Egy korszak véget ért

„A hatóságok kizárták a gyújtogatást.” Még lángolt a keresztény világ egyik ékessége, még zokogva imádkoztak térden állva a párizsi utcákon a hívő emberek, akiknek mérhetetlen fájdalmat okozott a Miasszonyunk-templom meggyalázása, mintha Szent Johanna haldokolt volna a máglyán, még tehetetlenül locsolták a vizet a végzetesen későn érkező párizsi tűzoltók, akiknek ekkor még fogalmuk sem volt, hogy miképpen lehetne ezt a rettenetes tűzvészt megfékezni, amikor a Macron-kormány sietve kiadta a nyilatkozatot: „A hatóságok kizárták a gyújtogatást.”

Ebből egy dolog derült ki. Amikor még senki sem tudhatta, szándékos gyújtogatás volt-e, vagy véletlen baleset, egy már tudható volt: a Macron-kabinet fél. Annyira fél, hogy elveszítvén józan eszét, a világba kiáltja, amit nem tudhat, de félelmében nem is érdekli az igazság, mivel ha mégis az történt, amire gondolni sem mer, akkor azt jó előre le akarja tagadni. Mert ha netán kiderülne a rettenetes tény, hogy talán szándékos gyújtogatás volt mégis, akkor akár ki is törhet a polgárháború. Vagy ha mégsem, akkor is belebukhat a brüsszeli elit a tartós hazudozásba a választásokon.

Erre másnap este az osztrák Kronen Zeitung beleordította a világ nyilvánosságába, hogy „izgalom az interneten az infernóban fölbukkant »fehér alak« miatt”. A többek által is fölvett videón, ami a demokrata.hu oldalon is megtalálható, a lángolás idején egy sárga mellényesnek látszó alak halad az egyik torony emeletén, majd eltűnik egy ajtónyílásban. Merénylő? Tűzoltó? A felvétel végigszáguldott az interneten, már vicces montázsok, úgynevezett mémek is keletkeztek, az egyiken például egy sárga kaftános, szakállas alak kezében máglyát tart a Notre-Dame állványzatának tetején…

„A hatóságok kizárták a gyújtogatást.” Érdekes sorsa lesz ennek a mondatnak. Érdemes lesz rá emlékezni az elkövetkező napokban. Így kezdődött 2019-ben a nagyhét. Egy gyáva nyilatkozattal. Már nem érdekes, mi az igazság, mert a gyávaság felülírt mindent. Vajon kinek hoz megújulást és lelki megerősödést az idei feltámadás? Van-e még elegendő keresztény lélek a világ legistentagadóbb országában? Amelyik máig nemzeti ünnepének tartja a modern európai civilizáció legvéresebb, legaljasabb eseménysorozatát, amikor 40 ezer embert küldtek nyaktiló alá, 200 ezret lőttek agyon, és félmilliót zártak börtönbe. Amikor – micsoda ördögi párhuzam! – először szenvedett hatalmas károkat és durva megaláztatást a Notre-Dame.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondta a Hír Tv-ben: „Az a Franciaország, amelyik megtagadta mint az egyház legidősebb leánya – úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk. Adja isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet; és nemcsak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében is.”

A világ úgy emlékezik majd a kicsi Macronra (ez nem a termetének szól), hogy az ő idejében égett le a Notre-Dame. Az ő idejében lángoltak a párizsi utcák is, ekkor lőtték ki tüntető polgárok szemét a rendőrök… A Miasszonyunk-templom leégése váratlanul és visszavonhatatlanul lezárt egy korszakot az európai történelemben. Imádkozzunk!