német gazdaságban – a progresszív baloldali kormányzat hatására – nagyon rossz ütemben próbálják kierőszakolni a zöldátállást, az atomenergia kivezetését és búcsút inteni az orosz energiahordozóknak. Eközben, az amerikai demokrata igényeknek megfelelve, Ukrajna támogatását fontosabbnak tartják, mint a saját mezőgazdaságuk, iparuk elemi érdekeit. Nem véletlen a német gazdák tiltakozása, hiszen a balliberális kormányzat – szemben például a magyar kabinettel – utat engedett az ukrán gabonadömpingnek, ami elárasztotta a német piacot, letörte az árakat, a csőd szélére sodorta a helyi termelőket. De ez nem volt elég, hiszen megszüntetik a gazdálkodók üzemanyag-hozzájárulását, illetve a gépvásárlási támogatást is. A német szocdem–zöld–liberális szövetségi kormányzat a német érdekeket semmibe veszi. A gazdák mellett a vasutasok is figyelmeztető sztrájkot tartottak, de már a háziorvosok is elégedetlenek a saját helyzetükkel. És még nem beszéltünk az ottani migránspolitikáról vagy a genderlobbi mindent elborító nyomulásáról.

Korábban írtuk

A társadalmi feszültség tapintható, a kormánypártok támogatottsága bezuhant. Már a kancellárcsere vagy az előre hozott választások sem elképzelhetetlenek. A folyamat felgyorsításában kulcsszerepet játszhat a júniusi uniós választás. Azonban mindent elmond a német helyzetről, hogy a CDU mögött immár második legnépszerűbb (a keleti tartományokban az első helyen álló) párt, az AfD titkosszolgálati megfigyelés alatt áll, és újra és újra felmerül betiltása. A német mocsár elég mély, de gyorsan le kellene csapolni, mert egész Európát magával húzhatja.

Az elmúlt hetekben a hatalomra kerülő lengyel „demokraták” is bemutatkoztak. Az októberi választásokon nem nyertes, de mégis kormányt alakító Donald Tusk kormánya a kommunista Jaruzelski tábornokot idéző lépésekre ragadtatta magát. A jogállamiság papjai, a brüsszeli bürokraták azonban hallgatnak, hiszen Tusk az ő emberük, és minden megengedett a konzervatív PiS szuverenista, nemzeti politizálásával szemben. A lengyelek betörése tehát Tusk feladata, és úgy tűnik, eddig kiválóan teljesíti az elvárásokat, hiszen olyan káoszt okozott, amelyre a már idézett Jaruzelski-féle szükségállapot óta nem volt példa Lengyelországban.

A közmédiát az új hatalom verőemberekkel, erőszakkal, a rendőrség asszisztálása mellett foglalta el, a sajtószabadság és a jogállam nagyobb dicsőségére. De ez nem volt elég. Tusk rendőrsége a volt belügyminisztert és az egykori helyettesét a konzervatív államfő, Andrzej Duda rezidenciájára behatolva tartóztatta le és hurcolta el, úgy, hogy mentelmi joggal rendelkeztek. Varsóban több százezren tüntettek az új kormány ellen, de ne legyen kétségünk, Tuskot és brüsszeli főnökeit egy cseppet sem érdekli a lengyelek véleménye, bizonyosan folytatja arrogáns, alkotmánysértő, diktatórikus lépéseit. Mindez számunkra is figyelmeztető jelzés: a magyarországi ellenzék ugyanazt tenné, mint lengyel elvtársaik, az alkotmány felfüggesztésének igényét már a 2022-es kampányban megfogalmazták. A lengyel szivárványkoalíció még csak néhány hónapja kormányoz, de gyorsan bebizonyították, hogy a demokrácia, a jogállam milyen törékeny, ha a „mocsár” ismét hatalomra kerül.

Spanyolországban sem a tavalyi választásokon győztes jobboldal alakított kormányt, Madridot is húzza a mocsár: Pedro Sánchez szocialista pártjának a koalícióhoz szükség volt a katalán és baszk pártok támogatására. Ez hatalmas felzúdulást keltett Spanyolországban. Sánchez a hatalom megtartásáért bármire képes, ezért olyan engedményeket tett ezeknek a szeparatista parlamenti pártoknak, amelyek az egységes spanyol állam létét is veszélyeztetik. A spanyolok is utcára vonultak, de a rendőrség olyan brutalitással lépett közbe, mint itthon 2006-ban, Gyurcsány kormányzása idején. Ahogy egykori magyar miniszterelnök és a mostani lengyel kollégája, Sánchez is mindent megtehet, Brüsszel pedig hallgat. Egy bürokratapisszenés sem hallatszott akkor sem, amikor a baloldal megszállta a spanyol igazságszolgáltatást. Sőt, olyannyira elégedettek a kormányfővel, hogy a legfrissebb hírek szerint ő is esélyes az Európai Tanács elnöki posztjára.

Hogy ez valójában már a menekülésének a forgatókönyve lehet, még nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy egy jobboldali előretörést hozó uniós parlamenti választás után a Sánchez-féléknek semmi keresnivalójuk sem lesz Brüsszelben. Ahogy a mostani korrupt és ideológiavezérelt elitnek sem lesz helye az unió vezetésében.

Az általam idézett példák bizonyítják, hogy ahol a fékevesztett baloldal kormányoz, ott a demokrácia és a jogállamiság is zárójelbe kerül, rogyadozik a gazdaság, káosz, instabilitás uralkodik. Mint láttuk, a progresszió magát az államiságot sem tiszteli, illetve az emberek anyagi és fizikai biztonságára is veszélyt jelent. A progresszív baloldal társadalompolitikája mindenhol ugyanaz, támogatják az illegális migrációt és a genderlobbit. Mindezzel a nemzeteket és a hagyományos családmodellt támadják, hiszen a woke-mozgalom célja a nemek közötti különbségek, a múltunk, hagyományaink eltörlése.

Az áprilisi budapesti CPAC-en bizonyíthatjuk, hogy mindezek ellen a jobboldal szerte a világban felveszi a kesztyűt. Az idei európai és amerikai választásokon is a CPAC mottójával azonos a cél: woke-talanításra és a baloldali mocsarak lecsapolására van szükség. Stabilitás és béke kell a világnak, amelyet csak a nemzeti erők érhetnek el a világban.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője