Esik

Még a gondok is kisebbek, a terhek is könnyebbek, a hivatalnak packázásai is elviselhetőbbek, ha süt a nap. Volt is részünk benne ezen a szokatlanul meleg kora tavaszon, jólesett a nyűgös tél után. Most mégis az esőnek örülünk, ennek az apró szemű, elálló-meginduló, hűvös, csöndes esőnek, ami napok óta esik, és ha hinni lehet az előrejelzéseknek, egészen a hónap végéig kitart. Tartson is ki, nagy szükség van rá, komoly vízhiánnyal fordult rá az ország a tavaszra. Kintről sem jött elegendő, az idén elmaradt a zöldár, a Kárpátokban és az Alpokban egész télen hiányzott a téli hó, ami megolvadva duzzasztotta volna. Nemrég Budapesten kibukkant a Dunából az ínségszikla, ami márciusban kivételesen alacsony vízállást jelez, ilyesmire rendes körülmények között csak ősszel szokott sor kerülni.

De most már végre esik, a természet ezúttal visszapótolja, amit a télen elmulasztott. Hiszen tudja a dolgát, működteti azt a dinamikus egyensúlyt, ami évmilliók alatt kialakult. Minden évben a szemünk előtt zajlik az évszakok váltakozásának hatalmas színielőadása, amely a mi életünket is lehetővé teszi. Még belegondolni is nehéz, mekkora léptékekben zajlik mindez, milyen hatalmas erők mozdulnak meg körülöttünk akár csak akkor is, ha egy szélroham végigfut a környékünkön. Ha mégis sikerül belegondolni, az talán abban is segít, hogy a történéseket a saját jelentőségük szerint értékeljük.

Nem arról van szó, hogy ne volna fontos mindaz, ami a nyilvánosságban körülöttünk zajlik. Szükséges és helyes, ha részt kérünk azokból a közéleti döntésekből, amelyek a jelenünket és a jövőnket befolyásolják. Ha a támogatásunkat adjuk azoknak, akik meggyőződésünk szerint a közös javunkat szolgálják és nevükön nevezzük azokat, akikről tudjuk, hogy kárt okoznának az országnak, ha hatalomra kerülnének. De nem baj, ha mindeközben jut időnk örülni annak, hogy a természet teszi a dolgát, és a hosszú, száraz tél után végre újra esik. Nemsokára jön a meleg is, és ez így együtt szép tavaszt ígér.