Degu

Ma leugrottam az állatkereskedésbe, hogy vegyek valami házi kedvencet. Az ember társas lény, és jó dolog az, ha miközben a világot váltja meg, országok-nemzetek sorsát befolyásoló jelenségekről nyilatkozik, közben ott téblábol mellette egy kis élőlény.

Leírja azt a szót, hogy konvergencia, és utána lenyúl a kezével, s ujjai megéreznek valami szőröset, és egy nedves orr puhán a tenyerébe szuszog. Leírja azt, hogy kötelezettségszegési eljárás, és érzi, amint egy szőrös hát a lábához dörgölődzik.

Először egy pásztorkutyára gondoltam, appenzelli hegyi kutyára, de kiderült, hogy többet eszik, mint én, így jutottam el a vizslán, majd a tacskón át a cirmos cicáig, végül megérkeztem a deguhoz.

Degu. Így hívják. Kicsi, apró, keveset fogyaszt, de szőrös és kedves. Ez kell nekem!

– Jó napot! Degut szeretnék – mondtam a boltban a kis hölgynek. Kedvesen mosolygott, és azt kérdezte: hímet vagy nőstényt? Esetleg egy kis családot?

– A család miből áll? – kérdeztem, miután eltöprengtem a hallottakon. 

– Természetesen hímből és nőstényből – vágta rá, kissé türelmetlenül. – Apa és anya, plusz a gyerekek. Az apa a hím, az anya a nőstény – tette még hozzá, mert látta, hogy kerekednek a szemeim.

Elborzadtam. Tán még a szám is tátva maradt.

– Hogy képzeli ezt? Így leszűkíteni a család fogalmát! És mi az, hogy csak hím és nőstény van? Most olvastam, hogy a legfrissebb kutatások szerint kilencvenféle nemi identitás létezik. Mutassa meg nekem mind a kilencvenet, mert nem mindegy, hogy amikor azt olvasom, hogy „jogállamisági záradék az EU-s költségvetéshez”, akkor milyen állatka szuszog a nyakamba.

Nem fogják elhinni, kiröhögött. Azt mondta, hogy a biológia szerint csak hím és nőstény, csak férfi és nő létezik.

Csalódottan baktattam haza. Ezek a kisállat-kereskedők nem fejlődnek ideológiailag. Ott maradtak a középkorban. Nem is veszek állatot! – döntöttem el. Az állattartás a reakció melegágya.