Hirdetés

Magyar Péter azt állítja, hogy június 9-éig egymaga jeleníti meg a Tisza Pártot, és a választásokig marad a „one man show”. Ez azonban nem több egy átlátszó politikai trükknél, amelynek célja a kockázatminimalizálás és a gyenge pontok elrejtése. Ezekből ugyanis akad bőven, hiszen jelöltjei között – egyebek mellett – brüsszeli bürokratákat találunk és olyan személyeket, akik az elmúlt években háború- és migrációpárti üzeneteket hangoztattak, illetve szimpla csalókat, akik magyar emberek kárára tettek szert mesés vagyonra.

Az Európai Uniót jelenlegi vezetése jólétet és szabadságot hozó békeprojektből egy gazdasági értelemben a világ elitjétől lemaradó háborús gépezetté változtatta, amelyben retorziókkal sújtják a genderideológiát elutasítókat. Ráadásul a kontinens lakosságára más kultúrákból érkező migránsok tömegét szabadítottak rá, és ezeket most már azokra az országokra is rálőcsölnék, amelyek korábban határozottan jelezték, hogy nem kérnek belőlük. Mondhatni, régen látott veszélyek között dönthetnek a választók arról, hogy milyen irányba kéne fordítani a kormányrudat.

Mindeközben hazánkban újabb ellenzéki szereplő jelentkezett az emberek szavazataiért: Magyar Péter gyakorlatilag ugyanazzal az üzenettel és testtartással teszi mindezt, amellyel 2017 elején a Momentum. A kiindulópont a rombolás és annak az ígérete, hogy valamilyen formában keresztbe tesz a kormányoldalnak. Ennél sokkal többet nem lehet kihámozni a mondandójából, beszédein az látszik, hogy a kezdeti lendületét azzal igyekszik fenntartani, hogy mindent elmond a fellelkesült baloldali szavazóknak, amit hallani akarnak.

Karakterét és a róla szóló információkat figyelve már a kezdetek kezdetén az a kérdés merült fel vele kapcsolatban, hogy miként lesz képes egy olyan ember közösséget építeni, aki a saját feleségét is lehallgatta? Hiszen a választásokon nem lehet elindulni egyedül. Ehhez képest egy múlt heti interjúban arról beszélt, hogy egyelőre csak ő van kéznél, és „június 9-éig ez nagyjából így is marad”, noha mind a fővárosi önkormányzati, mind az európai parlamenti választáson egy listával indul, és a rendezvényeit sem egyedül szervezi, illetve az általa átvett Tisza Pártnak is van egyfajta struktúrája. Léteznek, dolgoznak tehát mögötte, körülötte mások is, csak egy bűvésztrükkel igyekszik elrejteni őket. Ha egy kicsit körülnézünk a házuk táján, az is érthetővé válik, hogy miért.

Korábban írtuk

A Magyar Péter pártját érintő legkínosabb ügy nyilvánvalóan az, hogy barátnőjének édesanyja, S. Mária, aki több politikai rendezvényén is felbukkant, ráadásul a hírek szerint pénzügyi és szervezési feladatokat is ellát, négy évet ült fegyházban egy olyan csalássorozat miatt, amelynek során összesen nyolcmilliárd forint értékben húztak le embereket. Ráadásul az is kiderült, hogy a Tisza Párt egyik alapítója, a korábban ügynökmúltja miatt előtérbe került D. Boldizsár is tevékenyen szerepet játszott a piramisjátékban. Ez persze felveti azt a lehetőséget, hogy a D. és S. közötti ismeretség teremtette meg az összeköttetést a közéletbe berobbanó Magyar és újdonsült pártja között.

A szervezetben megjelenő kétes alakokon túl a képviselőjelöltek személye sem ígér sok jót, és bár az utóbbi hetekben felbukkantak az európai parlamenti listájuk szereplőiről készített bemutató videók, azok inkább a bulvár kategóriájába sorolhatók. A lényeges kérdések (az ukrajnai háború, migráció, gender) ugyanis ezekben nem merülnek fel, ha pedig érintőlegesen szóba kerülnek, akkor a választókban inkább a rossz sejtelmek erősödhetnek meg.

