Hirdetés

Furcsa az emberi lélek. Olykor valaminek a létezéséhez, illetve annak indoklásához alátámasztásképp kitalálnak dolgokat. A császárok és királyok a hatalmukat gyakran isteni eredetből vezették le. Aztán persze van, amikor nem dicső ősökre, hanem nyomorúságra támaszkodunk mint szobortalapzatra, és a rockzenész azt nyilatkozza, hogy „az utca nevelt!” Közben meg fenéket, a békés családi otthon, de az utcai hercehurcák és nyomorgattatások olykor nagyobb arisztokratikus gőggel járnak, mint egy szolfézsórákkal tűzdelt boldog gyerekkor. Főleg egy rapzenésznél.

Amikor a 20th Century Fox elkezdte népszerűsíteni Marilyn Monroe-t (született: Norma Jeane Mortenson), új nevével eltörölték kusza családi történetét és a hollywoodi karrierre való aktív törekvését, és egy piacképesebb eredettörténetet hoztak létre. A stúdió reklámszakemberei árvaként hirdették, akit bébiszitterként fedeztek fel. Monroe nemcsak aláírta ezt a kissé túlzásba vitt háttértörténetet, de pózolt is a pelenkát cserélő és gyerekeknek felolvasó fotókon egy 1947-ben megjelent, Pretty Sitter Sittin’ Pretty cím alatt futó cikkhez.

Nem értem Romániát. Románia is vállalhatná, hogy „koszos pásztornép vagyunk, gyülevész horda, és lám, hova jutottunk”. Ehelyett minden hülyeséget kitálalnak. Sokkal dicsőségesebb, hogy a semmiből lettek valakik. Onnan jutottak el oda úgy, hogy ahol tudtak, átálltak. Ez se rosszabb, mint hogy az utca nevelt.

Igazából mi, magyarok vagyunk azok, akiknek nincs szükségünk hamis mítoszokra. Most olvasom, hogy egy kutatás közel 300 avarkori sír genetikáját tárta fel a Kárpát-medencében. „A VII. század második felében népességváltás ment végbe. A kora avarkori családfák ekkor megszakadnak, és ugyanebben az időben három új rokonsági egység költözik ide.” A „régészeti és a radiokarbon kormeghatározás alapján látjuk, hogy ez olyan 660-670-ben történik.” Erről beszél László Gyula. Lassan kijelenthetjük, hogy nagyjából minden úgy volt, ahogy ősi krónikáinkban írva vagyon.

Korábban írtuk