A hét másik híre ezzel bizonyos értelemben összefügg: Orbán Viktor elindult. A polgári szövetség elnöke tevőlegesen részt vállalt a Szász Jenő vezette erdélyi Magyar Polgári Párt szárnybontogatásában, és mindjárt első választási kampányában segítette a most vasárnap esedékes választásokon az MPP kampányát, egyúttal részt vett és beszédet mondott a székelyudvarhelyi turulos emlékmű felavatásán is, amelyről szintén egyedül a Demokrata adott előzetest még a múlt héten. Az erdélyi testvérpárt jelene és jövője most vasárnap dől el, s nem vitás, hogy remélhetően jó szereplése üzenet és bátorítás lesz a magyarországi változások kezdeményezői számára.

A Fidesz–MPP elnöke a szó átvitt értelmében is elindult, mert szakítván egy olykor már alig viselhetően hosszúnak tetsző, passzívan ellenálló stratégiával, a szó politikai értelmében is egyre aktívabban cselekszik.

A hét szenzációja, hogy Kéri László meghívására egy műhelybeszélgetésen vett részt, ahol Kéri sajátosan kifinomult erkölcsiségű tanítványai közül néhányan, leendő médiamunkások, politológusok, titokban rögzítették az ott elhangzottakat, és eljuttatták a baráti ballib médiához, hadd legyen botrány. Gyurcsány hisztérikusan süvöltött is a Népszabadság címlapján: „El a kezekkel az állami nagyberuházásoktól!” – elvégre az ember azt félti a leginkább, ami jólétének támasza… Másfelől érthetetlen ez a túlreagálás, egy zártkörű szakmai beszélgetésen felvetett gondolatok nem tekinthetők politikai programnak, arról nem is szólva, hogy ha az egyre labilisabb idegrendszerű miniszterelnök kibírja, akár még két évig állami nagyberuházások, gigantikus völgyhidak tucatjai düböröghetnek a pannon tájban. Érdekes ugyanakkor, hogy a miniszterelnök a műhelybeszélgetésen elhangzott „hülye” és „idióta” jelzőket nem kifogásolta.

A hisztérián túl azonban van egy üzenete a kiszivárogtatott műhelybeszédnek. Ez pedig az, hogy kiderült, a Fidesz MPP elnökének rendkívül szilárd, a lényegi pontokon rögzített kibontakozási programja van, amelyet kormányra kerülve haladéktalanul és maradéktalanul végre kíván hajtani, s amely egyáltalán nem lesz könnyű, de mégis bízik abban, hogy ciklusokon át bírni fogja a társadalom bizalmát és támogatását. Erről a nyáron alighanem még sokat hallunk, mert a jelek szerint eljött a nyílt beszéd ideje.

Orbán Viktor kivárta az időt. Mostantól sem arról fog beszélni, hogy Gyurcsány mondjon le, hanem arról, hogy mire készüljön fel az ország azt követően, hogy ez a beteges állapot megszűnik. Milyen erőfeszítések árán, mennyi idő alatt lehet az elszenvedett károkat helyrehozni, az ország szekerét jó irányba fordítani. A józan ész szerint a kormány bukása az év végére esedékes, hogy az európai parlamenti és az országgyűlési választásokat egy költségvetésből le lehessen bonyolítani. A sors fintora, hogy a mindenképpen bukásra ítélt Gyurcsány azonban, ha minél hamarabb lemond, s még ez év őszére új választást provokál ki, a szakadékba taszíthatja a ma még felkészületlen, az ötszázalékos küszöbtől messze elmaradó SZDSZ-t, miáltal indirekt módon az MSZP-t menti meg. A józan ész… hát ez az.

Bencsik András