Hírül adta a sajtó, a „náci szellemi körök újabb térhódításának” nevezte a Mazsihisz, hogy Dörner György, a budapesti Új Színház élére a napokban kinevezett színigazgató Csurka Istvánt kérte fel intendánsának.

A közlemény szerint a főpolgármester döntése Dörnert illetően „mély megdöbbenést keltett a zsidóság jelentős részében, és nagymértékben rontja szeretett fővárosunk hangulatát és megítélését.”

Hm. A Mazsihisz úgy ítéli meg, hogy Tarlós István főpolgármester ezen döntése „tovább erősíti a szélsőjobboldal szellemi befolyását abban a városban, amelynek mindig is jelentős tényezője volt a zsidó polgárság, és abba az irányba viszi Budapestet, amit a korabeli Bécsben követtek, amikor azt a nyilvánosan antiszemita nézeteket hangoztató Lüger polgármester vezette”.

Párdőz, mondaná erre a művelt afgán. Tarlós urat Lüger úrral tetszik összehozni? Nézzük csak, ki is volt az a „Lüger polgármester”. Fellapozza afgánunk a Wikipédiát, ahol azt látja, hogy Lüger nem is Lüger volt, hanem Lueger: „Először Karl Lueger – Bécs polgármestere a 19. század végén – használta a szót, zsidó- és magyarellenes éllel… A kifejezés… használata politikai éllel bírt, mivel a szélsőjobboldal bírálta Horthy és konzervatív köre zsidótörvények meghozásától, majd a deportálásoktól tartózkodó politikáját. Hitler és az egykori kisantant országok vezetői közötti tárgyalásokon is előkerült a kifejezés, mint magyarellenes élc.”

A szóban forgó élc ez volt: Judapest. És bár gúnyos éllel, pontosan azt fejezte ki, amire a Mazsihisz finomkodva céloz most Budapestre utalván, „amelynek mindig is jelentős tényezője volt a zsidó polgárság”. Párdőz, ez freudi elszólás. Elvégre ha tudjuk Lueger polgármesterről, sőt magáról Adolf Hitlerről és a kisantant országokról, hogy azért gúnyolták Horthy Miklós kormányzót és konzervatív körét, merthogy „tartózkodott a deportálások politikájától”, akkor miért ugatnak még mindig egyesek fasiszta magyarokról, s miért nem tetszenek Horthy Miklósról végre legalább egy hidat elnevezni? Másfelől csak nem azzal tetszenek vádolni Tarlós István főpolgármestert, hogy zsidótlanítani akarja Budapestet?

Ez nem szofisztikált panasz, ez bunkóság. Dörner György jelentős színészegyéniség és nagyszerű művész. Magánemberként erősen rokonszenvezik a MIÉP-pel, de ez sem egyes szavalatain, sem közismert szinkronhangján, sem szerepformálásain nem érződik.

Csurka István, a MIÉP elnöke azelőtt az ország egyik legsikeresebb drámaírója volt. Közíróként tagadhatatlanul osztott pofonokat (kapott is), de soha semmikor nem uszított senki deportálására, még elűzésére sem. A saját magyar népét féltette, többnyire okkal, s csak ritkán ok nélkül. De félteni szabad, abba még nem halt bele senki.

Hogy a nemzetiszocialisták szemében a „Judapest” kifejezés „magyarellenes élc” volt, az pedig arra utal, amiről igazán sokat kellene beszélni, hiszen bár természetes, mégis felemelő, hogy a magyar alapvetően és kiemelkedően befogadó nemzet: zsidó, horvát, szlovák, román, osztrák vagy német el- és befogadásra talált itt mindig is. Miért baj, ha eközben önmagát is szereti? Hajrá, Dörner igazgató úr!

Bencsik András