Dinnyepártos Koalíció
A balliberális lufi rendre kipukkan. Schmuck Erzsébet 2020. szeptember huszonnegyedikén azt hitte, április elseje van. Nyilatkozatát olvasva ugyanis csak rossz tréfára gondolhatunk. Az Őrségi Nemzeti Parkot megszüntető szocialista kormány egykori helyettes államtitkára kongatja a vészharangot környezetügyben: „Orbán Viktor és kormánya teljesen érzéketlen a környezeti kérdések iránt.” A papír persze mindent elbír, hiszen a Fidesz–KDNP-kormány nemzeti parkot alapított, míg a baloldali kabinet megszüntette azt.
A tények azonban továbbra is makacs dolgok. Az LMP-s politikus állításával ellentétben a Fidesz–KDNP kormányzása alatt, 2010–2020 között a nemzetipark-igazgatóságok éves költségvetése megnégyszereződött. Az ellenzéki képviselő mégis így fogalmaz: „A környezet- és természetvédelmet felesleges luxusnak, a gazdasági növekedés egyik, de talán legfőbb akadályozó tényezőjének tekintik.” Valószínűleg összekeveri az Orbán-kormányok időszakát a kommunista rezsimmel, amikor az erőszakolt iparosítás minden zöldterületen átgázolt.
De menjünk tovább. Schmuck Erzsébet szerint „2010 óta folyamatosan és eltökélten szétverték a környezetvédelem intézményrendszerét, megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot, és kiherélték a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokat”. A valóságban az Orbán-kormányok megkétszerezték a nemzetipark-igazgatóságoknál dolgozók számát. Az általuk üzemeltetett ökoturisztikai létesítmények: a látogatóközpontok, erdei iskolák, bemutatóhelyek, tanösvények száma 276-ról 349-re emelkedett. E fejlesztések révén az éves regisztrált látogatószám 2010 óta 1,3 millióról 1,6 millió főre emelkedett. Őshonos állatállományuk nagysága 2010-hez viszonyítva több mint 45 százalékkal növekedett. Bővült a védett természeti területek hálózata is: 4200 hektáron 83 új országos jelentőségű védett természeti terület létesült. Ennyire „érzéketlen” a nemzeti kormány zöldügyben.
Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. Az Őrségi Nemzeti Parkot az első Orbán-kabinet hozta létre. Ez olyan ősbűnnek számított a baloldal szemében, hogy a szocialista éra 2007-ben fel is számolta hazánk tizedik nemzeti parkját. Ám a felháborodás hullámai magasra csaptak Gyurcsány Ferenc környezetvédelmi tárcájának épületénél. Így 2008-ban meghátráltak, és kényszeredetten újraalapították. Schmuck Erzsébet igazán emlékezhetne erre, hiszen a szocialista–liberális kormány helyettes államtitkára volt. Azóta persze megelempésedett.
De ne feledjük: az LMP kívül zöld, belül vörös dinnyepárt. Ezt bizonyítja Johan Galtung A zöldmozgalom: társadalomtörténeti felfedezés című tanulmánya is, ami akkor jelent meg, amikor az LMP szövetségesét még nem MSZP-nek, hanem MSZMP-nek hívták, és a proletárdiktatúra állampártja volt. Nos, az International Sociology 1986-os évfolyama első számában írta: „Minden csak egy epizód, a zöldhullám is. Azt állítjuk, hogy a jelenség fontossága növekedni fog, a munkásosztály pártjai hanyatlásnak indulnak, de mindkét fél érdeke a szövetség létrehozása, hogy egy időre áttörhessék az alapvető konzervatív felállást, és valami újat hozzanak létre.” Jóslata beigazolódott. Aztán így folytatta: „Belépünk majd a vörös-zöld szövetség időszakába […]”. Hát beléptünk. Magyarországon is feladták látszólagos kezdeti különcködésüket.
A norvég társadalomtudós őszintén megválaszolta a kérdést, hogy kik csatlakoznak a zöldekhez. A vendégmunkások mellett az etnikailag marginalizálódott csoportokat említette elsősorban. A balliberálisok és balzöldek által erőltetett migránsinvázió idején e szavak immár önleleplezésként hatnak. A király meztelen: szavazókat importálnak. Humanizmusról papolva pártérdekeik oltárán feláldoznák az európai, köztük a magyar emberek életét, biztonságát és jövőjét. Ha e kannibálpolitika miatt a kétlábúak mennek a levesbe, akkor mit várhatnak tőlük a négylábúak, a hatlábúak, a százlábúak, az uszonyosok és a szárnyasok? Költői kérdés volt. Összenő, ami összetartozik, szokták mondani az ellenzéki koalícióra, de ez nem igaz. Hiszen egy tőről fakadnak mind. Többfajta gyümölcsöt hoz, de az összes ehetetlen és kukacos.
Az LMP rosszul hiszi, hogy egy dinnyepártos koalícióban túlélheti a posztkommunista gallyazást. Ügyetlenkedhetnek környezetügyben, pörgethetik a marxista demagógiakereket napestig, ám a háttérben már ássa a sírjukat a Magyarhoni Mefisztó. Gyurcsány Ferenc és Vadai Ágnes már festi a vérszínű pentagrammát az LMP készülő koporsójára. Mert balliberális közösködés ide, vörös-zöld közösködés oda, a Dinnyepártos Koalíció ábrándját az igazi DK, alias KK, a Kommunista Koalíció oszlatja majd szét.
