Van ebben valami. Az SZDSZ lassan kifogy a képviselőkből a budapesti VII. kerületben, mert a népképviselettel megbízott, de lebukott csalókat sorra bilincsben vezetik el, és hasonló a helyzet a szocialistákkal is. Arról nem is szólva, hogy ha a nyomozó hatóságnak sikerül megválaszolni azt a fogasnak látszó, de talán mégsem reménytelenül nehéz kérdést, hogy ki az a Feri, aki helyett Zuschlag elvtárs nem óhajtja elvinni a balhét, igazán komoly bajba kerülhet az amúgy is ingatag kormánytöbbség.

A jelen vacak, és a jövő reménytelen? Hát igen. Nem sokan lennének már egy Kóka János vagy egy Gyurcsány Ferenc bőrében, de szó, ami szó, Fodor Gábor helyében sem sokan szeretnének lenni. Talán Lendvai Ildikó sem olyan népszerű, mint fénykorában, amikor szinte reggeltől estig az ő csicsergő hangjában gyönyörködött az ország népe. Vacak jelen?

Az a baj, hogy nemcsak az ő jelenük vacak, hanem a miénk is. Engedelmükkel ezt egy közjátékkal illusztrálnám, ami szinte percre pontosan akkor zajlott le az egyik patinás fővárosi – Fővárosi? Hol van az már! – kórházban, amikor Kóka Jánosnak a parlamentben megjelent Kádár János szelleme.

A kórház folyosójára déltájban kilépett három talpig zöldbe öltözött orvos, arcukon zöld maszkkal.

– Hol a beteg? – kiáltotta egyikük.

A folyosón bizonytalanul föltápászkodott egy középkorú férfi.

– Maga Kovács János? – A név természetesen nem az eredeti, ezért írhatnánk akár Gyurcsány Ferencet is, de az félrevinné a történetet, bár volna benne filozófia.

– Én vagyok – válaszolta a beteg.

– Ember, magának már a műtőben kéne lenni! – kiáltotta elképedve a talpig műtősruhába öltözött orvos. – Mit keres itt civil ruhában? Nővér – kurjantotta fennhangon –, adjanak ennek az embernek egy hálóinget! – Mármint azt a műtősinget, amiben a betegeket operálni szokták.

A nővér hozott egy tiszta hálóinget, a beteg szépen bevonult a férfivécébe, beöltözött akkurátusan, majd besétált a műtőbe, hogy megtörténhessék rajta az operáció.

És ha volt lélekjelenléte, talán még eszébe jutott altatás előtt, hogy azért hozhatott volna magával egy-két kést is, mert mi lesz, ha műtét közben derül ki, hogy kicsorbult az orvosi szike éle… Vacak jelen? Ebben a történetben az az ördögi, hogy szóról szóra megtörtént. Úgy szétesett az ország, mintha lebombázták volna. És a romok fölött nem csak Kádár János szelleme kísért. Itt van már Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, sőt Kun Béla és a véreskezű Szamuely Tibor szelleme is.

A jelen bizony vacak, de azért a jövő reménységekkel teli. Vegyük észre a Kóka János szavaiban lappangó félelmet. Valójában az ő számukra reménytelen a jövő, mert megszálló hadsereg támogatása nélkül ezt a szellemi-lelki terrort a végtelenségig nem lehet fönntartani. A nagylelkű Nagy Levente kunhegyesi fogorvost például az állam most még 327 ezer forintra és annak kamataira kívánja büntetni, mivel nem volt hajlandó vizitdíjat szedni, miközben az eltörölt vizitdíj bevezetője, Horváth Ágnes jó pénzért újabb testhez álló feladatot teljesítve celebkedett Afrikában, ahogy Varga Mihály, a Fidesz képviselője tette szóvá az Országházban.

Megbüntetni azt, akit ki kellene tüntetni? Nem, ez nem mehet már sokáig. A jövő szebb lesz. Egészen bizonyosan.

Bencsik András