Június 9-ével bezárólag az egész EU-ban választásokat tartottak az Európai Parlament összetételéről az elkövetkező öt évben. Ha csak a kontinenst nézzük, a magyar kormánypártok majdnem 45 százalékos eredményükkel a legnagyobb nyertesei voltak a választásnak. Az olyan háborúpárti vezetők, mint Macron, pedig óriási vereséget könyvelhettek el: a liberális francia kormánypárt 14,7 százalékos eredményt ért el, míg fő kihívója, a szuverenista békepárti Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése 30 százalékot meghaladó szavazatot kapott.

Hirdetés

Ilyen eredményre a francia politikában 1984 óta nem volt példa. Németország keleti részén az emberek 40 százaléka olyan formációkra szavazott, amelyek elutasítják a háborút és a migrációt. Forrong a kontinens, hiszen az emberek most már a saját bőrükön érezhetik, hogy a liberális elit képtelen megoldást kínálni gondjaikra, sőt talán még csak nem is törekszik rá.

Az európai eredmények világosan mutatják, hogy az EU számos országában megkérdőjeleződik az eddig természetesnek tekintett liberális hegemónia. Németország és Franciaország, az EU két vezető hatalma kapcsán ennek a jelentősége kétségbevonhatatlan. A bevándorlás mindkét ország társadalmát súlyosan érintette: Párizsban már előre rettegnek a hatóságok az olimpia időszakától, hiszen nem biztosak abban, hogy nem kerül sor valamilyen támadásra. Lassan egy éve annak, hogy az ország száz nagyvárosában a migránsok fosztogatásba kezdtek, és csak hatalmas rendőri és katonai erővel sikerült megfékezni őket. Németországban, Mannheimben két egymást követő héten is politikailag motivált késes támadás történt, ahol iszlamista rontott rá bevándorlásellenesekre. Az egyiknél meghalt egy rendőr, a másiknál megsérült egy AfD-s jelölt. Mindkét ország kormánya támogatja az ukrajnai háborút is, ami különösen Franciaországban nagy ellenérzéseket szült.

Ez az a liberális világkép, amelyből a nyugatiak is egyre kevésbé kérnek, mint az eredményeken látható. A németeknél a népi ellenállás igen szokatlan formája ütötte fel a fejét, amikor fiatalok országszerte elkezdték Gigi D’Agostino 1999-es L’Amour Toujours című számára énekelni saját szövegváltozatukat. „Ausländer raus”, azaz „külföldiek kifelé”, zengtek a szórakozóhelyek – amíg el nem kezdtek rendőrségileg eljárni azokkal szemben, akik énekelni merészelték a dalnak ezt a változatát. A szavazóurnák mellé azonban nem lehetett már rendőrt állítani: az AfD országosan is a második legnépszerűbb német párt lett, az egykori NDK területén pedig egyenesen a legnépszerűbb, szinte mindenhol győzelmet aratva. A béke és migráció kérdésében hozzájuk nagyon hasonlóan gondolkodó szélsőbaloldali Sahra Wagenknecht Szövetség is jó eredményt ért el. Beszédes, hogy az ország ezen részén az emberek 40 százaléka erre a két pártra szavazott. Országosan a szociáldemokraták feleannyi szavazatot kaptak, mint a 2021-es törvényhozási választáson. A bukás biztos jele.

Korábban írtuk

Annak ellenére azonban, hogy a nyugatiak sem kérnek már ebből a szép új világból, azért Brüsszel elnyomógépezete továbbra is megpróbálja ránk erőltetni. Ugyanazt a működést látjuk, mint két éve, 2022-ben: a szavazás után néhány nappal durván megbüntetik az országot, amiért annak lakossága rosszul szavazott. Két éve Ursula von der Leyen két nappal a választás után bejelentette, hogy elindítják azt a jogállamisági eljárást, aminek a végén önkényesen megvonták a nekünk járó uniós forrásokat. Idén négy nap kellett, hogy kijöjjön az EU-bíróság ítélete, amelyben rekordösszegű bírságra ítélték hazánkat: 200 millió euró átalányösszeg (kb. 80 milliárd forint) és napi egymillió eurós kényszerítő bírság (kb. 400 millió forint) megfizetésére köteleznének. Az ok egyszerű: a kormány elkötelezett a magyar (és így az uniós) határ védelmében.

