Élesedik az EU demokráciacsomagja
A francia uniós elnökség fő prioritásai mögött némiképp háttérbe szorult egy, talán még az európai ügyek iránt érdeklődő újságolvasó számára is ismeretlen téma. Ismeretlen, de annál fontosabb, a benne foglaltak ugyanis nagyban meghatározhatják, hogyan is néznek majd ki az európai politikai kampányok – összeurópai és tagállami szinten egyaránt – néhány év múlva.
Az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervről van szó, mellyel az Európai Bizottság egységes uniós keretet kívánna adni számos nemzeti hatáskörbe tartozó kérdésben a tagállamoknak. A közelmúltban két konkrét jogszabálytervezet kidolgozását kezdték meg Brüsszelben: az egyik az európai politikai pártok finanszírozásáról, a másik a politikai hirdetések átláthatóságáról szól.
Az előzmények 2020 decemberéig nyúlnak vissza. Egy évvel az Ursula von der Leyen vezette bizottság hivatalba lépését követően a vonatkozó szerződésekben rögzített „szerződések őre” szereppel már korábban szakító, látványosan politizáló uniós testület kiadta a jelszót: gazdasági és társadalmi kérdések mellett a tagállami politikai folyamatokba való beavatkozásra is felhatalmazást kell szereznie a bizottságnak. A 2020 végén nyilvánosságra hozott cselekvési tervben felvázolt elképzelések jelentős mértékben befolyásolnák a tagállami politikai kampányokat és demokratikus gyakorlatot.
Az Európai Bizottság – saját megfogalmazása szerint – három fő pontban szeretné befolyásolni a tagállami politikai folyamatokat: egyrészt a szabad és tisztességes választások és az erős demokratikus részvétel előmozdítása, másrészt a szabad és független média támogatása, harmadrészt a dezinformáció elleni küzdelem terén. Érdemes azonban a szépen hangzó szavak mögé nézni és felfedni a bizottság valós szándékait. A terv értelmében ugyanis a bizottság bele akar szólni a tagállamok belső ügyeibe a demokratikus választások lebonyolításához és intézményi kereteihez kapcsolódóan. Ellenőrizni kívánja a politikai hirdetéseket, azok tartalmát, a neki nem tetszőket akár be is tiltaná. Politikai NGO-kat kíván támogatni a politikai kampányok finanszírozásának ellenőrzésére és a liberális médiafölény megőrzésére. Az uniós testület kívánja eldönteni, hogy a tagállamokban mi a demokratikus norma és mi nem, mi a hiteles információ és mi a „fake news”. Politikai NGO-kon keresztül, az uniós polgárok pénzéből támogatni kívánja a tagállamokban a liberális ellenzéki médiát. A fentiekből világossá válik, hogy az Európai Bizottság a nyílt társadalom politikai NGO-ival karöltve bele kíván szólni a választásokba. Mindezt a 2024-es európai parlamenti választásokig tervezik megvalósítani.
Összességében ez nem más, mint egy brüsszeli terv a tagállamok választási rendszerének és a választások lebonyolításának osztályozásáról, befolyásolásáról. Megérkezett tehát – ahogyan Brüsszelben fogalmaznak – az európai demokráciákat védő intézkedéscsomag.
De kitől, kiktől is kell megvédeni a demokráciát? A szavazóktól? Pontosabban a brüsszeli iránymutatásokat, diktátumokat el nem fogadó szavazóktól? Azoktól a szavazóktól, akik olyan politikai erőket tüntetnek ki a bizalmukkal, amelyek ellenállnak a Brüsszelből érkező ideológiai iránymutatásnak, sőt egyre gyakrabban zsarolásnak? Brüsszelben valószínűleg azt gondolják, hogy igen. Ezek a szavazók ugyanis veszélyt jelentenek rájuk nézve. Ezek a szavazók útjában állnak mindannak, amit Brüsszel szeretne a tagállamokra kényszeríteni, legyen szó migrációról, jogállamiságról, genderpropagandáról vagy föderális Európáról. Ezek a választópolgárok és az általuk támogatott politikai pártok, kormányok a végső cél, az Európai Egyesült Államok megteremtésének útjában állnak.
