Csak trükk
Most akkor mi van? Gyurcsánnyal vagy nélküle? Az elmúlt hetekben ismét fellángolt az ellenzéki belharc. Önmagában ebben sok újdonság nincs: amikor közelednek a választások, mindig lázas jelöltkeresésbe fognak, mindig megméricskélik és kóstolgatják a másikat.
Most is az történt, hogy Gödön jól összevesztek, majd Gyurcsány a Balaton egyik partjáról átkelt a másikra, ahol Fekete-Győrrel megnemtámadási szerződést írt alá. Akkor az ellenzék egy része apátiába esett, hogy Gyurcsánnyal nem győzhetnek, mire jött Fekete-Győr, hogy türelem, Gyurcsány szerényen visszahúzódik majd a győzelem után, erre viszont nem más, mint Vadai Ágnes mondta, hogy hohó, Gyurcsány nélkül nincs demokrácia, neki is ki kell vennie részét a diadalittas osztozkodásból. Utoljára Márki-Zay dicsérte Gyurcsány önmérsékletét, amellyel – szerinte – a még meg nem nyert választás előtt máris megtartóztatja magát. Gyanítjuk, ezzel nincs vége az összellenzéki üzengetésnek, viszont nem sok van hátra a lapzártából, le kell adnom a cikket, nem tarthatom rajta ujjamat az események lüktető ütőerén az utolsó pillanatig.
Csakhogy ennek az ellenzéki fogócskának ma egészen más az akusztikája, mint máskor.
Eldőlt ugyanis két igen fontos körülmény: a Fidesz–KDNP jelöltjével mindenütt egyetlen ellenzéki induló néz majd farkasszemet, és az is biztos, hogy sokkal nagyobb az esélyük a végső győzelemre, mint bármikor az elmúlt három ciklusban.
Arról, hogy egyetlen jelöltet kell indítaniuk, a legutóbbi önkormányzati választás részsikerei győzték meg őket. Sok helyütt bejött a kényszerű összefogás, ahol pedig gyengébb fideszes indult, esetleg a választókerületben beágyazott volt a baloldal, és legutóbb is csak úgy győzött a fideszes, hogy több ellenzéki lépett szorítóba ellene – nos, ott győzni tudtak. Ez a tapasztalat arra indítja őket, hogy legközelebb is adják fel egyéniségüket, és érdemi programalkotás, konkrét elképzelések nélkül összeálljanak. Ha ez a győzelem ára, ők még a pártjukat is átneveznék, felszámolnák, sóval behintenék a helyét. Arra tehát biztosan számíthatunk, hogy egy-egy körzettől eltekintve, ahol a makacs helyiek miatt nem sikerül majd megegyezniük, tényleg mindenütt közösen indulnak.
Ez a helyzet azonban a győzelem lehetőségét is felcsillantja számukra. Egyszerű matematika, hogy számos olyan helyen besöprik a mandátumot, ahol egyébként nem szokták, vagy legutóbb nem sikerült. A választásig még rengeteg idő van hátra: megfelelően előkészített mocskos ügyekkel (lásd: Borkai) hosszú hetekre tematizálhatják a közéletet, megbéníthatják a kormányoldalt – legalábbis ebben bíznak. Egy biztos: a kormánypárti kommunikációnak saját témákkal is elő kell majd rukkolnia. Az eseménykövető, lassú reagálású, helyenként színvonaltalan kormányzati kampány Budapest ostromakor pontosan megmutatta, hogy a felkészületlen és amatőr politikus felülkerekedhet a tapasztalt, sokat bizonyított városvezetőn. Országosan is így fest a helyzet, nincs garancia arra, hogy szoros versenyben nem lennének legyőzhetők a polgári oldal képviselőjelöltjei.
A Koncz Ferenc halála után megüresedett helyért kiírt borsodi időközi választás ugyanakkor megmutatta, hogy egy-egy jelölt múltjában vállalhatatlan elemek bukkanhatnak fel. A ma már roppant kínos zsidózásból demokratikus szövegre váltó jobbikoshoz hasonlóakat azonban megfelelő versenyeztetéssel kiszűrhetik. Ezért lebegtetik, hogy mind a 106 egyéni választókerületben előválasztást kellene tartani, ami elsőre pompás ötletnek tűnik, a kérdés csak az, hogy mi lesz, ha a Momentum vagy a DK agyonnyeri magát, elfogadják-e a kicsik a felajánlott morzsákat.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az a válaszunk, hogy igen. A legtöbb beéri majd a nagyok vacsoramaradékaival is. Az ellenzék tehát összeállt, ezt most, 2020 szeptemberének első napjaiban bátran leírhatjuk. Minden más csak trükk, izmozás, magamutogatás, hogy lássa az ország, még mindig léteznek, vannak, működnek. De a döntő pillanatban csatárláncba fejlődnek majd, és mindenki ott lesz közülük.
S hogy mi lesz Gyurcsány Ferenc sorsa?
Közös kormányfőjelölt biztosan nem lesz, a többi teljesen mellékes. Az összefogás vezetőinek csak arra kell vigyázniuk, hogy méltatlan ajánlattal túlságosan ne alázzák meg. Dinasztiájával, családilag egyébként is ott van a nagy vállalkozásban, még az sem kizárt, hogy a felesége lesz a közös miniszterelnök-jelölt. Az ő személyes sorsa innentől lényegtelen, ezt ő is tudja. Mondjuk megkapja a házelnöki pozíciót: ez az ő esetében azért jó, mert nem tudja rendreutasítani magát, ha például túl részegen jelenik meg a plenáris ülésen.
Így fest a helyzet. És az ország közvéleménye Gyurcsány személyes sorsával foglalkozik, miközben a Momentum, ez a fiatal vörösgárdista, szabad demokrata terrorosztag szívósan kapaszkodik a hatalom közelébe. Napról napra erősebbek, óráról órára meghatározóbbak. A külföldi támogatást már régen elnyerték, már zajlik a hadjárat a hazai közvélemény megnyerésére.
Rájuk kell figyelnünk, valamint az egyre fenyegetőbb ellenzéki összefogásra, nem pedig a szerencsétlen, otthon piálgató, bukott kormányfőre.
