Mert természetesen szó sem volt arról, amiről beszéltek. A homoszexualitás egyidős az emberi civilizációval. Időnként divatba jön, időnként tiltják, időnként tűrik. Most sajnos a divatozó korszakban vagyunk. Ez azonban nem jogosít fel senkit arra, hogy hazugságokat beszéljen, arra pedig végképp nem, hogy a társadalom békéjét háborgassa.

Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán előre megfontolt, aljas szándékból a politikai garázdaság bűntettét követte el, amikor őszödi beszédével provokálta az addig őt némán tűrő tömegeket. A provokáció következtében Budapesten zavargások törtek ki, és megjelent egy új politikai szereplő a színtéren, a par excellence szélsőség, amely szélsőjobbként azonosította magát, miáltal a nehéz helyzetbe került kormányfő egy alkalmas ellenséghez jutott, kire rá lehetett fogni mindent, kinek bemutatásával el lehetett terelni a figyelmet a lényegről: arról, hogy a Gyurcsány-kormány csődbe juttatta Magyarországot. Pontosan úgy, ahogy a Demszky-brigád csődbe juttatta Budapestet.

A szexualitás magánügy. Visszatetszést kelt, ha valaki azzal kérkedik, hogyan és miképpen éli meg a testi szerelem élményét. Éppen ezért a „Meleg Méltóság” undorító baromság, de nem azért, mert akkor lennie kellene „Hideg Méltóságnak”, mi több, „Normális Hőfokú Méltóságnak” is, hanem mert aki élete intim vonatkozásait egy teherautó platóján vagy az úttesten vonulva közszemlére teszi, az valójában prostitúciót követ el, ami ugyan a legősibb foglalkozásnak számít, de sok mindennek lehet nevezni, csak méltónak nem. Hogy mi volt itt a cél, azt Szetey Gábor volt államtitkár adta elő a tüntetésen: „egy hangos kisebbség folyamatosan üldözi a romákat, zsidókat, melegeket, fogyatékkal élőket…”

Hopp, mondja az ember, ezek itt hogy jöttek össze? (Fogyatékkal élők? Kire gondolt?) Gyurcsány Ferenc is megszólalt: „Ez nem rendőrségi, nem meleg-, nem zsidó- és nem cigány-, hanem közös ügy…” (Érdekes, ő megkerülte a fogyatékkal élőket, és azt mondta, közös ügy…) Úgy tetszik, a bajban lévő skorpió-kormány szeretné újrajátszani a 2006-os tragikomédiát. Ehhez pedig szüksége van egy univerzális ellenségre, aki jelképesen az egész társadalmat fenyegeti. Manapság az ellenséget vagy filmgyárakban készítik (lásd Oszama bin Laden), vagy sorozatos provokációkkal tenyésztik az utcán (lásd őszödi beszéd). Ezt követően az ellenségre hivatkozva az ártatlan társadalmat jogaiban korlátozni lehet.

Ezzel szemben a történelem legnagyobb teniszezője, Roger Federer hatodik wimbledoni győzelmére készülve elbukott, mert a zseniális Rafael Nadallal meg tudott volna küzdeni, de saját nagyságának árnyékával már nem. Ezerszer mélyebb és bölcsebb tanulság volt ez, ezerszer többet mondott el emberről, méltóságról, sikerről és bukásról, mint a szánalmas budapesti hajcihő. De azért legyünk figyelmesek itthon, mert a skorpió ismét marni készül.

Bencsik András