Hirdetés

A legtöbb politikus meg van győződve róla, hogy a tevékenységével a jövőt alakítja. Pedig a jövő egy nagyon fontos szempontból már meg is történt, és nincs hatalom, ami változtatni tudna rajta. Azok a kislányok és kisfiúk, akik nem születtek meg, már biztosan nem lesznek felnőttek, akiknek idővel lányaik és fiaik lehettek volna. Azoknak a népeknek a lélekszáma, amelyek elveszítették a biológiai reprodukciós képességüket, már biztosan csökkenni fog akkor is, ha még stabilnak tűnik. Minél rosszabb egy nép termékenységi mutatója – egy szülőpárnak átlagosan hány gyereke van –, annál mélyebb demográfiai szakadék tátong előtte. Előttük csupán két lehetőség áll: vagy elindulnak a kihalás felé, vagy átadják a helyüket más népeknek, amelyek a népszaporulati fölöslegüket migránsként kibocsátva hódítják meg és lakják be az országukat. Könnyű belátni, hogy valójában a kettő ugyanaz.

Ezért történelmi jelentőségű a magyar kormánynak az a döntése, hogy az ország teherviselő képességének határáig menve támogatja a gyerekvállalást, legújabban a 30 év alatti anyák, majd pedig a kettő vagy több gyereket nevelő anyák szja-mentességével, utóbbiaknál élethosszig tartóan. Magyarország szabad és demokratikus ország, senkit nem kényszerítenek arra, hogy akarata ellenére gyereket vállaljon. De aki megteszi, aki a saját boldogsága mellett a közösség, a hazája boldogulásáért és jövőjéért is kész áldozatot hozni, az kapja meg a lehető legnagyobb erkölcsi és anyagi támogatást.

Az eddigi családtámogatási intézkedések ahhoz voltak elegendők, hogy a 2011-es mélypontról elmozdítsák a demográfiai válságot, és az egyébként tragikusan alacsony európai átlag fölé emeljék a magyarországi termékenységet, az áttörés azonban nem következett be. A világon példátlanul nagyvonalú új támogatási rendszer minden bizonnyal újabb lendületet ad a hazai gyerekvállalásnak. Ha sikerül, a gyermekeinknek, unokáinknak, az ő unokáiknak biztosan lesz magyar hazájuk. Amelyik népnek nem sikerül, az viszont elköszön a történelemtől.

Korábban írtuk