Miként manipulálja a láthatatlan hatalom a politikát és a fősodratú médiumokat? Ismertető F. William Engdahl A gondolatgyárak című kötetéről.

A múlt héten fejeztük be Andreas von Rétyi George Sorosról írt könyvének ismertetését. Öröm, hogy az épp most meg is jelent magyar kiadásban. Szerencsére a fordító nem hamisította meg George Soros nevét Soros Györgyre.

E kötetben von Rétyi többször említi forrásként F. William Engdahl A gondolatgyárak – Miként manipulálja a láthatatlan hatalom a politikát és a fősodratú médiumokat című, 2015 júniusában először németül megjelent könyvét. Joggal. Ha van szerző, akit a Soros-féle szféra szeret totálisan elhallgatni, akkor Engdahl – Kevin MacDonalddal és néhány más tudóssal, gondolkodóval együtt – prominensen közéjük tartozik. És Engdahl több kötete közül a most itt ismertetendő egészen biztos az egyik legkínosabb e globális társaság számára.

Az 1944-ben az Egyesült Államokban német apa és anya gyermekeként született Engdahl Texasban nőtt fel. Mérnöki és jogi diplomát szerzett a Princeton Egyetemen, majd pedig összehasonlító gazdaságból szerzett diplomát a Stockholm Egyetemen. E két egyetemet azért emelném ki, mert ez önmagában éppen oly kínos tény a globális terroruralom támogatóinak, mint az, hogy a nemrégiben elhunyt Udo Ulfkotte hosszú időn át a globális médiavilág egyik vezető lapjának, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak volt a tudósítója, illetve szerkesztője.

Engdahl New Yorkban és Európában dolgozott, illetve dolgozik kockázat­elemzőként, közgazdászként és szabad­úszó újságíróként. Már első kötete az elhallgatás és a botrány sajátos egyvelegét nyújtotta. Egy háborús évszázad: az ang­lo­amerikai olajpolitika és az Új Világrend címmel elemezte Zbigniew Brzezinskinek és az amerikai kormánynak az iráni sah megdöntésében játszott szerepét, amelynek célja az volt, hogy manipulálják az olajárakat és megállítsák a szovjet terjeszkedést.

Újságíróként folyamatosan publikál a világnak elsősorban a keleti felével foglalkozó, többnyelvű New Eastern Outlook nevű portálján, a Voltaire Networkön és az Asia Times-on. Több alkalommal nyilatkozik a Russia Today globális orosz televíziónak is, ami – mint már megtanultuk – szintén halálos bűn.

Egyik „legfelháborítóbb” nézete az, hogy már régen félresöpörve a fősodratú tudósok és politikusok mantráját, kijelentette – jobban mondva tökéletesen előrelátta –, hogy nincs olyan, amit a „csúcsolajnak” neveznek, vagyis soha nem fogja az emberiség kimeríteni bolygónk olajkészletét, mert a „csúcsolaj”, vagyis az a fogyasztás, amelynél nincs feljebb, politikai jelenség.

Tavaly október 13-án Engdahl Orbán Viktor miniszterelnököt javasolta Nobel-békedíjra. A New Eastern Outlookon megjelent indoklásában azt írta, a norvég bizottság általában globalista szempontok alapján ítéli oda a díjat, és azt többnyire olyanok kapják, mint Kissinger, Obama vagy az Európai Unió. Engdahl szerint Orbán Viktor a népszavazással több mint hárommillió magyarral együtt szembeszállt az Európai Unió bürokratáinak destruktív követeléseivel.

Most pedig egy szubjektív ajánló legjobb könyveiből:

– Mítoszok, hazugságok és olajháborúk (2012)

– A pénz istenei: a Wall Street és az amerikai évszázad halála (2010)

– Teljes spektrumú uralom: totalitariánus demokrácia az Új világrendben (2009)

– A pusztítás magvai: a genetikai manipuláció rejtett agendája (2007)

Azt talán ne is említsük, hogy „természetesen” e művei se találtak eddig magyar kiadóra.

A most ismertetendő kötete arról szól, hogy milyen módon értük el a fősodratú médiumok mai, totálisan egyenirányított állapotát, amelynek elsősorban német változatát Udo Ulfkotte írta le oly érzékletesen és alaposan. Ez irányú kutatásaiban azt látta, hogy hierarchikus hálózatok alakultak ki az angloamerikai nagybankok, a hadi- és olajipar és a fősodratú médiumokból.

A közvélemény manipulációjánál igen fontos szerepet játszanak az úgynevezett gondolatgyárak (nálunk leginkább az értéksemleges „agytröszt” a használatos kifejezés, de Engdahlé jobban érzékelteti a megrendelésre dolgozást). Ezek közül a legfontosabbak a Külkapcsolatok Tanácsa, az Aspen Intézet, a Trilaterális Bizottság, a Bilderbergek és a German Marshall Fund (Német Marshall Alap). Mögöttük állnak a vezető amerikai pénzügyi és gazdasági oligarchia képviselői: Soros, Rockefeller, Rothschild (azóta meghalt), Buffett és Gates. És mindenki más, akinek rangja és neve van a Wall Streeten.

Megvilágítja a NATO, az Európai Bizottság, az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap senki által meg nem választott szervezeteit, akik ennek dacára óriási befolyást fejtenek ki, a globalisták, multinacionális konszernek kívánsága szerint, amelyeknek az érdekei messze erősebbek a nemzeti törvényeknél és bíróságoknál.

