Cserni bíróval sajna, e sorok írója, ahogy mondani szokás, perben és haragban áll egy a fentinél fürgébben kiszabott egyéves letöltendő fogházbüntetés miatt, amit egy a Demokratában megjelent dokumentum bevezetőjének egyetlen mondatáért szabott ki rá, s amit, Istennek hála, a legfelsőbb fok megsemmisített. Így hát a dicséret elmarad.

Szerencsére van okunk örömre más. Maradva a jognak asztalánál, örömmel jelentjük például, hogy jogerősen elbukta az első devizahiteles pert minden magyar szívének legkedvesebb bankja, az OTP. Az áldozat tőlük vett fel 2007-ben nyolcmillió forint, frankban nyilvántartott, de forintban kért és abban is folyósított hitelt. Hogy hatévi törlesztés után most ennek hányszorosával tartozik, arról nem szól a hír, arról viszont igen, hogy a jogerős ítéletet kimondó Pécsi Ítélőtábla szerint teljes egészében érvénytelen a kölcsönszerződésnek az a feltétele, miszerint „a hiteldíj változó mértékű, melyet a hitelezők jogosultak egyoldalúan megváltoztatni”.

Egyoldalúan? Egy frászt! A precedens értékű döntés nyomán csak olyan összegű törlesztőrészletet köteles az áldozat fizetni, amennyit a szerződés megkötésének időpontjában fizetett, mondta ki a bíróság. Magyarán, annyit kell visszafizetnie, amennyit (plusz méltányos kamat) annak idején fölvett. Mégis van igazság.

És most jöhetnek szép hosszú sorban a perek. Ehhez íme egy egyszerű matematikai adalék, mert reménykedjünk, hogy van még bíró, aki a pécsi mintát követni meri. Tegyük fel, hogy egy áldozati személy a banktól tízmillió forint hitelt vesz fel álmai megvalósítására. Tegyük fel, hogy a bank azt javasolja, tartsák nyilván ezt az adósságot surinami pongban, mert az nagyon jó dolog. Tegyük fel, hogy megegyeznek, s eszerint a tízmillió forint éppen 66 millió pongnak felel meg. Tegyük fel azután, hogy a pong váratlanul nagyon felértékelődik, azután meg nagyon leértékelődik. Mennyi az eredeti adósság? Hát annyi, amennyiben megegyeztek: tízmillió forint. Ami hol többet ér 66 millió pongnál, hol meg kevesebbet. Avagy tegyük fel, hogy a svájci frank holnap összeomlik, és egy frank csak tíz fillért ér. Akkor a tízmilliós adósság hopp, öt forintra olvad? Van olyan hülye bank, amelyik ezt beveszi? De ha nincs, akkor miért akarják a magyar állampolgárokkal elfogadtatni?

Most már egyre többen mondják, hogy egy bűnszövetkezet állíthatta fel a magyarországi devizahitelezések halálos piramisát az ebben részt vevő bankok cinkos közreműködésével, miből következően ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezése nem politikai, nem is gazdasági vagy szociális, hanem elsőrendűen kriminalisztikai kérdés. Amelyre a megnyugtató választ a sikeres nyomozást követően a bíróság képes kimondani, néven nevezve és elítélve a csalókat, akik ártatlan emberek ezreit fosztották ki, jogtalanul.

Bencsik András