Egy csokor foltos bürök Ukrajnáért

Az antik Rómában szokás volt az előre bejelentett öngyilkosságok esetén a Szenátus részéről, hogy az öngyilkosságra készülőnek küldtek egy csokor foltos bürköt, ezt a mérgező növényt, ami már Szókratész halálát is okozta egykoron – meg persze még oly sokakét. Halálos főzet nyerhető belőle, ha pedig a delikvens már végzett magával, hát jól mutatott az ajándék csokor a sírján. Kedves gesztus. Nos, az aktuális birodalom, Brüsszel megküldte a csokor foltos bürköt a tagállamainak.

Méghozzá Ukrajnáért. Miután az elmúlt évtizedben Európa lényegében agyonnyomta erőszakos zöldítéssel és különféle karbonterhekkel a saját iparát, 2023-tól önsorsrontó módon szankcionálni kezdte az orosz olajat. Ukrajnáért. Most pedig Ukrajna két szép szeméért Brüsszel legújabb terve teljesen elvágná az EU-t az orosz gáztól, a maradék olajtól, sőt urántól is, kerül, amibe kerül. A maradék olajat és a gázban az azonnali ügyleteket még idén, a hosszú távú gázszerződéseket 2027 végéig, az orosz nukleáris fűtőanyagot pedig ütemezetten tiltanák ki Európából. Ez maga a foltos bürök.

Mindez akkor, amikor Európa versenyképessége gyakorlatilag megszűnt. A világ GDP-jének már most is alig a 17 százalékát adja csak az EU, a világáru-kereskedelem egészében is látványosan csökken a részesedése, a leginnovatívabb beruházások közel harmada már el is hagyta Európát, az unió adóssága pedig jelenleg minden idők legmagasabb szintjén áll. Tanulságos ez a nagykép akkor, amikor az energia mindenhol a világban a geopolitika egyik alapja. Az energiát az amerikaiak, kínaiak, oroszok, az OPEC is fegyverként használja, de még Ukrajna árát is az energiaforradalom szempontjából kritikus nyersanyagokban kérte meg az USA. Egyvalaki van, aki az energiafegyvert önmaga, pontosabban a tagállamai ellen használja: Európa. A világban egy vállalat számára mindenhol olcsóbb az energia, tehát mindenhol olcsóbb termelni, mint itt. Ám ennél is rosszabb jön a teljes leválással.

A háború előtt Oroszországból érkezett az EU gázellátásának 40 százaléka. Az arány a tavalyi évre húsz százalék alá csökkent, azonban a gáz tőzsdei átlagára ugyanezen egy év alatt a kétszeresére emelkedett. Ezért a gázár ma négy és félszerese Európában az amerikainak, a villanyár meg úgy két és félszerese. A teljes leválás tovább növelné a gáz tőzsdei árát, legalább ugyanilyen arányban. Mindezt akkor, amikor a nyugat-európai országok orosz cseppfolyósföldgáz-vásárlásai valójában hónapról hónapra nőnek. Tavaly már 18 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, most meg, amióta Brüsszel tervei ismertté váltak, újabb tíz százalékkal nőtt az orosz LNG-vásár. Épp ez a legfenyegetőbb. A gázpiac annyira feszített, hogy már a kínálat szűkülésének a lehetősége, vagyis a puszta hír is felfele indítja az árakat, beárazva a félelmeket és spekulációkat.

Az orosz gáz brüsszeli tilalma ráadásul már idén életbe lépne az azonnali gázbeszerzések, vagyis a spot ügyletek tekintetében, ami az EU orosz gázvásárlásainak harmadát jelenti. Ez a kiesés néhány hónapon belül spekulációs hullámokat, sőt egyenesen olyan árrobbanást eredményezhet, amilyet 2022-ben már láttunk egyszer. Ezek az azonnali, illetve rövid távú gázügyletek akár ötödével is az irányadó nemzetközi gázár alatt köttetnek. Nem is kell tehát 2027-ig várni a halálos szippantásra a csokor bürökbe. 2027-től persze még a hosszú távú gázszerződéseket is megszüntetnék. Kevés szó esik róla, de az oroszok a határunkig, pontosan a kiskundorozsmai gázátadóig hozzák a gázt sok ezer kilométerről, lényegében ingyen. A horvátok meg más európai „barátaink” busás szállítási meg tranzitdíjakért, akár a termék árának a feléért hoznák csak ide. Nemcsak rólunk van szó, hiszen a szlovákok ellátásáról is mi gondoskodunk, de még az ukránokéról is. Ami pedig még fenyegetőbb, hogy a villamosenergia-ellátásunk működtetéséhez is földgáz kell. Ha elszállnak a gázárak, az eddigi zöldítés is tarthatatlan lesz. Akárcsak az egész villamosenergia-rendszer.

Afelől se legyen kétségünk, hogy miként az orosz olaj is jön kerülő úton, megdrágítva, Indiában feldolgozva, a kalózkodó hollandok által leszállítva és szétosztva Európában, úgy jön majd átcímkézve az orosz gáz is. Csak sokkal drágábban. Egyszerűen mert most is veszik, és a jövőben sem nélkülözhetik a nyugatiak. A metánmolekulának nincs nemzetisége, sem ideológiája, a piacnak nem büdös az orosz gáz. A gáz amúgy sosem büdös, a metánnak nincs szaga, épp ezért szagosítják az ipari folyamatokban. Ami büdös lesz, az a foltos bürök. Menjünk azonban tovább.