Ennek tükrében nem nehéz észrevenni a brüsszeli motivációt. Kell egy eszköz az uniós intézmények kezében, amellyel már a választási kampány időszakában, a választási kampányok médiaviszonyainak, finanszírozásának befolyásolása révén megakadályozható, hogy a föderális Európát elutasító, szuverenista politika erők alakítsanak kormányt valamely tagállamban. Nem elég a jogállamisági eljárás, nem elég a pénzügyi zsarolás a tagállamokkal szemben. Brüsszelnek szüksége van a választási szabályok, a választás körülményeinek befolyásolására is. És ha még mindez nem lenne elegendő, akkor még mindig jöhetnek a nyílt társadalom hálózata és a baloldali EP-képviselők által követelt választási megfigyelők. A brüsszeli hálózat semmit nem szeretne a véletlenre bízni: mindenáron meg kell akadályozni, hogy a nemzeti erők a hatalom közelébe kerüljenek. A brüsszeli intézményeknek nincs idejük, kedvük hadakozni a renitensnek bélyegzett, nemzeti érdekeikért kiálló tagállami kormányokkal. Ezért a demokráciacsomag bújtatott célja a nemzeti-szuverenista politikai erők háttérbe szorítása, hatalomra jutásuk, megválasztásuk megakadályozása.
A demokráciacsomag konkrét jogszabályi tervezetei a közelmúltban láttak napvilágot, és az e félévi francia elnökség idején kezdik el tárgyalni őket a tagállamok. Az már elsőre látszik, hogy a bizottság által javasolt megoldások durva beavatkozást jelentenek a tagállamok belső ügyeibe, szabályaiba. A tervezetekben testet öltő lopakodó, kreatív, rosszindulatú brüsszeli jogalkotás nem újdonság. A gyermekvédelmi törvény elleni brüsszeli támogatások során már láttuk ezt. Az LMBTQ-propagandát terjesztő politikai NGO-k iskolákból történő kitiltását amiatt kritizálja a bizottság, hogy az sérti a szolgáltatások nyújtásának szabadságát. Hasonló logikát alkalmaznak Brüsszelben most is: a politikai reklámokba, a politikai kihirdetésekbe azért kívánnak beleszólni, mert ezeket nem politikai kérdésnek, hanem szolgáltatásnyújtásnak címkézik. Ezáltal teremtve – erőltetett – jogalapot a tagállami szuverenitás határainak csorbítására.
A tervezetek értelmében a jövőben lehetőség nyílna, hogy brüsszeli pénzből beavatkozzanak tagállami referendumokba, azokhoz kapcsolódó kampányokba. A nemzeti érdekekért kiálló politikai erők tevékenységéről, eredményeiről beszámoló médiatulajdonosok hirtelen versenyjogi eljárásokkal szembesülhetnek. A Brüsszelnek nem tetsző politikai reklámok, a fősodrú brüsszeli ideológiai elképzeléseket megkérdőjelező vélemények gyorsan a „fake news” kategóriában találhatják magukat. A sor hosszú, és ez a hossz csak a brüsszeli jogalkotók kreativitásán és arcátlanságán múlik.
Miközben az uniós intézmények demokráciából szeretnék kioktatni a nekik nem tetsző tagállamokat és azok vezetőit, addig számos sebből vérzik a „demokrácia” az unió fővárosában. Az elszámoltathatóság és átláthatóság Brüsszelben csak papíron létezik: korrupciós botrány a vakcinabeszerzésekért felelős biztos asszonynál, letörölt SMS-ek Von der Leyen telefonján, csak néhányat említve a közelmúlt eseményeiből.
Az európai demokráciát, az egyes tagállamok demokratikus folyamatait és hagyományait nem a választópolgároktól, hanem inkább Brüsszeltől kellene megóvni. A demokratikus felhatalmazás nélküli, arctalan brüsszeli bürokratáktól, akik jogi csűrés-csavarással szeretnék érdekeiket érvényre juttatni az egyes tagállamokban, és hatalomba segíteni az elvárásaikat maradéktalanul kiszolgáló, szervilis, a nemzeti érdekeket feladó politikai erőket. Brüsszelben erre akarják felhasználni az európai demokráciáról szóló cselekvési tervet is. A francia uniós elnökség felelőssége is, hogy ne így történjen!
A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós műhelyének projektvezetője.
