Egy nagyon orosz államcsíny
A globális koronavírus zűrzavarában Putyin végleg szakít a Nyugattal, és 2036-ig bebiztosítja hatalmát?
Január 15-én Vlagyimir Putyin orosz elnök nagyszabású alkotmányos reform ötletével állt elő az orosz parlamenthez intézett hagyományos évindító beszédében. Javaslatcsomagja radikális újításokat jelent az egész alkotmányos berendezkedés számára.
A reform újraszabja az elnöki intézményt, és gyökeres változásokat hoz az ország nyugati viszonyrendszerében is. Putyin alkotmányos értelemben most átlépi a Rubicont: nyíltan szakít a nyugati világhoz való integrációval, és egy önálló orosz civilizációs keretre hivatkozva a nemzeti jogrendet a nemzetközi elé helyezi. Miközben a világ a koronavírus-járványra figyel, szépen csendben zajlik egy felülről irányított orosz államcsíny.
A „perevorot” mint politikai hagyomány
A hagyományos orosz megoldás a nagy politikai átalakulásokra nem a forradalom, hanem a „perevorot”. Szó szerint fordulatot jelent, de használjuk nyugodtan az államcsíny kifejezést. A tipikus orosz államcsíny az uralkodótól magától származik, rendszerint vérontás nélkül lezajlik, és gyökeresen átalakítja a politikai rendszert. Ez történt, amikor Nagy Péter bevezette az új államigazgatási rendszert, kiszorítva a hatalomból a bojárokat és helyükre a dvorjánokat (az államapparátusban szolgáló nemesség) emelte. 1907-ben a miniszterelnök, Sztolipin hajtott végre államcsínyt a cár jóváhagyásával.
Legutóbb hasonló 1993-ban volt, amikor az akkori orosz parlament kísérelte meg elmozdítani a hatalomból Jelcin elnököt. Azonban hamarosan a hadsereg az elnök mellé állt, és a parlamenti hatalomátvétel kísérlete kifulladt. Jelcin a helyzetet kihasználva népszavazáson elfogadtatta azt az erős elnöki rendszert létrehozó alkotmányt, ami ma is érvényben van. Az „alkotmányozás” alig több mint két hónap alatt lezajlott. Ez egy elnöki államcsíny volt.
A menetrend a putyini alkotmányreform esetében is feszes: az elnök január 15-én jelentette be a kezdeményezést, a parlamenti folyamat már lezárult, és a népszavazást az elnök április 22-re írta ki. Erős a gyanú, hogy most is egy felülről irányított államcsíny zajlik. Vizsgáljuk meg közelebbről!
Az alkotmánymódosítási csomagot Vlagyimir Putyin január 20-án nyújtotta be az orosz alsóháznak, a dumának. A javaslat több fontos pontot tartalmazott az elnöki hatalommal kapcsolatban, így kettőben limitálta az egy személy által betölthető elnöki ciklusok számát. (A jelenlegi alkotmány két egymást követő ciklusra korlátozza ezt; az új javaslat szerint egy személy összesen két ciklusban lehet elnök, többet nem enged meg.) A csomag az alsóházra bízza a miniszterelnök és a kormány tagjainak a jóváhagyását (jelenleg csak a miniszterelnök személyét hagyja jóvá). Az elnök a jövőben ki kell hogy kérje a felsőház, a Szövetségi Tanács jóváhagyását az erőszakszervek vezetői, valamint a régiókért felelős államügyészek kinevezésekor (jelenleg csak a szövetségi főügyészi poszt esetén kell). A javaslat szigorítja az elvárásokat az elnökjelöltekkel szemben: minimum 25 évig kellene Oroszország területén élniük, és megtiltja számukra a külföldi állampolgárság vagy letelepedési engedély birtoklását, kizárva a külföldön élő orosz állampolgárokat, elsősorban az oligarchákat a versenyből.
Mi az irány?
