Emlékezz, ember

Kevés ember él a Földön, aki három évtizeddel ezelőtt előre látta az akkor remekül berendezettnek tűnő nyugati világunk olyan mértékű felfordulását, amilyet most nap mint nap megélünk. Harminc éve a ledöntött berlini fal mindkét oldalán azt gondolta szinte mindenki, hogy végre vége lett a végpusztulással fenyegető megosztottságnak, megkezdődhet, sőt meg is kezdődött az aranykor, amelynek áldásai előbb-utóbb kiterjednek a nem nyugati világra is, és az emberiség egyetlen nagy, boldog világfaluban egyesül.

Ha ezt gondoltuk, nem is tévedhettünk volna nagyobbat. A nyugati világ minden eresztékében recseg-ropog, és ahogy az ilyen válságos időkben történni szokott, egyre őrültebb ideák hódítanak meg egyre népesebb közönséget. Az értékeink kétségbe vonva, a békénk lerombolva, a biztonságérzetünk megrendült. Tele van a világ mindenféle új ideákat harsogókkal, hatalomra, vagyonra, érvényesülésre törőkkel, és sokszor magunk sem tudjuk, kinek adjunk igazat.

Ilyenkor a legbölcsebb visszatérni az alapokhoz, és az évezredes tanításból meríteni útmutatást. Keresztény ember bölcsen teszi, ha utánanéz, hol is tart az esztendőben, mit mutat a keresztény naptár. E lapszám megjelenésének napja február 22. A világiak számára karnevál, játék, ünneplés, tánc, ami jól is van, legyen csak ideje az örömnek. De a keresztény naptár szerint más nap ez: a nagyböjt első napja, hamvazószerda.

Mit jelent ez a nap? A böjt, a megtisztulás kezdetét, hogy méltó módon fogadhassuk majd a feltámadás örömhírét. A pap a tavalyi szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívők homlokára, és azt mondja: emlékezz, ember, porból vétettél és porrá leszel. Ne az anyagi gyarapodás, ne a hatalom, az érvényesülés, a híressé válás vezérelje a tetteidet, mert azok mind mulandó dolgok, és ne is azokat kövesd, akiket ilyenek vezérelnek. Böjtölj, fogyassz egy kicsit kevesebbet a világ javaiból, és hittel várd az az örök megújulást. Bízhatsz benne, hogy idén is eljön.