Ráadásul itt egy újabb konfliktus, az Egyesült Államok Venezuela elleni támadása. Moszkva elítéli, jogtalan fegyveres agressziónak nevezi az akciót, amelynek szerinte az ideológiai ellenszenv az eredője. Hát, valamit mondania kellett a Kremlnek, már csak a forma kedvéért is, hiszen a világ úgy tudja, hogy Venezuela és annak már majdnem szélsőbaloldali vezetése Oroszország pártfogoltja. Több nem történik, mint hogy az amerikai hadsereg sem lép ukrán, de pláne nem orosz földre.

Hirdetés

Az egyértelműen látszik – Brüsszel nagy bánatára! –, hogy Donald Trump elfogadja Moszkva nagyhatalmi státusát. De mégis

kevés remény van arra, hogy hamarosan lezáródjon az orosz-ukrán háború.

Sokféle igénynek és követelésnek kellene teljesülnie ahhoz, hogy ez megtörténjen. Tudnunk kell, hogy egy-egy konfliktusnak ezer eredője van. Ez a helyzet Ukrajna esetében is. Nagyon úgy tűnik, hogy a vita egyik sarokpontja a Donyeck-medence státusa. Ebben a földfémekben, nyersanyagokban gazdag területen szeretné megvetni a lábát Amerika. Már arról is olvasni itt-ott, hogy az USA a donyecki kincsek kitermelésére és feldolgozására közös tőkealapot hozna létre Oroszországgal, de a vállalati együttműködéseket sem vetné el.

Moszkva viszont úgy látja, hogy a Donyeck-medence tekintetében semmiképpen sem köthet kompromisszumot. Ha akar, akkor sem. Mert Putyin nem tudná megmagyarázni az orosz társadalomnak, hogy miért halt meg annyi katonája a Donyeckért folytatott harcokban, ha a végén – akárcsak részben is – de engedi, hogy az amerikaik is kikaparják ott a gesztenyéjüket. Hónapokba, de akár évekbe is telhet, amíg megtalálják ennek az érdekellentétnek a feloldásához szükséges kulcsot.

És mit szólnak mindehhez az ukránok? Róluk már rég nem beszél senki ezen a szinten…