Első ránézésre mindez azt sugallhatja, hogy az elnöki jogkör gyengítésével Putyin megkezdte az ország alkotmányos rendszerének demokratizálását és saját hatalmának korlátozását. A valóság ennek az ellenkezője: a cél Putyin hatalmának biztosítása középtávon és egy új államrend megalapozása, ami az elnök távozása után őrzi a putyini politikai hagyatékot. Erre két lehetséges út mutatkozott. Az egyik az Államtanácshoz kapcsolódik. Ez jelenleg egy tanácsadó szerv, amelyet elnöki rendelet hívott életre, és az elnök mellett működik döntéshozói hatalom nélkül. A tanács tagjai Oroszország régióinak a legfelsőbb vezetői (helyi elnökök, kormányzók, polgármesterek), valamint az alsó- és felsőház elnökei és az alsóház frakcióvezetői. Putyin ezt a testületet, valós jogkörrel, az alkotmányba emelné. Felmerült, hogy az alkotmánymódosítás az iráni Őrök Tanácsához hasonló hatalommal ruházná fel az Államtanácsot, ahova Putyin elnöki mandátuma 2024-es lejártával átülhetne mint a szerv vezetője. A másik elképzelés azt pedzegette, hogy valószínűleg az alkotmánymódosítást úgy fogják megfogalmazni, hogy csak előremutató hatályú lesz, mintegy megújítva az elnökséget és ezáltal lehetővé téve Putyinnak, hogy 2024-ben újra induljon a választásokon. Most ez az utóbbi spekuláció látszik megvalósulni.
Az elnöki csomaghoz több mint 400 módosító indítvány érkezett a Dumában, többet meg is szavaztak. Ezek közül a legfontosabb az, ami valóban lehetővé teszi Vlagyimir Putyin számára, hogy újra induljon 2024-ben. A módosuló alkotmány szerint tehát Putyin 84 éves koráig, 2036-ig maradhatna elnök. Ez életre szóló elnökséget jelentene.
Ugyanakkor a Duma által elfogadott szöveg valóban nagy hatalmat ad az Államtanácsnak: ez a testület határozná meg Oroszország főbb kül- és belpolitikai irányát – ami ma még az elnök hatásköre. További feladata lenne az állami szervek tevékenységének összehangolása. Kétségtelen, hogy ezek igen erős jogosítványok, melyeket az elnöktől vesz át.
Putyin tehát valóban arra használja az alkotmányreformot, hogy megőrizze vezető szerepét. Elsősorban úgy, hogy újraválasztatja magát 2024-ben, de ha ebbe a megoldásba valahol mégis hiba csúszna, B tervként ott van a megerősített Államtanács. Azonban az is látszik, hogy Putyin csak saját magát kívánja bebetonozni, a jövő orosz elnökeinek nem szán akkora hatalmat, mint amit ő birtokol. Sőt, az tűnik célnak, hogy a jövő elnökei folyamatos kompromisszumokra kényszerüljenek, és hatalmi idejük 12 évre korlátozódjon. Üzenet ez az orosz elitnek is: 12 éves gyakorisággal le kell ülniük megújítani a kompromisszumot, amely az ország zökkenőmentes irányításához szükséges.
Teljes szakítás a Nyugattal
Az alkotmányreform azonban nem korlátozódik az elnök szerepének átalakítására. Nagy jelentőséggel bír az a módosítás, ami kimondja az orosz jogrend elsőbbségét a nemzetközivel szemben. A módosuló alkotmány szerint az orosz alkotmánybíróság meggátolhatja a nemzetközi intézmények (pl. EJEB) döntéseinek végrehajtását, amennyiben úgy találja, hogy ellentmondanak az orosz alkotmánynak. A gyermekek, az anyaság, az apaság és a hagyományos család védelmének az alkotmányreform központi szerepet szán.
Ezek igen jelentős változások, melyek egyrészről Oroszország politikai szuverenitásának jogi körülbástyázását jelentik, másrészről alkotmányban véglegesítik a világnézeti szakítást a progresszív Nyugattal. A módosítás lényegében írásba foglalja a szlavofilok győzelmét. Ez az a hagyományos politikai filozófia, amely úgy vélekedik, hogy Oroszország önálló civilizáció, mely rokonságban áll ugyan mind a Nyugattal, mind a Kelettel, de nem tartozik egyikhez sem, és saját útját járja. Egyben ez a nyugatos gondolat veresége is.
Miközben tehát a világ a koronavírus-járvány kezelésével van elfoglalva, addig Putyin szépen csendben átalakítja az Orosz Föderáció alkotmányos berendezkedését. Nemcsak Putyin hatalmának akár 2036-ig történő bebetonozását jelentheti ez, hanem az orosz jognak a nemzetközi feletti elsőbbségét és az orosz civilizáció „függetlenségét” is kimondja. Így a kontinensnyi ország szépen csendben alkotmányos értelemben is leválik Európáról.
A szerző az Alapjogokért Központ elemzője
