Hirdetés

Múlt héten, a helyhatósági választások után negyed évvel megalakultak az új közgyűlések országszerte. Most tetten érhetővé vált mindaz, amire mi, politikai elemzők 2019 óta rendre felhívjuk a figyelmet: hozzá nem értők maradtak vagy kerültek döntéshozói pozícióba, akik könnyen politikai foglyokká válhatnak.

Október 4-én a Fővárosi Közgyűlés új összetételben, de a régi időket felidéző problémák közepette ült össze. Ennek a rendezetlenségnek, káosznak, politikai kikönyöklési versenynek átmeneti nyertesei lehetnek, de hosszú távon mindenki rajta fog veszíteni, aki abban bízott, hogy most minden jobb lesz. A balliberális, ellenzéki erőknek többségük van ugyan, de képtelennek látszanak arra, amire évek óta kondicionáljak magukat: az összefogásra. Ez a felszínes viselkedés visszahozhatja a Demszky-éra háttéralkukon alapuló politizálását.

A politikai véleményklíma Budapesten jelentős eltérést mutat az országos helyzethez képest. A különböző pártpolitikai szereplők közötti különbségek kisebbek, domináns, „egyeduralkodó” erő igazából nincs. Hosszú évek óta igaz ugyanakkor még a fővárosban is az, hogy a legnépszerűbb erő a Fidesz–KDNP. Ez a népszerűség azonban fluktuál. A budapesti listás eredmények tekintetében a kormánypártok 2010 és 2022 között 38-50 százalék közötti eredményeket értek el. Ennek az „aranykornak” vetett véget a június 9-i eredmény: a 29 százalékos listás szavazati arány mögött számos olyan ok húzódik meg, amelyek az előbb említett időszakban elkerülték a jobboldali szereplőket, most azonban minden „összejött”. Belpolitikai átrendeződés, háborús infláció, a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos állampolgári riadalom és így tovább. Mindezek ellenére a legerősebb a politikai színtéren most is a Fidesz, de dominanciájának átmenetileg vége.

Visszatérve a jelenbe: matematikai értelemben akár izgalmas koalíciók is létrejöhetnek a következő hetekben-hónapokban. A 33 fős testület belső összetétele a következő: 10-10 képviselője van a Fidesz–KDNP-nek és a Tisza Pártnak; 6+1 a DK–MSZP–Párbeszéd koalíciónak; míg 3-3 az MKKP-nak és a Vitézy Dávid által vezetett LMP-nek (Podmaniczky Mozgalom). Ahhoz, hogy Karácsony Gergely képes legyen költségvetést, SZMSZ-módosítást vagy főpolgármester-helyettest biztosítani Budapestnek, 17 képviselő állandó vagy ügyekhez kapcsolódó támogatására lenne szüksége. Amennyiben az elmúlt három hónapban csinált volna valamit, egy-egy Unicum lehúzása után akár még azt is elérhette volna, hogy a DK–MSZP–P, valamint ő és a Tisza Párt közös nevezőre kerüljenek. Ennek a politikai árát nem sikerült megállapítani, legalábbis egyelőre és látszólag. A múlt hét pénteki események azt igazolják, hogy amire a szereplők a nyilvánosság és a kiugró érdeklődés miatt akkor nem mertek vállalkozni, az később még szóba jöhet. Közelebb van az ó- és az újbaloldal összekapaszkodása, mint sokan hinnék. Ráadásul több érv szól amellett, mint a Fidesz–Tisza- vagy a Fidesz–DK–MSZP–P-koalíciókötés mellett.

Korábban írtuk

Mi következik ebből a patthelyzetből? Legalább négy dolog: 1. A főváros „kormányozhatatlan” lesz, amennyiben a háttéralkuk elmaradnak, vagyis onnan fogjuk tudni, hogy megköttetett a piszkos üzlet, amikor Karácsony Gergely helyettessel és új SZMSZ-szel önként és dalolva lemond bizonyos jogköreiről. 2. A főpolgármester korábbi években mutatott teljesítményének hiányához passzoló áldozati póz velünk marad, Karácsony Gergely mostantól nemcsak a kormányra, hanem az udvari ellenzékére is mutogathat majd, ha nem haladnak az ügyek. 3. A Tisza Párt nem a Fidesznek, hanem a baloldalnak az elsődleges konkurense, fővárosi pozíciójuk inkább szólt a komoly ügyek szőnyeg alá söpréséről, mintsem a fővárosi jövőkép felvázolásáról. Ezzel együtt is sikerült a többi ellenzéki párttól közel 30 százalékot elcsábítaniuk. 4. A Fidesz–KDNP fővárosi megjelenését újra kell szabni, ráadásul egy olyan ciklusban, ahol minden szavazásnak óriási súlya lesz.