Milyen módon funkcionál e gondolatgyárakból, titkosszolgálatokból, lobbicsoportokból és médiakonszernekből álló „láthatatlan hálózat”? Kik a háttérben lévő játékosok? Erre ad teljesen egyértelmű és konkrét válaszokat Engdahl.

* * *

Kezdjük az előszóval, amelynek első alfejezetcíme A láthatatlan hálózat. Az így kezdődik:

Minden elképzelhető nehézségek árán küzdünk életünk során. És érezzük magunkat gyakran úgy, mintha hipnózisban élnénk azon valóságsorozatokkal szemben, amelyek közvetlen családjainkon kívül zajlanak le. Ténylegesen csak kevesek kerülnek olyan helyzetbe, hogy magukat megszabadítsák e hipnózisból, és a helyzetet kritikusan vizsgálják meg, az igazság nyomába jussanak, függetlenül attól, hogy az az euróföldön érezhető pénzügyi válságokra, a németországi politikai botrányokra, a távoli Szíriában, Irakban és Afganisztánban folyó háborúkra vagy az ukrajnai válság által kiváltott új világháború egyre növekvő veszélyére vonatkozik.

Ehelyett „véleményünket” a valóságról előre elkészített olyan képekkel alakítjuk ki, amelyeket előnyben részesített fősodratú médiumaink gondosan kiválogatva szolgálnak fel nekünk. Walter Lippmann, az egyik első és legbefolyásosabb gondolatgyárnak, a New York-i Külkapcsolatok Intézetének egyik alapítója ezt „sztereotípiának” nevezte.

Az ilyen sztereotípiákat gondolatgyárak és a magukat prostituáló újságírók alakítják ki. Ezekből állítják össze valóságunkat és döntenek bizonyos mértékben sorsunkról. Ezek a sztereotípiák arra késztetik a nyilvánosságot, hogy beleegyezzenek a háborúkba.

Most álljunk meg egy pillanatra Engdahl könyvének ismertetésében és hangsúlyozzuk annak állandóságát, azaz percenkénti rendkívüli aktualitását.

Mit is tesz ma az egész nyugati sajtó, illetve az agytrösztök, azaz gondolatgyárak? Sztereotípiákat gyártanak arról, hogy mindennek Putyin az oka, és hogy Putyin holnap le akarja rohanni a balkáni országokat, egész Európát, az egész világot és a többit. Mint ahogy beavatkozik az amerikai elnökválasztásokba, a holland választásokba, a francia, a német, az osztrák és mindenfajta választásokba.

Nézzük csak meg, hogy az egykori budapestbankos, panamás Bokros Lajos mit mond most, amikor a Soros-egyetemet nálunk – oly hatalmas késéssel – rendre akarják tanítani? Azt, hogy Orbán Viktor ezt Putyin elnök parancsára teszi.

Ami egyébként azt is mutatja, hogy mindent tényt nélkülöző, légből kapott hablatyon alapuló össszeesküvés-elméleteket oktat ez a förtelmes, Magyarországnak és a magyaroknak már oly sok kárt okozott ember, a Soros-egyetem bősz tanára, egy, a felmérők radarernyőjét elérni képtelen politikai formációnak a közszereplésre betegesen vágyó főcsápolója.

De vissza a kötethez. Engdahl leírja, hogy az amerikai Walter Lippmann volt az első újságírók egyike, aki egy ilyen befolyásos hálózat részeként dolgozott.

Ma már ez hatalmas hálózattá vált, amelybe beletartozik az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság vagy a NATO. „Ezek egyike sem szolgálja a normál emberek valódi értékeit, hanem sokkal inkább atlantista oligarchák igen gazdag, szűk klikkjének érdekeit, akik befolyást vásárolnak a kormányokra. Akár az amerikai, a német és a japán kormányra.”

A szerző rátérve a jelenre, ezt írja A német médiumok manipulálása akkor és ma című alfejezetében:

Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt tudósítójának leleplezései heves vitát váltottak ki Németországban 2014-ben. Ulfkotte leírta azt, hogy a CIA és a német BND titkosszolgálat kiválasztott angloamerikai gondolatgyárakkal együttműködve miként kenyerezett le rendszeresen németországi újságírókat, hogy azok NATO-barát propagandát folytassanak.

Elmondja, hogy Ulfkotte leleplezései Megvásárolt újságírók című könyvében nagyjából egy időben jelentek meg Edward Snowden, az amerikai hírszerzés egykori munkatársának leleplezéseivel. Snowden azt mutatta be, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség mindent és mindenkit megfigyel, beleértve a német szövetségi kancellár mobiltelefonját.

Ha az ember elemzi a német fősodratú médiumoknak a jelentéseit a 2014-es ukrajnai eseményekről és egyoldalú tudósításaikat Oroszországról és más eseményekről, akkor világossá válik, hogy az amerikai és a vele rokon titkosszolgálatok által történő manipuláció sokkal messzebb ment, mint amit a legtöbben akár el is mertek volna képzelni.

A német médiumoknak a cenzúrája és ellenőrzése Washington és az amerikai titkosszolgálatok által 1946 óta egyre rafináltabbá és szofisztikáltabbá vált. Éppen ezért fontos, hogy megértsük, írja Engdahl, a gondolatgyárakon át történő manipulációt. Ugyanis ennek a témának mostanáig alig szenteltek figyelmet.

(Folytatás a jövő héten.)