Hát tanultak is valamit Fodor Gáborék, bár ami a gőgös pimaszságot és az érte járó közutálatot, valamint pofára esést illeti, abban igazából mondva ők a professzorok. Most már akár nemzetközi egyetemi katedrát is nyithatnának német cimboráikkal.

Legalább ekkorát égett az itthoni baloldal, amely egy amúgy jelentéktelen súlyú bajai időközi önkormányzati választáson elérendő sikert szeretett volna országos méretű jelképpé dagasztani. Részt is vett a kampányban maga Bajnai Gordon, megjelent elválaszthatatlan elvtársa és hűséges hátaslova, Mesterházy Attila, sőt a távolból maga Gyurcsány Ferenc is biztatóan lengette a DK zászlaját. Mindhiába, mert végül a Fidesz jelöltje győzött, méghozzá biztos fölénnyel.

Az embernek a régi vicc jut az eszébe, amit Hofi tett halhatatlanná. A harmadosztályú bokszmeccsen az egyik versenyző felesége rendületlenül visítja fülsértő hangon a csarnok légterébe:

– Jön a bal! Jön a bal! Jön… jön a bal! Mígnem aput az ellenfél egy jól irányzott balhoroggal leteríti. Rászámolnak, de képtelen feltápászkodni. Ekkor egy borízű hang szólal meg a csarnokban: – Csókolom, jött a bal.

Körülbelül ez történt most is. A baloldali ellenzék, miután társadalmi üzenete nincs, távlatos elképzelése az ország dolgait illetően még kevésbé, úgy gondolta, hogy egy jól felfújt időközi önkormányzati választáson aratott sikerből épít majd magának kampánystratégiát a jövő tavaszi választásokra. Be is dobtak apait-anyait, mozgósítottak, ahogy csak erejükből futotta, és úgy érezték, ez most összejön, most jön a nagy pillanat, most jön a bal… És oda üt, ahova köll. Mármint a munkásököl.

De tévedtek, mert a Fidesz is felfogta, miről szól ez az amúgy jelentéktelen súlyú önkormányzati választás, és a szervezők ideát is mozgósítottak minden hadra fogható szavazót. Mivel a papírforma szerint Baján is erősebb a jobboldal a balnál, amazok őszinte csalódására magabiztos jobboldali győzelem született. Szám szerint 726 bajai polgár járult az adott választási körzetben az urnákhoz. Ez azért nagyon messze van attól, hogy belőle bármiféle statisztikai értékű következtetést le lehessen vonni. De demagógiának nagyon jó alappal szolgált volna. Ha jött volna a bal. Ami végtére jött is, csak éppen nem arról az oldalról. A szocialisták most dühöngenek, feljelentenek, választási csalásról szónokolnak, pedig csak annyi történt, hogy a Fidesz fölvette a kesztyűt, és mert a baloldal egy nagy balhorogra készült, hát ő ütött először; boksznyelven mondva, keresztbeverte a támadást.

Ebből ma csupán annyi tanulságot szabad levonni, hogy a baloldal mindenre rá fog mozdulni, amire mozdulhat, mert érzi a bajt, s mert veszítenivalója már semmi sincs. A másik tanulság pedig az, hogy a jobboldalnak nagyon kemény kampányra kell fölkészülnie. Menni kell, biztatni, senkit otthon nem hagyni, kényelmesen megülni, mert a mérkőzés elkezdődött, és csak akkor lesz vége, amikor majd jövő áprilisban jogerősen kihirdetik a választások végeredményét.

Bencsik András