Csak egy rossz választás, és ide jutunk!

Tíz évvel ezelőtt Európa történelmének egyik legnagyobb válsága robbant ki. 2015-ben milliós tömegek indultak el a Közel-Keletről és Afrikából, az Európai Unió tagállamai pedig döntéshelyzetbe kerültek: beengedik-e az illegális migránsokat, vagy megvédik a határaikat? Akkor Angela Merkel, a brüsszeli elit és a mögöttük álló globalista erők a rossz választ adták: kitárták a kapukat. A következményeket azóta mindenki látja. Európa nyugati felében mindennapossá váltak a terrortámadások, megsokszorozódtak a brutális bűncselekmények, nő a szexuális erőszak, kialakultak a no-go zónák, és rohamos tempóban zajlik az iszlamizáció. A keresztény templomokat sorra érik támadások, a társadalmi béke felbomlott és a közbiztonság megszűnt. Ez történt ott, ahol rosszul választottak.

Ma már nem titok: több európai nagyvárost a fegyveres bandaháborúk és a szervezett bűnözés tart rettegésben.

Brüsszelben, Stockholmban vagy Marseille-ben szinte mindennapossá váltak a lövöldözések, ahol a drogmaffiák és a bevándorló-hátterű bűnbandák egymással számolnak le, miközben az ártatlan emberek is veszélybe kerülnek. Brüsszelben idén nyárig 57 lövöldözést regisztráltak, ezzel pedig meg is nyerték a fegyveres támadások fővárosának címét. Marseille-ben a drogkartellek tavaly két tucat embert lőttek agyon, a helyi lakosság biztonságérzete teljesen megszűnt. A svéd fővárosban pedig már kilenc ember vesztette életét fegyveres támadásban. Svédország-szerte a lövöldözések száma meghaladta a százat, mely bűncselekmény elkövetői között pedig egyre gyakrabban tizenéves migránshátterű fiatalokat találunk. Svédországban, amiről korábban mindenkinek egy békés ország képe jutott eszébe, mára a helyzet drámai. A hatóságok szerint a súlyos bűncselekmények túlnyomó részét bevándorlók vagy azok második generációs leszármazottai követik el, vagyis nélkülük a szervezett bűnözés szinte ismeretlen volna az országban. A rendőrség adatai szerint 14 ezer aktív bandatag tevékenykedik, mellettük pedig további 48 ezer támogató áll, miközben az egész országban mindössze 22 ezer rendőr járőrözik az utcákon. A bűnbandák kilencven százaléka bevándorló-hátterű, átlagéletkoruk alig haladja meg a huszonnyolc évet. 2008 óta Svédországban jegyzik fel a legtöbb nemi erőszakot lakosságarányosan az egész Európai Unióban. Nem véletlen, hogy 2022-ben maga a svéd miniszterelnök is kénytelen volt elismerni: az ország kudarcot vallott a bevándorlók integrációjában, a párhuzamos társadalmak megjelentek, és ez egyenes úton vezetett a bandaháborúkhoz és az erőszakhoz.

Az Egyesült Királyságban több százezren vonultak utcára tiltakozni, mert ott a migráció következményei mára drámai módon elfajultak. London pár évtized alatt alakult át: míg korábban 95 százalékban fehér brit emberekből állt a főváros lakossága, ma már ez a szám csupán 39 százalék. Ez nem a véletlen műve, hanem egymást követő kormányok radikális, szélsőséges és a nép akaratát semmibe vevő bevándorláspolitikájának a következménye. A brit fővárosnak ma muszlim polgármestere van, az ország belügyminisztere szintén muszlim, és joggal teszik fel sokan a kérdést: vajon nem egy iszlamizálódó állam felé tart az Egyesült Királyság? Ma, amikor a lakosság hét százaléka muszlim, már így is hatalmas befolyással bírnak az ország életére. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a legfrissebb hivatalos adatok szerint tavaly csak a nettó bevándorlás 906 ezer fő volt, és döntő többségük a Közel-Keletről és Ázsiából érkező muszlim migráns. És ebben a számban nincsenek benne azok a tízezrek, akik illegálisan, csónakokon, kamionok alján vagy kompok rakterében érkeznek. Ha egy szigetország, amelynek lakossága mindössze 63 millió fő, évről évre egymillió muszlim bevándorlót fogad be, akkor belátható időn belül harmincmillióval nőhet a muszlim népesség. Ez nemcsak kulturális, hanem demográfiai és létbiztonsági kérdés is.