Ott van a szerződések felmondásának az ára. A határozott idejű, hosszú távú gázszerződéseket nem lehet csak úgy felmondogatni, sem év végével, sem 2027-tel. Márpedig az EU vágya a teljes leválásról csak úgy érhető el, ha ezeket a szerződéseket felmondják a kereskedők. Az viszont nem derült égből vis maior, hogy az EU évek óta hangoztatott narratívája világos eredményeként most végül kétes szabályozási eszközökkel ellehetetlenítik a szerződéseknek a teljesítését. Ezek a szerződések mindenhol úgynevezett TOP- (take-or-pay) meg kötbérfizetési kötelezettségekkel vannak tele, ezeket a kártérítéssel együtt kell majd megfizetni. Százmilliárdos kártérítéseket. A harmadik semleges országnak, tipikusan Svájcnak a jogi fennhatósága alatt álló gázszerződések jogellenes felmondásával ez a vevő kártérítését alapozza meg, aki mivel nem állam, hanem maga is kereskedő, az EU, illetve a tagállamok ellen fog fordulni. Vagyis ellenünk.

A helyre kis bürökcsokor azonban nem csupán az orosz földgáztilalmat tartalmazza. Brüsszel dühe a maradék olaj és az orosz urán ellen is irányul. Ami az olajat illeti, Magyarország mindössze két útvonalon kaphat nyersolajat. Ha ezekből csak egy marad, az egyrészt elképesztő kiszolgáltatottságot teremt. Másrészt egész vezetékszakaszok hiányoznak még a horvát irányból, a meglévő szivattyúkapacitás pedig biztosan nem alkalmas a finomítók igényeinek egyirányú kiszolgálására. A harmadik gond a tranzitdíj: a horvátok által alkalmazott szállítási felár több mint négyszerese a piaci árnak. A negyedik probléma, hogy a régió finomítói az orosz urals típusú olajra vannak finomhangolva. Az átalakítás megkezdődött ugyan, de jelenleg egyáltalán nem mindegy, milyen eredetű olaj megy a finomítókba. Ez nemcsak a Mol problémája, hanem mindenkié: valamennyi versenytárs ugyanazokból a finomítókból, a pozsonyi, a schwechati meg a százhalombattaiból kapja a feldolgozott olajtermékeket, amelyeket mind egyaránt érintene a forrás megszűnése.

A csokor tartalmazza az orosz urán tilalmát is. Méghozzá a legrosszabbkor. A világban ugyanis nukleáris forradalom zajlik, ebben a pillanatban is 63 új reaktor épül világszerte, a világ tulajdonképpen ezekben az években lép be a valódi nukleáris korba. Az EU ehhez képest hatalmas ütést vinne be az atomenergia-szektornak is azzal, hogy a földgáz után az orosz uránt is kitiltanák, holott jelenleg az orosz Roszatom lát el 19 reakrort az EU-ban. Az EU-s nyersuránvásárlás 23 százaléka közvetlenül orosz beszerzés, míg az átalakított urán orosz részaránya 27 százalék, a dúsítoté pedig 38. Ezt nem lehet csak úgy kiváltani, és a technológia kérdését sem érdemes fél vállról venni. Öt EU-s ország technológiailag is az oroszoktól függ. 2014-ben a csehek az orosz Roszatomról az amerikai Westinghouse-ra akartak váltani, ami olyan jól sikerült, hogy sötétbe borult Csehország, az atomerőműbe beengedték az amerikai technológiát, majdnem egy második Csernobil lett a vége.

Hát, szép kis csokor. Mielőtt nagyot szippantanánk belőle, van még egy rossz hírünk. Azért, hogy az EU elérje a fentieket, még a saját jogát is odadobná, mintegy mellékesen a csokor mellé, Európa sírjára. Annak érdekében, hogy a tagállami vétó lehetőségét kikerüljék, a saját döntéshozatali szabályaikat is készek lerontani és kijátszani. Az Európai Bizottság egy korábbi kereskedelmi intézkedéscsomag, a REPowerEU köntösébe rejtené a foltosbürök-csokrot, vagyis az összes orosz energiahordozó és termék kitiltását úgy, hogy Budapest vagy Pozsony ne tudja a neki rendesen járó jogait gyakorolni, vagyis ne tudjon vétózni. Ez nem csupán valami kellemetlenkedés Magyarországgal vagy a magyar kormánnyal szemben, hanem az EU-s jog halála, az európai unió fundamentumát jelentő döntéshozatali mechanizmusok kiüresítése. Ez azonban még mind semmi. Van itt ugyanis még valami, ami Brüsszelt magát is köti: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés. Ennek a 194. cikke azt mondja, hogy az EU feladata az energiaellátás biztonságának garantálása az unión belül, márpedig az EU épp most számolja fel az energiaellátás biztonságát! Ugyanennek a cikknek a (2) bekezdése szerint az EU intézkedései nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására. Ki kéri ezt számon a legújabb brüsszeli terven?

Az EU az orosz energiahordozókról való kötelező leválással tehát egyszerre kapna kegyelemdöfést az ellátásbiztonság, a versenyképesség és az európai jogbiztonság. Ez már nem rég nem az oroszokról, a háborúról vagy a magyar kormány politikájáról szól. A tervezet tényleg sírba tenné Európát.