Egy évig bírta az „ivókutakért felelős” főpolgármester-helyettes

Lemondott posztjáról Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes. A hírt a politikus Facebook-oldalán jelentette be, nem sokkal később Karácsony Gergely is megerősítette. A Párbeszéd politikusa távozását természetesen azzal indokolta, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy Budapestet kivéreztesse és felkoncolja.

Még ha ez igaz lenne is, akkor sem teljesen világos, hogy a két dolog pontosan hogyan is függ össze. Dorosz mindenesetre azt írta, hogy a jövőben a kormányváltásért fog küzdeni. Tehát a bukott politikusnak kreálnak valamilyen posztot a pártban.

Az elmúlt napok eseményeiből azonban kihámozhatóak a távozás valódi okai. Karácsony Gergely számára minden bizonnyal egyre kínosabbá vált, hogy a városházából az ellenzéki pártok kifizetőhelye lett. Egyre nehezebben magyarázható ugyanis az, hogy miközben a főpolgármester naponta sírja tele a médiát azzal, hogy a kormány épp hogyan vetett neki cselt, és hány csilliárddal rövidíti meg, közben a zöldpolitikus körül egyre több helyettes és tanácsadó sürög-forog. Karácsonynak ugyanis kettővel több helyettese volt, mint elődjének, Tarlós Istvánnak. Továbbá 41 tanácsadó dolgozik a Városházán, akiknek bérköltsége és juttatásaik több száz millió forintra rúgnak.

Amikor Karácsonyt szembesítik mindezzel, hogy a pandémia alatt nem kellene-e esetleg a fővárosnak saját magán is spórolnia, rendszerint egy Esterházy Péter-idézettel vág vissza: „bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá”, ami ahhoz, hogy Rónai Egon az ATV-ben egy bájos mosolyt eresszen meg, elég, roppant kínosan hat azonban, ha a választópolgároknak címezi. Az átlagember ugyanis joggal teszi fel a kérdést, hogyan is van, hogy a főpolgármester adóemelésben, hitelfelvételben és megszorításokban gondolkozik, miközben a csókosok száma a városházán folyamatosan növekszik. A hivatalos magyarázat szerint ebből lett elege Karácsonynak: a sarkára állt, és jó példával járva elöl, saját pártemberétől vált meg. Ez magyarázat azonban túlságosan szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ez csak az a kép, amit Karácsony és csapata láttatni akar. A valódi indokokhoz mélyebbre kell ásnunk.

A főpolgármester elbocsátó szép üzenete árulkodó: Dorosz Dávid „a pozíció és tisztség helyett a munkát választotta”. Meglehetősen nehéz ezeket a szavakat nem úgy értelmezni, hogy a zöldpolitikus munkájával nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Dorosz főpolgármester-helyettesi portfóliójába tartozott a klímavédelem mellett a Budapesti Közlekedési Központ is, mely fővárosi céget az elmúlt egy évben sorozatos botrányok kísértek. A közlekedési vállalat a pandémia alatt finoman szólva sem teljesített megfelelően, továbbá egy durva szexuális botrány is kirobbant a cégnél, mely után nem sokkal a BKK vezetője rövid úton távozni is kényszerült. BKK-s források szerint az állandósult, egyre kínosabb ügyek miatt a főpolgármester-helyettes inkább igyekezett távolságot tartani a cégtől. Vagyis képtelen volt felügyelni és vezetni a vállalatot. Dorosz portfóliója folyamatosan csökkent; bár eredetileg neki kellett volna levezényelnie a Lánchíd felújítását is, ez a kérdés is Tüttő Katához, a városüzemeltetésért felelős helyetteshez került. November elején egy huszárvágással pedig a fejlesztések kezelését is áttették, Kiss Ambrushoz. A klímavédelem szintén új helyet talált magának: ez lett az újonnan felállt klímavédelmi főosztály. A zöldterület fejlesztésének ügye pedig a párbeszédes politikustól a momentumos Kerpel-Fronius Gáborhoz vándorolt. A hatáskörök folyamatos elvétele miatt a városházán már azzal viccelődtek, hogy Dorosz csak az „ivókutakért felelős” helyettese Karácsonynak.

A Párbeszéd politikusa körül tehát elfogyott a levegő. Ehhez hozzájárult továbbá egyedinek nevezhető vezetési stílusa is. A Direkt 36-nak nyilatkozó források úgy írták le a főpolgármester-helyettest, hogy „az a típusú ember, aki bejön egy megbeszélésre, végig mobilozik, és közben felnyekken néha, hogy ööö, jó lesz”. Egy másik, név nélkül nyilatkozó bennfentes pedig elképedve mesélte a lapnak, hogy Dorosz „szereti fotóztatni magát, még egy munkamegbeszélésen is előfordult, hogy pózolgatott, és mondta a többieknek, hogy ne foglalkozzanak vele, csak csinálják. Majd szólt a fotósnak, hogy folytassa a fotózást”. Ezen elmondásokból meglehetősen világos, hogy a narcisztikus természet nem kapcsolódott össze a kemény munkával. És az is egyértelmű, hogy a Párbeszéd politikusának nem sikerült felvennie a tempót, egy várost irányítani ugyanis nagyon nem olyan, mint felkészülni egy alákérdezős esti műsorra.

Dorosz Dávid távozása a Főpolgármesteri Hivatalból tehát korántsem a túlburjánzott bürokrácia visszavágását jelenti. Ez csak egy újabb kommunikációs trükk, hogy a városvezetés elfedje, valójában képtelen Budapest irányítására. Ennek eklatáns példája volt Dorosz Dávid tevékenysége, aki egy év alatt nem tudott valódi eredményeket produkálni. A zöldpárt legfontosabb ügyét, a klímapolitikát sem sikerült tartalommal feltöltenie. Azon kívül, hogy átadott egy tucat ivókutat a városban – amelyek több helyen egyébként a 3-as metró légkondicionálásának elmaradása miatt kerültek az állomásokra.

Egy év után tehát egyre jobban látszanak a baloldali kormányzás hátulütői. Egyrészt a többpárti koalíció hátrányai: jelen esetben, hogy nem teljesítmény-, hanem politikai alapon kellett meghatározni a tisztségeket. Ezért is duzzasztották fel a városházi bürokráciát, és lett Karácsonynak öt helyettese. Másrészt az is szembeötlő, hogy a baloldali pártok jelentős káderhiánnyal küzdenek, amennyiben a Párbeszéd részéről Dorosz volt a legalkalmasabb a főpolgármester helyettesének. Az alkalmatlanság és az eredmények hiánya azonban önmagában nem feltétele annak, hogy leváltsák az illetőt. Elég, ha arra gondolunk, hogy vajon a részvételiségért felelős momentumos főpolgármester-helyettes, Kerpel-Fronius Gábor milyen eredményeket tud felmutatni? De tanulsága az esetnek az is, hogy a kommunikációs kormányzás a végtelenségig nem folytatható. Előbb vagy utóbb eljön az igazság pillanata.

Képzeljük csak el ugyanakkor, hogy mi lenne, ha ez a baloldali formáció megnyerné az országgyűlési választásokat, és az országot kellene kormányozniuk. Miközben olyan kérdésekkel sem tudtak Budapesten megbirkózni, mint a Lánchíd felújítása, és képesek voltak összeveszni azon, hogy a járdán vagy az úttesten fusson-e egy kerékpárút.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.