Elmúlt momentum
Bár a Momentum Mozgalom álomgyilkosságban, a budapesti olimpia megbuktatásában fogant, mégis volt egy történelmi pillanat, amikor realitásnak tűnt, hogy a hazai ellenzéki térfél érdemi szereplőjévé, netán a kormánypártok esélyes kihívójává növi ki magát.
Noha 2018-ban még bőven küszöb alatt maradtak, a 2019-es európai parlamenti választásokon már a harmadik legerősebb pártként végeztek, Brüsszelbe két képviselőt küldhettek.
A pillanat, a momentum azonban ezzel el is múlt, az eredménnyel mintha el is lőtték volna a puskaporukat. A siker küszöbén megkezdődött köreikben a harc azokért a pártbeli pozíciókért, amelyek a várható jól fizető országgyűlési, önkormányzati és egyéb állásokra válthatók. Mint a sötét szobában hirtelen fölkapcsolt lámpa, úgy világított rá erre a belső harcra Lakatos Bélának, Ács korábbi polgármesterének a közelmúltban tett nyilatkozata. „Életem legnagyobb hibája volt a Momentum […]. Amikor megismertem őket igazából, akkor rájöttem, hogy ez nem a szolgálatról szól, hanem ők folyamatosan egymással harcolnak a pozíciókért. Szerintem abban a pártban nincs három ember, aki egymással jóban van.”
Azóta különösen nem, hogy a 2021-es ellenzéki előválasztáson az alapító Fekete-Győr András még a saját táborában is csúfosan megbukott, és ezért le kellett mondania az elnökségről. A jelek arra mutatnak, hogy azóta is fűti a revans vágya. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a korábban még az elnökségi tagságból is kibuktatott, majd az elnöki tisztséget megszerző, utóbb arról lemondó, majd megint visszatérni próbáló Donáth Annával szemben miért a tehetségtelen és karakter nélküli, tehát később legyőzhető Gelencsér Ferenc elnökségét támogatta. Donáth most a Gyurcsány Ferenc ellen indított támadással intézett kihívást a saját vezetőtársaival szemben, de sikerre bizonyára ez sem vezeti.
A Momentum mára ott tart, hogy izgulniuk kell a parlamenti küszöb átlépéséért. Ha így haladnak tovább, még egy-két ciklus, és már az is túl magas lesz nekik.