Életcélpótlék

Az ember elsőre azt gondolná, hogy az öröm legfőbb forrása elérni valahová, birtokba venni valamit. Jobban utánagondolva azonban rájövünk, hogy nem így van, a megérkezés és a birtoklás fölötti öröm beteljesülve hamar elapad. Valójában a jó cél felé való eredményes törekvés az, ami boldoggá teszi az embert.

A lepergett évezredek során az emberek óriási többsége számára a cél a puszta életfeltételek megteremtése volt. Dolgozni, minden napra ennivalót szerezni, fönntartani az otthont és fölnevelni a gyerekeket, ez a feladat a legtöbb ember életét kitöltötte, a kevés gazdag számára pedig ott volt a birtok vagy éppen az ország kormányzása.

A modern, fejlett társadalom azzal, hogy szinte magától értetődővé tette a megélhetést, ugyanakkor megkérdőjelezte a magasabb célok értelmét, paradox módon az értelmétől fosztotta meg mindazok életét, akik nem elégedtek meg az egyre bővebb fogyasztással vagy a vagyonuk szakadatlan gyarapításával. Ma a fejlett világ tele van olyan középosztálybeli fiatal emberekkel, akik nem tudják, mi végre is élnek. Közülük toborzódnak az újbolsevikok.

Mert ez a kulcs: jómódú, iskolázott fiatal emberek, akik nem elég tehetségesek, hogy alkossanak, nem elég önzetlenek, hogy gyerekeket neveljenek, nem elég szorgalmasak, hogy szolgáljanak, de szeretnének valami tartalmat adni az életüknek, olyan célt keresnek maguknak, ami megadja az értékes, hasznos élet illúzióját. Kiállni az elnyomottakért – ez a legcsábítóbb a számukra. Először is, mert szemben a gyerekneveléssel, az alkotással és a szolgálattal ez szabad időben is gyakorolható, másodszor, mert így a világ jó oldalán tudhatják magukat, azok között, akik a haladásért küzdenek.

Ez a törekvés fűtötte a jakobinus mozgalmat, a bolsevizmust, és ez fűti ma a klímaaktivizmust, az antirasszizmust és a gendermozgalmat is, olykor egészen olyan szélsőségig fokozódva, mint az antifa. Az eszme azonban minden esetben csak ürügy, a valódi mozgató erő az életcél birtokba vétele. Pedig csak romboló pótlék, amit így megszereznek.