Érdekes lehetett a megnyitó. Beszélt például Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója, aki tájékoztatta a jelenlévőket, hogy sok meleg művész már átment azon a folyamaton, amikor megismerte önmagát. Szóval, ezért kell vigyázni az önismerettel… És mindenki legyen büszke arra, ha már átment ezen, mondta az igazgató úr. Csajkovszkij még nem vállalhatta másságát, de Bernstein már igen…

A Toldi moziban ott volt mások mellett Svédország, Finnország és Belgium nagykövete, az LMP társelnökei, Bajnai Gordon és sokan mások. A Demokratikus Koalíció közleményben üdvözölte a budapesti Büszke Fesztivált, amelynek rendezvényein ígéretük szerint majd képviselőik is részt vesznek. Hogy a DK elnöke, Gyurcsány Ferenc például milyen színű alsó- és felsőneműben vonul a szombati menetben, ha ott lesz, az nem szerepelt a közleményben.

És ekkor jött egy kulcsmondat Fischer Iván szájából: „nincs semmi baj a heteroszexuálisokkal, amíg nem akarják saját életmódjukat rákényszeríteni másokra.” Hopp, álljunk csak meg! Fordítva van.

A heteroszexuális (normális) többség semmiféle életmódot nem akar senkire rákényszeríteni. A fiú megismeri a lányt, a férfi a feleségét, és így megy ez évezredek óta. A kisebbség az, amelyik megállíthatatlanul igyekszik ráerőltetni életmódját a többségre. Emberjogista szervezetekkel küzd azért, hogy házasodhassanak az azonos neműek. Hogy gyereket fogadhassanak örökbe. Hogy bekerüljenek az Alkotmányba. Nem a többség menetel táblákkal, hogy le a buzikkal, jégszekrénybe a melegekkel, tanuljanak magyarul a queerek, hanem a kisebbség vonul az utcákra és követeli saját másságának többség általi kötelező elfogadtatását.

Horvátország uniós csatlakozása kapcsán mondta nemrég Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője egy rendezvényen, hogy Horvátország képében a férfias férfiak és a nőies nők országa csatlakozik az Európai Unióhoz. Úgy legyen. Reménykedjünk, hogy végül alábbhagy ez az őrület és a normalitás győz az abnormalitás fölött.

Még nincs minden veszve. A hét végén Karcagon jártunk, a Nagykunság fővárosában, birkafőző fesztiválon. A jó kunok nem vonulgattak sehová, nem verték a mellüket, hogy ők mennyire mások és a legcsekélyebb mértékben sem beszéltek szexuális vonzalmaikról.

Birkapörköltet főztek vagy kétszáz üstben, de olyan pörköltet, amit nem lehet szavakkal leírni. És igen, büszkék önmagukra, a kun eredetre, ami szépen megfér a magyarságtudattal, hiszen a kettő kiegészíti egymást s egy lélekbe bőven belefér. Ám a kunok ott Karcagon nem akartak senkit sem megtéríteni, csupán megvendégelni, már ha kérte az ember. Sok ezer ember volt ott, az ország minden tájáról, sőt messze földről is. Lehet, hogy melegek is voltak a sokadalomban. Ki tudja? Sütött a nap, a pörkölt illata belengte a teret. Szépek voltak a nők és férfiasak a férfiak. A gyerekek kürtöskalácsot ettek. Én meg vettem egy remek bicskatokot.

Bencsik András