Dobrev bizony Apró marad

„A nevem Dobrev Klára, és készen állok” – mondta minap kampánynyitó videójában Gyurcsány válófélben lévő, tehát lényegileg exneje, miután – nyilván a külföldi irányítótoronnyal egyeztetve – lapátra tette a szemkilövetőt. Az úgynevezett Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője azt is hozzátette: „a közéletben nem valakinek az unokája, a lánya, a felesége vagyok.”

A felesége ugyan előbb-utóbb valóban nem lesz, miután a bíróság kimondja a válást. Ám ami a többit illeti,

van egy rossz hírünk:

de bizony, Dobrev Klára megmásíthatatlanul a Nagy Imrét eláruló, majd a megpuccsolt miniszterelnök felakasztását eredményező kommunista pártbeli koncepciós pert kormányfő-helyettesként személyesen felügyelő véreskezű bolsevik gazember unokája és a kommunista pártkarriert a gengszterváltás után gazdasági befolyásra váltó Apró Piroska, valamint a bolgár kommunista diktatúra külkereskedelmi érdekeltségeiben sertepertélő Petar Dobrev lánya marad. Már csak azért is, mert a Szemlőhegy utcai Apró-villa is ugyanaz az eredeti tulajdonosától jellemző bolsevik aljassággal elzabrált villa marad. Régi bűnnek hosszú az árnyéka. A nem olyan réginek is, hiszen legjobb tudomásunk szerint Dobrev Klára nem akkor adta be a válópert, amikor Gyurcsány alatt álarcos karhatalmista terroristák verték meg és lőtték a magyarokat, hanem csak akkor szánta rá magát, amikor minden bizonnyal szóltak, hogy most már lehet (kell.)

Dobrev menekülne a borzalmas múlttól, de nem tud. Természetesen senki nem felelős a felmenői bűneiért, de aki azok haszonélvezőjeként trappolt be a közéletbe, majd hazaáruló szemkilövető férjével nagy egyetértésben ártott a magyaroknak évtizedeken keresztül, az hiába mondja negyedszáz évvel később, hogy neki igazából semmihez semmi köze, ő ott sem volt soha sehol. Hiteltelen és arcpirító ez a mosakodás. Annál inkább, mert Dobrev Kláraként is szemrebbenés nélkül árulta-árulja a hazát Brüsszelben. Szóval

alanyi jogon is megvetésre méltó.

Hogy erősebb kifejezéseket női mivoltára tekintettel ne használjunk.

Persze van megtérés, van bűnbocsánat, van megtisztulás. De ahhoz először be kell látni a bűnt, meg kell bánni és el kell fogadni a vezeklést. A nagy mellényes bemondások („itt az én időm”, írta a Facebookon Dobrev) csak azt bizonyítják, hogy ritka undorító, bár azokban a körökben megszokott szemforgatásnak vagyunk tanúi.