Ha például Gyurcsány Ferenc és tettestársai lefüggönyzött páncélautókban robognak végig – mint Kádárék idejében volt szokás – a rendőrök által lezárt üres utcákon, s ön jogos felindultságától vezérelve az öklét rázza az autók felé, akkor nem kell, hogy egy tojás vagy egy galacsin lapuljon a markában, önmagában az ököl rázása is „erőszakos magatartásnak” minősíthető, és nem mentő körülmény, hogy Gyurcsánynak és tettestársainak ettől a hajuk szála sem görbül. Igazából öklöt sem kell ráznia. Elég, ha csóválja a fejét. Vagy nem tapsol. Vagy nem tapsol rendesen. Ezek a mozdulatok mind leírhatók „fizikai ráhatásként”, s mivel nem szükséges, hogy „testi sérülést okozzanak”, ön már mehet is a börtönbe.

A törvény múlt vasárnap lépett életbe. Mostantól bárkit előállíthat a rendőrség, aki fizikailag leírható módon fejezi ki nemtetszését valamely politikai briganti láttán.

A „kihívóan közösségellenes magatartás” még izgalmasabb. Tegyük fel, hogy ön, aki e sorokat olvassa, utazván a villamoson azt veszi észre, hogy egy könnyűkezű cigánygyerek a táskájában kotor éppen, s ezt ön szóvá teszi, horribile dictu másoknak is felpanaszolja – máris a törvény hatálya alá esik.

A törvény alapján a miskolci rendőrkapitányt is el kellene ítélni. Ritka szerencse, hogy a népharagtól előbb rettent vissza a kormány, mintsem a törvény hatályba lépett volna. Másfelől ez az a pont, ahol talán megfordul a dolgok menete. Mert bár a szavazógépezettel a balliberális tábornak sikerült életbe léptetni ezt a nyomorult törvényt, a közgondolkodást nem voltak képesek megtörni, s Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány pénteki nyilatkozata, miszerint „a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük”, az egységesen fellépő tiltakozóknak köszönhetően már meg is buktatta azt.

Meztelen a király: kiderült a Gyurcsány-kormány gyengesége. A szép kormányszóvivő ugyan pompás időzítéssel még beleájult a délceg miniszterelnök karjaiba, de akár beteg volt Budai Bernadett, akár nem, ez az operettbe illő jelenet nem segített. A táncos-komikus Gyurcsány már csak önmaga paródiája. Ugyanakkor a rendőrkapitány sokat idézett szavaiból érdekes módon egy médium sem olvasta ki a lényeget, hogy Pásztor Albert nemcsak a cigányok, hanem a magyarok bűnözési szokásairól is beszélt. Eszerint a közterületen a cigányok, a bankokban és benzinkutaknál a magyarok rabolnak.

Természetesen nem mindenki, de olyan sokan már, ami a normális életet zavarja. Ennek következtében a józan többség egyre határozottabban követeli a rendet. Aminek elkerülhetetlen feltétele az igazság kendőzetlen kimondása. Íme, az a liberális politika, amelyik a rasszizmus piszkos kártyáját forgatva a többségi társadalomra uszította a cigányság erre fogékony tagjait, a józan többség, köztük a józan cigányok ellenállásán most megbukott. Ferencváros után Miskolcon is győzött a polgári akarat.

Bencsik András