Pataki az állami szintű gyávaság miatt egyébiránt nem csupán a felvidéki magyarokra gondolt. Hanem példának okáért a szerbiai magyarokra is, mivel kiderült, hogy Szerbia megtiltaná ott a külföldi, így a magyar tankönyvek használatát. A szerbiai Nemzeti Oktatási Tanács javaslata megdöbbenést keltett a vajdasági magyarok körében.

Gyurcsány Ferenc tőlük kapta a második pofont. De alig ocsúdott fel rémületéből, már jött is a harmadik: „Huni do plynu! Maďari do Dunaja! (Hunok a gázkamrába! Magyarok a Dunába!)” Na, ezzel a szlovákiai falfirkával Fletó barátunknak egyszerre több baja is támadt. Az első mindjárt az, hogy akkor ő most hun vagy magyar nemzetiségűnek számít. Nem mindegy. Avagy lehet, hogy ez a szlovák nyelvű – beh szép is a szlovák nyelv! – felirat kódolt antiszemitizmusra utal? Elvégre a gázkamra történelmileg ugye, foglalt… Másfelől miért jönnek a tótok azzal, hogy itt hunok is élnek, miközben a hivatalos történelemoktatás tagadja a hun-magyar folytonosságot?

Fleto ekkor kezdett – már bocsánat a szóért – bedilizni. De sajnos még nem volt vége. Jött az újabb csapás. És már megint a Felvidékről. A Felvidéken huzamosabb idejű államalkotásra berendezkedett szlovákságtól.

Hogy egy ilyen bikkmakk országocska ilyen semmi kis múlttal ilyen bátor legyen… Gyurcsány Ferencnek legkedvesebb foglalatosságától, a tánctól is elment a kedve. „Frenk – dünnyögte maga elé –, odaát a szlovákoknál ha így neveznéd magad, hát jól megbüntetnének.” Ugyanis jött az újabb hír: ötszáztól ötezer euróig, azaz mintegy 135 ezertől 1,35 millió forintig terjedő büntetést róna ki a szlovák állam az anglicizmusok és amerikanizmusok használóira a médiában, ha bebizonyosodna, hogy az idegen szó helyett megfelelő szlovák kifejezés is használható az adott fogalomra (lásd: celeb). Gyurcsány felsóhajtott magában: „Nem értem, mitől tudnak a szlovákok ilyen kemények lenni, amikor én olyan gyáva vagyok…”

Persze, ez csak feltételezés, lehet, hogy nem szó szerint így sóhajtott. De valami hasonló kellett legyen, mert a következő pofontól még most is zúg a füle. A szűk homlokú Fico miniszterelnöktől jött, mint egy korrektül kivitelezett balegyenes. Nem sokkal azután, hogy épségben hazaért tőle. „Nem egészen értem, miért nem tegnap (a révkomáromi találkozón) fogalmazta meg ezt a kérését Gyurcsány Ferenc” – mondta ugyanis a szlovák kormányfő arra reagálván, hogy Gyurcsány Ferenc csak hazaérkezése után, másnap merte megüzenni neki, hogy „ja igen, és mi van a dunaszerdahelyi szurkolóveréssel? Nem kellene valami ügyészségi vizsgálatot indítani ottan? Vagy nem?” Hát sajnos ez is hiba volt.

Mert jött a pofon. „Az az érzésem, hogy Gyurcsány Ferenc a tegnapi komárnói találkozón és az odahaza, a híveitől és az ellenfeleitől begyűjtött kritika birtokában most mintha gyorsan valamilyen elveszített versenyt igyekezne megnyerni, de semmi gond: ha írt, én majd válaszolok. Azt hiszem, a dunaszerdahelyi történésekkel kapcsolatosan a szlovák kormány álláspontja nagyon világos. Nekünk elegendő a legfőbb ügyész véleménye” – üzente Fico. És szép nyugodtan megette a címben említett sztrapacskát.

Bencsik András