A Tisza Párt európai parlamenti listájának – Magyar Péter mögött – második helyezettje az a Dávid Dóra, akiről annyit lehet tudni, hogy a Facebookot tulajdonló Meta jogtanácsosa, és tinédzserkora óta Londonban él. Onnan akarja tehát az Európai Ügyészséghez történő csatlakozással „rendbe hozni” a magyar jogállamiságot, elmondása szerint azzal a céllal, hogy hozzáférhetővé váljanak a hazánktól megvont uniós források. Más kérdés, hogy ehhez – Ursula von der Leyen nyilvános tájékoztatása szerint – az LMBTQ- és menekültügyi jogok „helyreállítására” is szükség van. Dávid bemutatása során angliai cifra nyomorúságáról elmondta, hogy az ottani középiskolai osztályában harmincból hatan voltak fehér gyerekek, „tehát abszolút teljesen más volt, mint Magyarországon. Több kultúrával szembesültem fiatalon, több nyelvvel. És ez nagyon érdekes volt, és abszolút ebből kifolyólag azt tanultam meg, hogy mindenki értékes ember, és mindenki sok mindent hoz, ad az adott témához” – tette hozzá. Láthatóan otthonosan mozog tehát és jól érzi magát az ottani bevándorlótársadalomban, ami felveti a kérdést, hogy megérti-e a magyar választók bevándorlókvótákkal szembeni kőkemény ellenkezését.

Nem ő a Tisza Párt egyetlen multikulturalizmust éltető jelöltje, sőt, a tizenhat éven keresztül uniós intézményekben dolgozó Gerzsenyi Gabriella nála is egyértelműbben fogalmazott a kérdés kapcsán: „Brüsszel sokszínű város, sok ott a bevándorló, de soha nem éreztem veszélyesebbnek, mint a számos nagyváros bármelyikét, ahol életem során megadatott megfordulnom. […] Egyenjogúként elfogadom a feketéket, zsidókat, melegeket. Vannak közöttük barátaim. Talán ez baloldaliság” – írta. A szintén Magyar Péter listáján szereplő Weisz Viktor nem csak szavaival erősítette a migrációpárti tábort. Weisz a Soros György-féle Open Society Fundations által támogatott Artemisszió Alapítvány „menekültmentoraként” afgán migránsokat segített.

Háború és béke kérdésében aggodalmat kelthet egy másik jelölt, az európai parlamenti lista hetedik helyezettje, a napjait brüsszeli bürokrataként tengető Kollár Kinga kijelentése. Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Ügyekért felelős Főigazgatóságának munkatársa így írt a magyar emberek ukrajnai konfliktussal kapcsolatos, túlnyomó többségében a fegyvernyugvás óhaján alapuló álláspontjáról: „Sajnos amíg az oktatás nem változik, addig mi is ugyanolyan agymosott nép maradunk, mint az oroszok. Azért én nagyon hálás maradok az ukránoknak és velük együtt az amerikaiaknak is, hogy megállították az oroszokat, és így nem tudtak hozzánk könnyűszerrel bemasírozni. Mert a magyar haderő nem tartotta volna fel őket.”

Nem csoda tehát, hogy Magyar Péter nem engedi, hogy jelöltjei élő műsorokban szerepeljenek, és legfeljebb szoros ellenőrzés alatt, hosszas egyeztetés után válaszolhatnak írásbeli kérdésekre, mi több, még a párt által készített ismertető videók némelyike is láthatóan alapos utómunkán esett át. Célja az, hogy egy olyan választót se taszítson el, aki bármilyen okból elégedetlen a jobboldali kormánnyal, vagyis kizárólagos ígérete Orbán Viktor támadása.

A mostani választások tétje azonban megkérdőjelezi ezt a demokratikusnak aligha nevezhető titkolózást, hiszen június 9-én az emberek elsősorban a szomszédos Ukrajnában dúló és egyre inkább az eszkaláció irányába haladó háború kérdéskörében mondhatják el véleményüket. Ez az az ügy, amelyik Európa-szerte a legerősebben befolyásolja szavazópolgárok mindennapi életét. Nem véletlen, hogy a brüsszeli elit is ezt helyezte a kampányának középpontjába, csak éppen a magyar kormánnyal ellentétes előjellel. Az Európai Néppárt által az Európai Bizottság élére jelölt Ursula von der Leyen is „háborús elnökként” beszél önmagáról, és erre kéri voksok formájában a szentesítést. Nem mellesleg az ő pártcsaládjába szeretne belépni a Tisza Párt. A valódi kérdés tehát az, hogy melyik oldalra állnak – mások mellett – a magyarok: háború vagy béke?

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője