Az idei annalesben benne lesz ez a mondat: „…és mindhárom pártvezető elfogadta, hogy a listát Mesterházy Attila vezeti, ő lesz a közös miniszterelnök-jelölt, őt Bajnai Gordon követi, a harmadik pedig a DK jelöltje lesz…” Aki ki lenne más, mint Gyurcsány. Merthogy: „ha összefogunk a DK-val, már mindegy, hogy Gyurcsány a harmadik, nyolcadik, huszadik, vagy nem szerepel a listán: ugyanúgy fog kampányolni, és a Fidesz ugyanúgy fogja támadni a baloldalt”. Idézetek balról.

Hát jó nagyot buktak négy év alatt. A máig rekordméretű közutálatnak örvendő Gyurcsány Ferenc addig hőbörgött, addig ontotta elképesztő böszmeségeit, addig ijesztgette a tőle megszabadulni vágyó, de arra képtelen baloldalt, amíg csak visszaverekedte magát a listára. A nemzet kicsiny mo-tyogánya, Bajnai Gordonka, aki egy éve még lelkesen készült a miniszterelnöki posztra, most szépen meghúzná magát a második helyen, hiszen az ezüstérem is szépen csillog… A víg győztes a kivárások láthatatlan embere, a színtelen és szagtalan Mesterházy Attila lett, akinek esze ágában sincs a választási győzelemért hajtani. Őt csak egy cél vezérli, hogy a parlamenti ellenzékben az övé legyen a legnagyobb létszámú ellenzéki frakció, amelynek élén a következő választási ciklusban talán felépítheti magát, s közben végleg elkoptathatja a szánalmas Bajnait és talán a handabandázásra mindig kapható Gyurcsányt is.

Ez a baloldal legjobb forgatókönyve, és ez a legjobb csapata. Már rég nem győzni akarnak, csak túlélni, s utána valahogy újra nekirugaszkodni, hátha a Fidesz–KDNP elfárad az új ciklus végére. Hiszen a lónak is négy lába van…

Liberális forgatókönyv az SZDSZ dicstelen kimúlása óta nincs, de liberálisok szép számmal akadnak, s a visszataszító stílus tovább él, megjelenik a baloldali megmondóemberek nyilatkozataiban, előre vetítve a választási kampány minden romlottságát.

Jó példa volt erre a születőben lévő Magyar Krónika havilap napokban a Demokrata szerkesztőségében tartott első, úgymond munkaértekezlete, amit Orbán Viktor miniszterelnök és Kerényi Imre kezdeményezett, s amiről elképesztő hazugságok és hülyeségek jelentek meg a baloldali és liberális médiában.

Mert mi is történt tulajdonképpen? A miniszterelnök bátorítására megfogalmazódott egy jószándékú folyóirat megalapításának gondolata, amely dokumentálni szeretné az országszerte zajló, valóban példátlan méretű változásokat az élet minden területén.

Mi ebben a rossz? Semmi. Miért tört ki a hisztéria mégis? Miért ágált a Demokrata szerkesztőségének kapujában maga Szanyi kapitány? Miért csápolt hisztérikusan az épület előtti ellentüntetők között Gy. Németh Erzsébet szocialista politikus? Miért lett vezető hír a legtöbb médiumban a balhé? Ekkora nagy dolog egy havilap beindítása? Ilyen félelmet kelt egy havonta megjelenő periodika a balliberális berkekben?

Alighanem másról van szó. Valahol valakik ráugrottak a hírre, mert elterjedt, hogy talán maga Orbán Viktor is a helyszínen lesz, és sietve beindult a botránygépezet, hogy egy teljesen ártatlan és ártalmatlan gondolatból valami rettenetes rémületet kovácsoljanak ki. Mindegy, hogy mit. Minél rosszabb, annál jobb. Alighanem ez lehet a se céllal, se távlattal, se reménnyel nem rendelkező baloldal stratégiája. Hogy ha már nem tudja megakadályozni a jobboldal újabb győzelmét, hát legalább ott rombolja a közhangulatot, ahol éri. Rettegnek egy nagyarányú győzelemtől. Általában véve, rettegnek mindentől, mert minden reggel sírógörcsöt kapnak, amikor belenéznek a tükörbe.

Bencsik András