Mindez a 2026-os választások miatt is fontos: ilyen balliberális többség mellett az lesz az általános elvárásuk az ellenzéki szavazóknak, hogy oldja már meg az ő problémáikat is az a 17-20 képviselő, akik tőlük erre felhatalmazást kaptak. A nap végén ugyanis mindig kiderül: nincs két ellenzék, egy kormányellenes blokk kontúrjai látszottak, hol jobban, hol kevésbé olvashatóan.

A Tisza ebben új, de nem egyedüli szereplő: bár most még nem tűnik úgy, nekik is muszáj lesz fajsúlyos fővárosi ügyekben állást foglalniuk. Az első hibát el is követték: Ordas Esztert múltja miatt felelőtlenség volt frakcióvezetőnek felkérni. Ez a döntés kétféleképpen értelmezhető. Az egyik szerint Magyar Péternek semmi sem számít, a kartellgyanúba keveredett Ordas Eszter „újjászületett”, hiába akarta korábban éppen a fővárosi önkormányzatot egy gazdasági társaság érdekében megkárosítani. A másik értelmezés alapján nem volt jobb opció. Magyar – aki soha nem akart politikus lenni, illetve amikor már akart, a mentelmi jog intézményét kritizálta és az eltörléséről beszélt, miközben most e mögé bújik – árnyék-frakcióvezetője lesz a következő években a Tisza fővárosi képviselőcsoportjának, így mindegy volt, hogy ki papíron az ő budapesti „első” emberük.

Hasonló ordas nagy hiba volt az, amit Kiss Ambrus, majd Vitézy Dávid kapcsán művelt. Kiss Ambrust ütötte-vágta, a Gyurcsány-kormányok emberének, régi pártkáderének nevezte, ezért az általános helyettesi posztra történő újraválasztásától elzárkózott. Később már arról beszélt, hogy azt a megoldást, amivel ezt a problémát Karácsony kezelte – kinevezte Kiss Ambrust főigazgatóvá a Főpolgármesteri Hivatal élére kvázi hasonló feladatkörrel – ő maga ajánlotta egyik találkozójukon a főpolgármesternek. Ezt a látszatmegoldást használta arra, hogy asszisztáljon Karácsony igényeihez.

De érdekes volt a Vitézy-cselszövés is. Attól volt ugyanis egy napig hangos a magyar sajtó, hogy a sok nézeteltérés ellenére Vitézy Dávid lehet Karácsony Gergely egyik helyettese – az érintettek közül Vitézy ezt részben tagadta, Karácsony elismerte, Magyar Péter pedig nem cáfolta, hogy elképzelhetőnek tartja. Miért érdekes ez? Azért, mert Magyar Péter volt az, aki sem egyikből, sem másikból nem kért, és érvénytelen szavazásról beszélt, Vitézyt a Fidesz, Karácsonyt Gyurcsány emberének tartva. Ebből is csak az látszik, hogy az alkudozás elkezdődött, de a végleges megállapodásig még várni kell. Emiatt se működőképes, se jogszerű nem lesz a Fővárosi Közgyűlés munkája a következő hetekben, ennek a felelőssége pedig a balliberális politikusok vállát nyomja majd.

„A város működik, a közgyűlés megalakult, a munka elkezdődött” – hirdeti videójában Karácsony Gergely, aminek fő üzenete az, hogy mostantól majdnem kör alakú a Városháza dísztermének asztala, és a korábbi magasítás is eltűnt. Mindez sovány vigasz a budapesti lakosoknak: ugyan a BKK-rendészet ötlete a közgyűlés támogatását elnyerte, ahhoz, hogy az ilyen és ehhez hasonló pártpolitikai törésvonalakon átívelő ötletek megvalósíthatóak legyenek, szükség lenne egy felelős gazdálkodóra és egy felelős költségvetésre is.

Hiába adta át ugyanis Tarlós István 214 milliárd feletti tartalékkal a kasszakulcsot, a 42 tanácsadóval, négy helyettessel és a baloldali káderekkel működő Karácsony-féle Budapest-politika nem volt profitábilis. A csődközeli helyzet pedig azt jelenti, hogy az inkompetencia egy ciklust bírt ki, még egyet komoly reformok nélkül nem fog.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója.