„A hatalmi és gazdasági célokból kiprovokált háború két testvérnép között zajlik.”
Egy születés, három halál
Olekszandr Hladun, az Ukrán Országos Tudományos Akadémia Demográfiai és Életminőségi Problémák Intézetének tudományos igazgatóhelyettese sokkoló adatokat osztott meg a TSN hírcsatornával, számolt be róla a Magyar Nemzet. A lassan három éve tartó háború miatt drámai tempóban fogy Ukrajna lakossága. Ma már csak körülbelül 29 millió ember él a Kijev által ellenőrzött területeken (plusz-mínusz egymillió), de három évvel ezelőtt az ország lakossága még 37 millió volt, vagyis máig elveszett, elvándorolt, máshová került, meghalt legkevesebb 8 millió ember. Ennél is rosszabb hír, hogy Ukrajnában a születések és a halálozások aránya 1 a 2,8-hez, azaz minden egyes születésre közel három haláleset jut, ami már nem túl hosszú távon is tragédiával fenyeget.
Próbáljuk meg értelmezni a hírt az elkerülhetetlen ukrán győzelemről ugató nyugati média hangzavara közepette, amely egyetértésben az unió vezető köreivel folyamatosan hangoztatja, hogy harcolni kell bármeddig, az orosz medvét térdre kell kényszeríteni, és ha a végső győzelem (ismerős kifejezés) kivívásáért még több ukránt kell feláldozni, akkor ez az ár sem drága – mármint az unió vezető köreinek. Eközben azonban ami az ukránokat illeti, ők olyan húsdarálóba kerültek, ahonnan nincs kiút, hacsak le nem állítják a húsdarálót.
Jó lenne, ha a magyar kormány makacs kitartását a háborús hisztériával szemben és a béke minél előbbi kikényszerítését illetően az azt vitató, gúnyoló és minden eszközzel támadó balliberális hangadók felfigyelnének erre a félelmetes jelenségre. Mert minél tovább húzódik a háború, annál több ukrán tűnik el, de ami még szörnyűbb, annál tovább torzul a már most is tragikus demográfiai egyensúly, ha ugyan ezt lehet még egyensúlynak nevezni.
Ukrajna gazdasága romokban, a világ legkorruptabb országában a háborún hízó elit, élén a cinikus táncos-komédiással pompásan él az ellopott dollár- és eurómilliárdokból, miközben a lakosság életkörülményei elmondhatatlanul rosszak, és már csak a nyugati segélyekből képesek vegetálni. Az infrastruktúra megsemmisült, az értelmiség és a középréteg nagyrészt elmenekült, sokuk azzal a szilárd elhatározással, hogy soha többé nem tér vissza.
Sok szörnyűséges háborút látott a világ, de ilyen alávalóan hazug és körmönfontan kegyetlen pusztítást, mint Ukrajnában, még senki. A Nyugat által alapvetően hatalmi és gazdasági célokból kiprovokált konfliktus két testvérnép között zajlik, ahol az egyik fél a legkorszerűbb nyugati fegyverekkel harcol, hogy a háború minél pusztítóbb és minél borzalmasabb legyen. Valahogy úgy kell ezt elképzelnünk, mintha mondjuk Budapest és Pest megye nyolc éven át könyörtelenül lőtte és bombázta volna Nógrád megye lakosait mondjuk azért, mert Salgótarjánban itt-ott még beszélik a nógrádi dialektust, és aztán amikor a tiltakozó nógrádiaknak Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar a segítségére siet és visszalőnek, akkor belép a demokratikus Nyugat, és a leggyilkosabb fegyvereket bevetve kirobbant egy kegyetlen polgárháborút…
Azért hoztam ezt a példát, mert ha a magyar erőfeszítéseknek is köszönhetően véget ér valamikor az ukrajnai testvérháború és a szemben álló felek megegyeznek, Nyugaton egy új konjunktúrának köszönhetően hamar jobbá válik az élet. Olcsóbb lesz az energia, jobb lesz minden. De az elveszett ukrán milliókkal ott nem törődik majd senki. Őket leírják az egyéb járulékos veszteségekkel.