Disznóvágás

Ha nagy teljesítményt viszel véghez, ha elértél valamit, azt nemcsak onnan látni, hogy mérhető az eredmény, hanem onnan, hogy megjelennek az irigyek, a fröcsögők, és elkezdenek dobálni bogánccsal. A kollégád megjegyzi, hogy szerinte nem is olyan jó ez a lakás, amit most vettél, ő azt olvasta, hogy ezeknek rossz a szigetelésük, az exed pedig belájkolja a rád köpködő ellenséged posztját a Facebookon.

Ilyenkor mindig dőljünk hátra, és nevessünk elégedetten. Bogánccsal dobálni ugyanis csak hátulról lehet. Csak az tudja, aki mögötted halad.

A magyar válogatott sikerei után is rendre megérkeznek a hajigálók. Ahogy minden hazai vagy nemzeti eredmény, siker után. Ebből nemcsak az szűrhető le, hogy nyomorultak és mögöttünk kullognak, hanem az is, hogy nem tartoznak hozzánk.

Pottyondy Edina is fontosnak érezte, hogy lehajoljon a földre, kotorásszon, lemenjen kutyába, és sarat meg bogáncsot keresgéljen, majd elhajítsa. Ezt mondta: „Ungarische világsztár. Legközelebb gólt lő, disznót vágnak a futópályán.” Ezt Szoboszlai pálinkahörpintésére értette, amire sokan ráugrottak, de a keret nem engedi meg az összes hátul kullogó megemlítését.

Mivel a Demokrata hetilap, s lassabb az átfutás, inkább a jelenség örök emberi oldalát nézem. Az a gesztus egy közösségi dolog volt, amit ők csakis akkor értenek, ha a meleg közösségről vagy hasonlóról van szó. Ez a szerencsétlen szembemegy az emberi természettel. Az embereknek kellenek a rítusok. Mert ez olyan, mint hogy jaj, karácsonykor az a sok giccs. Meg minek csomagolják be az ajándékokat. Utána megy a szemétbe. Környezetszennyező. Ezért halnak meg a bálnák.

Nem érti, hogy ma sokan a focival azonosítják a nemzetet. A közösséget. Ahogy a családdal, az ünnepekkel, a karácsonnyal. Ahogy egy magamfajta ember a magyar kultúrával. Ezért is idegesít, amikor X. Y. Z. értetlen kisember azzal jön, hogy jaj, ez és ez a költő, író, festő, részeges volt, meg csalta a feleségét. Ez olyan, mint hogy juj, ez a focista mennyit keres.