Tíz évvel ezelőtt Jeff Bezos, a világ akkori leggazdagabb embere megvette az egyik legtekintélyesebb amerikai napilapot. Akkoriban a fősodrú média így reagált az eseményre: „Az, hogy Jeff Bezos milliárdos megveszi a The Washington Postot, egy elragadó kulturális átmenet jele Amerikában.” (businessinsider.com, 2013.05.08.)

Hirdetés

Nemrég Elon Musk, a világ momentán leggazdagabb (kb. 300 milliárd dollárra taksált vagyonú) embere bejelentette, hogy ő is médiatulajdonos akar lenni. Most ugyanez a fősodrú média így áll a dologhoz:

„Az, hogy Elon Musk megpróbálja megvenni a Twittert, dermesztő új fenyegetést képvisel: milliárdos trollok átveszik a közösségi médiát.” (business­insider.com, 2022.04.14.)

Azt gondolhatnánk, teljesen mindegy, hogy történetesen melyik milliárdos birtokol egy adott médiumot, úgyis mindnyájan egy húron pendülnek: egyik kutya, másik eb. Ez általánosságban igaz is, Musk azonban bizonyos szempontból kilóg a milliárdosok kasztjából. Mondhatni, hogy ő a fenegyerek közöttük, aminek a múltban már többször is tanújelét adta. Egyszer például célzást tett – ártatlannak tűnő kérdés formájában, bármiféle konkrétum nélkül – az amerikai média tulajdonosi körére (Twitter, 2018.05.26.), és ezért antiszemitizmussal vádolták meg. Legutóbb ismét feltett egy ugyanilyen kényes kérdést arra vonatkozóan, hogy vajon „kik erőltetik a lopakodó tiltást” (Twitter, 2022.04.19.).

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az érintett körökben valósággal pánikreakciókat váltott ki a Twitter megszerzésére vonatkozó szándéka. Ráadásul pedig, tovább növelve a bűnlajstromát, Musk azt is jelezte, hogy jövőbeli tulajdonosként – horribile dictu! – vissza akarja állítani a szólásszabadságot ezen a közösségimédia-felületen, ahonnan az utóbbi években szisztematikusan kipurgálta a bolsevista-pederaszta cenzúra.

Mivel a Twitter számít a nyugati politikai, gazdasági és kulturális elit kedvenc közösségi platformjának, a szabad szónál nagyobb merényletet elképzelni sem lehet ellene. Az euroatlanti intézményrendszert ellenőrző globalista hálózat tagjait jeges rémülettel tölti el annak a puszta gondolata is, hogy alattvalóik netán újra szabadon diskurálhatnak majd mindenféle tabutémáról. Csatasorba is álltak íziben az ördögi terv megakadályozása végett.

„Amikor azt olvassuk, hogy mit gondol Elon Musk, aki libertárius (kb. szabadságpárti – G. I.), rájövünk, hogy neki is van egy világnézete. Márpedig az a társadalom, amely így kirajzolódik, nem mindig demokratikus” – sopánkodott Emmanuel Macron. Szerinte „egy demokratikus társadalomban” nem kellene eltűrni a névtelenséget a közösségi hálózatokon, mert „az utcán sem sétálhatunk álarcban, az interneten viszont az emberek megengedik maguknak, mert álnév mögé rejtőznek, hogy a legszörnyűbb alávalóságnak is hangot adjanak”. Mondja ezt egy demokráciának álcázott neojakobinus diktatúra elnökeként, amelynek a bíróságai naponta szabnak ki – gyakran letöltendő szabadságvesztés – büntetéseket gondolatvétség miatt másként gondolkodókra, és amely (Kínával és Oroszországgal versengve) élen jár a közösségi média cenzúrázásában. Abban persze igaza van Macronnak, hogy a szólásszabadság veszélyt jelent a demokráciára nézve is. Egy olyan rezsim ugyanis, amelyik a permanens hazugságon alapul, csak akkor tarthatja fenn magát, ha a hatalmi klikkje szigorúan kontrollálja birkanyája bégetését minden lehetséges fórumon és módszerrel a „dezinformálás” elleni harc ürügyén. A rendszermédia sohasem dezinformál. Aláírás: A Rendszermédia.

„Megijeszt a társadalmi és politikai hatása annak, ha Musk megszerzi a Twittert. Úgy tűnik, hogy azt hiszi, a közösségi médiában bármi lemehet. A demokrácia túléléséhez több tartalommoderálásra van szükségünk, nem pedig kevesebbre” – aggódott egy bizonyos Max Boot is. Nála a „tartalommoderálás” a cenzúra eufemisztikus kódneve, és lényegében azt mondja, hogy a demokráciának nem tesz jót a napfény. Még pikánsabb, hogy a politikailag korrekt Jeff Bezos tulajdonában lévő The Washington Post munkatársaként mondja ezt, amelynek a logója szerint „a demokrácia meghal a sötétségben”. (Nem egészen világos, hogy ez mit akar jelenteni, de legalább idétlenül hangzik.)

Ha Musk lehetővé tenné, hogy mindenki cenzúrázatlanul beszéljen a Twitteren, ez a közösségi platform „szavahihetőségének masszív elvesztését” (sic!) eredményezné, és a „demokráciát is veszélyeztetné” – szajkózta Karl Lauterbach német egészségügyi miniszter az orwelli újbeszél tipikus megnyilvánulásaként.

Ez csak néhány kiragadott, de jellemző példa a Twitter cenzúra alóli lehetséges felszabadulása által kiváltott pánikreakciók sorozatából. Logikus ez a reakció. A globalisták ugyanis csak rendszerszintű zsarnokság révén tarthatják fenn hatalmukat, mert a hazugságaik nem bírják el a kritikát, és ezzel tökéletesen tisztában is vannak. Mint minden monopólium esetében, nekik is trükközniük kell az eszmék piacán. Létrehozva a cenzúra monopóliumát, kényszerítőeszközökkel. Ahhoz, hogy egy monopólium működjön, meg kell szüntetni a konkurencia lehetőségét. Éppen ezért a szisztematikus cenzúra és információkontroll szó szerint életbe vágó fontosságú napjaink álliberális világnézete és az ezt képviselő nyugati rendszer számára, amely a fosztogató globalista multicégek és az osztogató államszocialista kamudemokráciák fúzióján alapul. A Nyugat ideológiai ortodoxiájának uralmát csak az elnyomás és a cenzúra biztosítja, ennek híján az egész rendszer összeomlana önellentmondásainak súlya alatt.

Ha Musk ígéretéhez híven valóban megszünteti a cenzúrát a Twitteren, a fehér szabadságharcosok talán végre egy hatékony propagandaeszközhöz jutnak önvédelmi harcukban, amelyet a normális emberi lét és mindenekelőtt a heteroszexuális fehér férfiak vesztére törő két szövetséges hatalom, a globalista és a szodomita internacionálék perverz multikulturális disztópiája ellen vívnak.

Korábban írtuk