Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője egy írásában – amit utóbb sajnos visszavonni kényszerült – azt állította, hogy az a hajtóvadászat, amit a senkiházi (értsd szó szerint) George Soros, valamint az Európai Unió egyes intézményei Magyarország és Lengyelország ellen indítottak, őt a zsidóság elleni hajtóvadászatra emlékezteti. Üldözött nép lett a magyar és a lengyel is.

Hirdetés

Lett is ebből felhördülés. Zsidó szervezetek és köztiszteletnek örvendő zsidó vallási vezetők a holokauszt relativizálásával vádolták meg. Köves Slomo, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija például kijelentette, hogy „Demeter Szilárd eszmefuttatása ízléstelen és méltatlan. Lehet Soros György politikai aktivitásával és üzleti tevékenységével egyet nem érteni és vitatkozni, de személyét Hitlerhez és tevékenységét a gázkamrákhoz hasonlítani nehezen tekinthető többnek otromba provokációnál.” Más szereplők direkte antiszemitizmussal vádolták meg Demetert.

Megszólalt az ügyben az amerikai nagykövetség is, amelynek közéleti jelentősége a piszokul aljas választási csalások tükrében kissé megkopott, de azért oda kell rá figyelni. Tegyük azt: „a budapesti Amerikai Nagykövetség határozottan elítéli a közelmúltban megjelent véleménycikk kijelentéseit, amelyek egyenlőségjelet tesznek a jelenleg Európában zajló viták és a Holokauszt során több millió ember ellen elkövetett rettenetes gyilkosságok közé. A Holokauszt bármiféle relativizálása és minimalizálása kapcsán zéró toleranciát kell gyakorolni.” És így tovább.

Lehet, hogy ezzel a mondattal volt baj Demeter Szilárd írásában: „Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai.” Ez tényleg erős. Amúgy fenemód igaz. George Soros tényleg fenemód úgy viselkedik, olyan kemény kézzel irányítja „liberárja” hadseregét, mint történelmi előképe. Bizonyára én is roppant mód szenvednék, ha liberális volnék, és ezt kéne olvasnom magunkról, ám a lelkem mélyén tudnám, hogy a kutyafáját, ez bizony szentigaz.

Korábban írtuk

Másfelől szabadjon megkérdeznem a kirekesztés vádja nélkül, hogy miért lehet az egyik oldalnak nácizni, és miért nem lehet a másiknak? Orbán Viktort, minden idők legsikeresebb magyar miniszterelnökét miért lehet gond nélkül diktátornak, sőt Führernek nevezni? Miért lehet gond nélkül lenácizni a jobboldalon bárkit? És ilyenkor miért nem szólal meg a kórus, miért hallgat az amerikai nagykövetség? Az miért nem relativizálás, miért nem provokáció?

Martin Schulz a minap a Deutschlandfunk rádióban a sajtó elnyomásával, antiszemitizmussal és haszonleséssel vádolta meg Magyarországot. Mármost ellentétben Magyarországgal, Németországban zsidónak lenni folytatólagos életveszély, ami pedig az egyenirányított német médiát illeti, annak állapota a legsötétebb kommunista sajtót idézi.

De hagyjuk. Inkább figyeljünk fel arra a tényre, hogy egy, a kereszténységet gyalázó karikaturistát ezért a rajzáért a Magyar Újságírók Országos Szövetsége karikatúratagozata nemrég díjjal tüntetett ki. Az, hogy egy magyar közgondolkodó a nemzet üldöztetését a zsidók üldöztetéséhez hasonlította, heves nemzetközi visszhangot váltott ki. Az azonban, hogy egy baloldali viccmester Jézus Krisztus halálán gúnyolódott, nem váltott ki semmit libernyák oldalon. Se itthon, se külföldön. Nos, hölgyeim és uraim, ez így nem megy. Csak egyféle mérce van, és csak egyféle igazság.