Az Erős Magyarország című program talán legrokonszenvesebb vonása, hogy nem enged a negyvennyolcból. Ismét a cselekvő embert, a kis- és középvállalkozásokat helyezi a középpontba, számukra ismét egy Széchenyi Tervet fogalmaz meg, amelynek négy fő pillére az adó- és járulékterhek csökkentése, az infrastruktúra, vagyis az intelligens környezet fejlesztése, a kis- és középvállalkozások támogatása, illetve a munkahelyek megteremtése és bővítése.

Szép célok. Ha a balliberális kormány észbontó húzásaitól hiszterizált társadalomhoz eljutnak ezek a gondolatok, s az emberekben felrémlik az Orbán-korszak emléke, amikor eleinte csikorogva, de végül csak elindult a gazdaságélénkítő program szekere, amikor a minimálbér emelése után hirtelen megjelent a pénz az emberek zsebében, amikor erős lett a forint, és lett belőle bőven, amikor nevettünk azon, aki „ócsítani” akarta, szóval, ha felrémlenek ezek az emlékek, akkor visszatér a remény is.

Igen, mégis lesz valami. Mégis lehet majd ebben az országban is emberi módra élni. Talán nem sodorja messzire a lesüllyedő szegények kétségbeesett tömegét a reménytelenség, a keserűség és a vak indulat, talán sikerül egy olyan közös alapot megfogalmazni, amiben a jó szándékú emberek többsége egyetért, s aztán annak alapján el lehet kezdeni szerveződni végre. Talán abba lehet majd hagyni a csodavárást is, hogy „de most már aztán tényleg megbukik nekünk a gonosz Gyurcsány”, mert a jelek szerint nem nekünk bukik, ha bukik, s a mágikus fohászokról is le lehetne végre szokni, hogy ennyi rossz után jót kell adjon népének a magyarok istene, mert az a helyzet, hogy az ég nem avatkozik be a földiek dolgába, a kapcsolat egészen más természetű. Az a nép, amelyik cselekvés helyett álmokba menekül, egyre keservesebb valóságra ébred.

Tőlünk délre a nagy szerb álmokat kergető hajdani Jugoszlávia rögeszmés nacionalistái most ismerkednek a szerb Trianon legújabb kínjaival: most éppen az ősi Rigómezőt kell elveszíteniük, s fájdalmukban már csak a náluk is nyomorultabb magyarokat üthetik a Délvidéken, amit meg is tesznek, mert megtehetik, hiszen mi is csak álmodunk. Mivel Isten odafentről gondosan figyel ránk, ideje a magunk dolgával törődni. Föl kell ébrednünk végre. Tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek demokratikus csodaszerek, amelyek mint Csili-Csala bácsi, hipp és hopp, elhozzák a boldogságot. A kormány attól nem bukik meg, hogy vannak, akik ezt nagyon szeretnék. A népszavazás de facto nem vezet közelebb a kormányváltáshoz, ellenben hatalmas fegyver annak érdekében, hogy a nép megvédelmezze legfontosabb értékeit. S persze amennyiben egy kormány ezeket nem tartja tiszteletben, akkor a soron következő választáson megbukik.

A Fidesz most közzétett programjában az a legrokonszenvesebb, hogy tartós és okos elemző munkával készült, és valóban föl lehet készülni általa a visszatérésre. Vissza lehet hódítani a jelent, és akkor természetesen a jövő is a miénk lesz.

Az antik filozófusok úgy tartották, a tudás szüli meg az akaratot. Az akarat szüli meg az erőt. Az erő szüli meg a cselekvést. A cselekvés szüli meg az eredményt. A Biblia ezt így vonta össze: az Ige testté lesz. A lényeg itt az, hogy az ősi logikai sort nem lehet megváltoztatni. Csak az igazi tudásból lesz igazi akarat, csak az igazi akarat révén születik igazi erő és így tovább. És persze, amilyen az alap, olyan a felépítmény. Aki hamis tudással áltatja magát, annak építménye összeomlik. Reménykeltő, hogy egy intelligens, rendezett tudás most megfogalmazódott. Elindulhatunk általa az igazi eredmény felé.

Bencsik András