Ennek a határzárnak csak az egyik fele a fizikai határzár, vagyis a fal kérdése. Legalább ilyen fontos az, hogy emellett megfelelő jogszabályi környezet is legyen, ami támogatja a határ megfelelő védelmét. A magyarországi dollárbaloldal kommunikációjában is megjelent már egy ideje az, hogy nem bontanák le magát a kerítést. Ez persze nem jelenti azt, hogy belátták, hogy a magyar emberek nem akarnak olyanokkal együtt élni, akik a fentebb leírtakhoz hasonlóan viselkednek a fogadó országokban, hanem egyszerű politikai manipulációról van szó. Ahogy az uniós bíróság mostani ítélete mutatja, a jogi határzár lebontása sokkal fontosabb kérdéssé vált számukra, hiszen ez a meglévő fizikai akadályokat értelmetlenné tenné. Ha betartanánk ugyanis a bíróság rendelkezését, mindenkit be kellene engednünk, aki a határt átlépve bejelenti, hogy menekültkérelmet akar benyújtani: mindezt annak dacára, hogy a nemzetközi jog alapján aligha lehet jogosult ilyen nemzetközi védelemre, hiszen számos biztonságos országon kellett átutaznia, hogy elérje a magyar határt. Az uniós bíróság ítéletének elfogadása azt jelentené, hogy szélesre kellene tárnunk a kapukat a migráció előtt. Mindeközben láthatjuk, hogyan próbálják cinikus módon kitoloncolni a valódi ukrán menekülteket számos uniós országból, hogy aztán hazaküldhessék őket meghalni Ukrajnába, egy értelmetlen háborúba.

Úgy érzem, érdemes még szót ejteni Ilaria Salisról, aki igen hírhedt idehaza mint az az olasz antifa nő, aki főszerepet játszott több ember csoportos megverésében Budapesten. A nyugati sajtó azonnal elkezdte a mentegetését, amikor az igazságszolgáltatás elé került: áldozatai mind szélsőjobboldaliak voltak, „megérdemelték a verést”. Talán Nyugaton így működik a jogállam, de Magyarországon még törvények vannak, nem lehet senkit az alapján csoportosan megtámadni, hogy nem tetszik a politikai véleménye. Aztán folytatódott a hangulatkeltés: nem voltak megfelelőek a börtönkörülményei, vezetőszáron vitték a bíróságra, lett is belőle nagy botrány Olaszországban. Eközben Salis vigyorgott a bírósági tárgyalásán.

Most nevethet csak igazán, ugyanis EP-képviselővé választották egy kívül zöld, belül vörös „dinnyepárt” listáján, ami pontosan azért kaphatott ennyi szavazatot, mert ő volt a listavezetője. Furcsa világban élünk, ahol mások csoportos megverésére, esetleg a saját házastársunk lehallgatására politikai karriert lehet építeni. Salis így aztán kiszabadult, öt évig vígan élheti életét Brüsszelben, sok millió forintos fizetésből. A kommunisták mindig kimentik a sajátjaikat.

Hosszú és érdekes időszak áll még előttünk, mire kiderül, milyen erőviszonyok is várhatók a brüsszeli politikában az elkövetkező években. Sajtóhírek szerint egyre biztosabb Ursula von der Leyen újrázása mint a bizottság elnöke – már ha talál hozzá megfelelő EP-támogatottságot –, valamint az elkötelezett háborúpárti észt Kaja Kallas lehet majd az új külügyi főképviselő. Manfred Weber pedig eközben tárgyalt Magyar Péterrel, aki rácáfolva eddig hetek óta hangoztatott álláspontjára, most mégis felvenné EP-képviselői mandátumát. Azok, akik a háború és migráció pártján állnak, már mozgolódnak, de szerencsére a békepárti jobboldalt sem kell féltenünk. Érdekes éveknek nézünk elébe, ez már most szinte biztos.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.