Dolgozik a TSZP

Nem sokon múlt, hogy nem nyilazták agyon. Persze amerikai volt és hivatásos jóember, aki köp mindenre, ami másoknak szent, a legkisebb mértékben sem tiszteli mások kultúráját és azon törekvését, hogy az életüket a maguk rendje szerint éljék. Ő ezt nem így látja, úgy gondolja, hogy egy fejlettebb igazságnak joga van akár el is törölni a Föld színéről egy kevésbé fejlettet, mert az egyetemes jó megállíthatatlan fejlődése a legfőbb törvény. Csónakba ült tehát, és ellavírozott a szentinelézek szigetére. Szerencséje volt, az őslakosok nem vették észre és időben eliszkolhatott a partról, de ott hagyta nekik a fejlettebb igazság szimbólumát, egy környezettudatos dobozba zárt Coca-Colát. Bizonyságul elhozott magával egy marék homokot, amit aztán az indiai rendőrök, akik magánlaksértésért letartóztatták, elkoboztak tőle.

Tudom, e túl korán elkezdett választási kampány elején, amikor az ellenzék hisztérikái a fővárosi hidak időleges elállásával (lásd: útonállás) igyekeznek maguk felé irányítani a közfigyelmet, valamint a legszebb magyar folyó – Istenem, de rég volt, amikor tényleg minden cseppjében magyar volt! – nevét pofátlanul elorozva (ugyanis e pártnak az a neve, hogy Tisztelet és Szabadság Párt, ami betűszóval szabatosan TSZP lenne, de az kellemetlenül emlékeztet a kommunista mezőgazdálkodás átkára, a TSZCS-re, ezért igazítottak rajta és lett Tisza, mert az olyan magyarosan hangzik), a TSZP-sek éppen zajló szorgos aláírásgyűjtésekor kicsit időszerűtlennek látszik a szentinelézek legújabb kalandjára kitérni, de kérem, higgyék el, van benne logika.

Szóval az Északi-Szentinel-sziget egyike az Andamán-szigetcsoportnak a Bengáli-öbölben. Lakói, a fekete bőrű szentinelézek ellenségesek minden idegen látogatóval. Aki mégis odamerészkedik, mint például egy elszánt hittérítő, a szintén amerikai John Chaut, azt gondolkodás nélkül megölik, mert nem akarnak a hitükből kitérni. Egészen pontosan semmit sem akarnak a fejlett világból, és ezen lassan illene elgondolkodnunk, hogy miért. A sors gondoskodásának köszönhetően nemcsak az indiai állam, de az egész világ védi és tiszteli ezt a pár száz főből álló utolsó őscivilizációt. A terület tiltott zóna, és az indiai haditengerészet hajói rendszeresen járőröznek, hogy fenntartsák a kőkorszaki körülmények között élő közösség elszigeteltségét. De most kaptak egy doboz Colát, és a fene tudja, ez miképpen hat majd a pszichéjükre.

Nem azt mondom, hogy mi is szentinelézek vagyunk, bár meg tudom érteni, miért nem akarnak kapcsolatba lépni a környezetükkel, hanem arra célzok, hogy talán érdemes volna elgondolkodnunk azon, hogyan és milyen mértékben volna érdemes fölerősíteni magunkban is az önvédelmi reflexeket. Túl sok hazugság, túl sok ártalmas hatás éri a magyar pszichét, és ezen hatások között is az egyik legkártékonyabb és legveszélyesebb az úgynevezett „olyan mintha” kábítószer. Amikor magukat magyarnak mondó, magyarul beszélő és magyarul is érző emberek egy olyan mozgalomhoz csatlakoznak, amelynek jól titkolt célja a nemzeti szuverenitás felszámolása, a fejletlennek ítélt magyar identitás feloldása egy fejlettebbnek beállított atlanti identitásban.

Nem véletlen az sem, hogy e ravaszul megszervezett árulás alapegységeit szigeteknek hívják, mert éppen azért jöttek létre, hogy a létező Magyar Sziget viszonylagos függetlenségét, ami a legértékesebb kincsünk, egyszer és mindenkorra megtörjék.