Amikor muszlim csoportok brit zászlókat tépnek szét és égetnek el, miközben azt kiabálják, hogy „ez a mi országunk”, minden józanul gondolkodó ember előtt világossá válik: a migráció olyan, a létünk alapjait fenyegető veszély, amely képes gyökeresen megváltoztatni egy ország arculatát.

Miközben Nyugat-Európa fővárosai egyre inkább a bűnözés szimbólumaivá váltak, addig Közép-Európában egészen más a helyzet. A listák szerint Budapest a legbiztonságosabb városok között szerepel, ahol nincsenek migránsgettók, nincsenek utcai bandaháborúk, és a polgárok nyugodtan élhetik mindennapjaikat. Ez nem a véletlen műve: Magyarország megvédte a határait, nemet mondott a tömeges migrációra, és világossá tette, hogy a törvénytelenül érkezőknek nincs helye nálunk. Ezért lehet ma Budapest Európa egyik legbiztonságosabb fővárosa, miközben Brüsszelben már katonákat akarnak utcára vezényelni, hogy megfékezzék a migránshátterű bűnbandák háborúját. A különbség világos: ahol beengedték a migrációt, ott káosz, bűnözés és félelem uralkodik. Ahol nemet mondtak rá, ott béke, biztonság és nyugalom. Budapest ennek a jó döntésnek az élő bizonyítéka.

Brüsszel azonban nem törődött bele abba, hogy Magyarország nemet mondott a migrációra. Az Európai Bíróság százmilliós bírságokkal sújtott minket, mert megvédtük saját határainkat. A migrációs paktummal kötelező kvótákat akarnak ránk kényszeríteni, migránsgettókat akarnak létrehozni, és minden egyes visszautasított migráns után súlyos pénzbüntetést rónának ki hazánkra. A globalista elit tehát nem a magyar emberek oldalán áll, hanem a migránsok oldalán. Nem véletlen, hogy Magyar Pétert akarják a hatalomba ültetni: ő a brüsszeli elit embere, aki lebontaná a kerítést és beengedné a migránsokat.

A Tisza Párt politikusai már most a migrációs paktum mellett voksoltak Brüsszelben, miközben a magyar határvédelem támogatását leszavazták. Rövid mandátumuk alatt kétszer is megszavazták, hogy az Európai Unió többletforrást biztosítson a migrációs paktum végrehajtására. 2024. október 23-án, amikor az Európai Parlament a 2025-ös uniós költségvetésről tárgyalt, bekerült a szövegbe egy javaslat, amely 25 millió euróval megemelte a Menekültügyi, migrációs és integrációs alap keretét, kifejezetten a paktum gyors és hatékony végrehajtásának érdekében. A Tisza politikusai nemcsak ezt a részt támogatták, hanem az egész jelentést is megszavazták, vagyis kétszeresen járultak hozzá ahhoz, hogy az EU még több pénzt fordítson a migráció finanszírozására. A Tisza Párt brüsszeli képviselői már most bizonyították, hogy a migráció ügyében a brüsszeli fősodor mellé állnak.

A magyarok már többször világossá tették: nemet mondunk az illegális migrációra. Nemet mondtunk a 2016-os népszavazáson, nemet mondtunk a nemzeti konzultációkban, és nemet mondunk újra, ha kell. Ez a mi hazánk, és mi döntjük el, ki léphet be. Mi hazafiak vagyunk, akik a határok védelmét, a biztonságot és a nemzeti szuverenitást képviseljük. Velünk szemben állnak a globalisták, akik szavazókat látnak a migránsokban, nem veszélyt.

Magyarország ezer éve a keresztény Európa védőbástyája. Ma is ezen a küldetésen áll vagy bukik a jövőnk. Megvédjük határainkat, megvédjük kultúránkat, megvédjük Magyarországot. Mert csak egy rossz választás, és ide jutunk.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője