A DPK-gyűlések olyan műfajt teremtenek, amely eddig nem létezett
Emberi hangon – új szín a politikában
„Orbán Viktor nem is úgy beszélt, mint egy politikus, hanem mint egy ember.”
A mohácsi gyűlés végén, kifelé sétálva, elcsíptem egy félmondatot a tömegben:
„Orbán Viktor nem is úgy beszélt, mint egy politikus, hanem mint egy ember.”
Lényegre törő meglátás, amely pontosan megragadja a DPK-gyűlések újdonságát.
Ezek a hétvégi találkozók teljesen új színt hoznak a magyar politikába. Felüdülés részt venni rajtuk. Túl azon, hogy a közösséghez tartozás mindig megerősíti a szívet és a lelket – ahogy ezt már átélhettük ünnepi gyűléseken vagy a Békemeneteken –, a DPK-gyűlések olyan műfajt teremtenek, amely eddig nem létezett.
Orbán Viktor közérthetően vezeti fel a világpolitikai összefüggéseket, amelyeket csak ő képes ilyen tisztán átlátni, és azt úgy adja elő, hogy arra egyszerűen oda kell figyelni. A miniszterelnök láthatóan lubickol ebben az új formában.
Melyik európai vezető tudna hasonló fórumot tartani?
El tudjuk képzelni Ursula von der Leyent, amint leül hívei közé, és laza, mégis a helyzethez illő komolysággal elmagyarázza, miért kell azonnal felvenni Ukrajnát az EU-ba? Vagy Manfred Webert, aki a tárgyhoz méltó szigorral és szellemes fordulatokkal elmagyarázza, miért is Magyar Péterben látja az új magyar miniszterelnököt?
Politikáról beszélgetni emberi hangon, értelmes érvekkel, gyűlöletmentesen. Ez a műfaj a világon már kihalt, vagy lehet, soha nem is létezett. Orbán Viktor, ha a helyzet úgy kívánja, derűsen tréfálkozik, ha kell, szellemes iróniával él, ha szükséges, keményen kimondja az igazságot, mindezt soha nem bántó hangnemben. Kimondhatjuk,
ez hungarikum.
Magyar Péter közben hétről-hétre saját csapdájába sétál azzal, hogy mindenhová követi a miniszterelnököt. Próbálja magát vele egy szintre emelni, de így csak még jobban látszik a két politikus közötti kontraszt. Az egyik befeszülve, idegesen, frusztráltan ismétli ugyanazt, míg a másik jókedvűen, már-már játékosan, de kellő komolysággal bontja ki a bonyolult összefüggéseket, és fordítja le azokat a hétköznapi ember nyelvére.
Ellenzéki oldalon hiába keresünk hasonló hangot. Ott nincs politikus, de még szakértő vagy influenszer sem, aki egyszerre hitelesen, intellektuálisan és közérthetően tudná úgy megszólítani a hétköznapi embert, hogy belőle is ösztönösen kifakadna, ami a mohácsi gyűlésen résztvevőből: ő nem is politikus, hanem ember.
Ráadásul a Fideszben nem egyedül Orbán Viktor képes ebben a műfajban alkotni. Lázár János a Lázárinfókkal hozott új, szintén egyedülálló színt a politikába.
Ez komoly újítás és nagy lépés az újabb Fidesz-győzelem felé.
