Digitális harcmező, valóságos harcosok
Számos tanulsággal szolgált a digitális polgári körök országjárásának első, győri felsereglése.
A legfontosabbak egyike, hogy nyomassza világunkat bármilyen globális kiterjedésű virtuális felhőzet,
a magyar élet végül mégiscsak valóságos, azt hús-vér emberek élik, sorsukat nem algoritmus, hanem józan belátás és kikezdhetetlen önazonosság határozza meg.
A vélemények, hírek, látszatok, pláne álhírek exponcenciális terjedésének közege persze ma már elsöprő arányban a világháló, azon belül is a meglehetős cinizmussal közösséginek nevezett felületek sokasága, de ezek is valóságos embereket befolyásolnak jó vagy rossz irányba.
A politikai agóra tehát a virtuália, és ez a valóságos politikai teljesítmény mellett, tetszik vagy sem, az ellenérdekeltek lájkokban mérhető túlkiabálásának képességét is kikényszeríti belőlünk.
De a győri sereglés, ahogy egyébként a Békemenet és minden más erőt adó valóban közösségi élmény azt bizonyítja, hogy a digitalizmus korában sem nélkülözhetjük a kézszorításokat, az egymás szemébe nézést. És végső soron a választást a szavazófülkékben személyes valóságukban belépő valóságos emberek fogják eldönteni, vállt vállnak vetve.
Ez az igazi erő, ezek vagyunk mi, ezt kell megmutatni a digitális térben is.
